Ország-Világ, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-03 / 27. szám
SZEMBEN AZ ÁRRAL Nem hiszem, hogy van egyhangúbb híradás, mint a vízállásjelentés. Folyók, helységnevek, számok monoton egymásutánja, amint északtól délig, kelettől nyugatig végigkísérik hazánk vízrendszerének hömpölygő szakaszát. A jelzések mindössze a szakembereket érdeklik, mindaddig, amíg el nem hangzik a szó: árvízkészültség! Ekkor a számadatok egyszeriben a legizgalmasabb tudósításokká válnak. Még emlékezetünkben él az 1965. évi dunai árvíz száznapos tragédiája, az 1970-es tiszai ár kegyetlen pusztítása. Most, június 11-én, amikor elhangzott a vészt jelző szó, mindenki erre a keserves két dátumra gondolt. Szorongva figyeltük a Bodrog, a Körös, a Tisza alsó szakaszának vízállását, amely mindenütt megközelítette, sőt a Körösök vízrendszerében meg is haladta az 1970-es árvíz idején mért maximumot. Az áradó vízzel párhuzamosan hömpölygött az embertömeg, a gépek sora a parttalan folyókhoz: százak, ezrek szerszámmal, a puszta két kezükkel menteni, védeni. Voltak napok, amikor tizennégyezren védekeztek és őrködtek a gátakon! A legveszélyesebb helyzet a Körösök mentén alakult ki. A szinte órák alatt érkező árvíz több kilométernyi szakaszon a töltéskorona fölé emelkedett. Vízügyi dolgozók, katonák, munkásőrök - a környékből riasztott több ezer civil lakossal-a szó szoros értelmében vállváll mellett, megfeszített munkával védték, magasították a gátat. Ma már megnyugtatóbb híreket kapunk a Tisza völgyéből. Megkezdődött az apadás a Szamos táján, a Kraszna pedig Ágerdőmajornál 651 centiméterrel tetőzött, pontosan annyival, mint négy évvel ezelőtt. A Körösök megdöntötték minden eddigi rekordot ... A veszély csökkent, de nem múlt el. Sajnos, az apály oly lassú, hogy a tartósan magas vízállás miatt a gátak sok helyütt átáztak, védelmük, erősítésük továbbra is sok gépet, anyagot kíván. És embert! Áldozatot vállaló embert! Mert e szomorúan küzdelmes napok a védvonal több mint kétezer kilométeres szakaszán végig azt példázzák, hogy lehet anyag sok százezer tonnányi, gép ezernyi, de mindez mit sem érne az ember nélkül, aki egymagában parányi, de összefogásában roppant erő rejlik. Tisztelet és köszönet mindazoknak, akik részt vettek és részt vesznek a harcban, áldozatos helytállással védték és védik a gátakat. Munkájukat, odaadásukat nemcsak azok tudják, értékelik, akik a roppant veszélynek tanúi és részesei voltak, hanem az egész ország. Kovács stranka MTI Fotó