Ország-Világ, 1975. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1975-07-09 / 28. szám
B ORSZÁG-VILÁG Egri Kati, Takács Kati, Mátray Márta Rácz Tibor, Menszátor Magdolna ÖTEN huszonegyből A papírokon már megszáradtak az aláírások. A diplomákon és a szerződéseken is. Egy izgalom elmúlt, a „végzősöké”, de már rájuk köszöntött az új, a „pályakezdőké”. Öten gyűltek össze a huszonegyből, az immár elcsendesült Színház- és Filmművészeti Főiskola klubjában, s a máskor zsongó klub hideg csendjében nehezen melegedünk bele a beszélgetésbe. öten vannak: négy lány meg egy fiú. Sugárzóan fiatalok, sugárzóan bizakodók. De miért is ne lennének azok? Itt van például Mátray Márta esete. Jászladányban született, Jászberényben, Szegeden tanult, majd dolgozni kezdett. Annyi mindent próbált, hogy felsorolni is alig győzi, volt segédmunkás, díjbeszedő, statisztikus, felvették a Nemzeti Színház stúdiójába is, végül jelentkezett a főiskolára. Felvették. Most Debrecenbe szerződtették. Tulajdonképp már be is mutatkozott a Csokonai Színházban. A Pinocchio címszerepében. Igaz, csak nyilvános főpróbán, de ez a legfontosabb bemutatkozás a pályakezdőnek. Ősszel majd, néhány emlékpróba után, ezzel a darabbal nyitnak. S már azt is tudja, a Kispolgárokéban is szerepel. Más szóval, „sínen” érzi magát. Rácz Tibor útja sem volt egyszerűbb. Szegedi fiatalember, aki öt évig várt, míg bekerült a főiskolára. Már nem ismeretlen a neve. Játszott a Szép Heléna előadásában, a Nemzetiben, s ugyanitt a Jegor Bu- Zicsol’-ban. A Bartók Színházban A tizenötéves kapitány főszerepét bízták rá, a Fővárosi Operettszínházban A veronai fiúkban kapott feladatot. Foglalkoztatták a televízióban is. Most két szerződést is kapott. Egyet Szolnokra, s egyet, Szolnokkal egyeztetve, a Fővárosi Operettszínházba. Így kezdődhet egy pálya kétfelé. A szerepeket, bizonyos esetekben, a külső határozza meg. Erről Menszátor Magdolna beszél. „Tragikának tartanak, azt mondják a tanáraim is, meg akik többször láttak színpadon, hogy elsősorban drámai szerepekre számíthatok. Pedig én mindent szeretnék játszani.” Budapesti lány. Mindjárt a középiskola befejezése után került a főiskolára. A Madách Színház kezdte foglalkoztatni. Játszott a Napsugár fiúkban, az Abélard és Héloise-ban, s Karinthy Ferenc darabjában. Felfigyeltek rá a filmesek is. A dunai hajós női főszerepét alakította. A Madách Színház szerződtette, s már első szerepét is tudja: Bródy egyik egyfelvonásosában játszik majd. Egri Katit, mikor felvették a főiskolára, komikának kiáltották ki. Keményen tiltakozik ez ellen. Szeret nevetni, szereti a vígjátéki szerepeket, szeret nevettetni is, de, jaj, csak be ne skatulyázzák. Kisebbnagyobb szerepekben már bizonyított: nem vígjátékokban is helyt tud állni. És sorolja a példákat: a Pop-fesztiválban, az Antonius és Cleopátrában és a Csóka családban, ahol igazán nagyobb szerepe volt. Most két szerződést írt alá. Egy évre szólót Veszprémbe és egy előszerződést 1976 őszére a budapesti Nemzeti Színházhoz. Várható szerepei? Még semmit sem tud, majd meglátja. Veszprém egyébként még egy új tagjával képviselteti magát körünkben, Takács Katalinnal. Budapesti lány, a középiskola elvégzése után dolgozott, majd némi családi ellenkezés után, jelentkezett a főiskolára. A Vígszínházban a nagy sikerű Popfesztiválban, a Harmincéves vagyok-ban, majd Gorkij Barbárok-jában szerepelt, s Kátyaként, emlékezetes sikert aratott. Szász Péter is felfigyelt rá, s rábízott egy szerepet az Egy kis hely a Nap alatt című filmjében. Szerepelt a televízióban, rádióban. Szeret verset mondani. S ami ennél sokkal fontosabb: szeretik, ha verset mond. —/— Fotó:író Irén VÁRNA UTÁN Nemzetközi összefogással és rendkívül szívélyes bolgár vendéglátással, immár több mint egy évtizede, minden második esztendőben nemzetközi filmfesztivált szentelnek az emberiesség, az egymás kölcsönös megsegítése gondolatának. Az idei várnai fesztiválon nyolcvannál több ország képviseltette magát, s közel kétszázötven filmet és televíziófilmet mutattak be. A vetítéseken megjelentek a Nemzetközi Vöröskereszt, a Vörös Félhold Társaságok Szövetsége, az UNESCO, a Világegészségügyi Szervezet (WHO) és más jelentős, humanitárius célokat szolgáló intézmények képviselői, vezetői. Több mint kétszáz külföldi vendég látogatta a mindig zsúfolásig telt, ötezer személyes sportcsarnokot, ahol a fesztivál eseményei reggel fél kilenctől a késő éjszakai órákig zajlottak. Rövid reklámfilmektől, népszerű-tudományos és ismeretterjesztő műveken, rajzfilmeken át a játékfilmekig szinte minden műfajjal találkozhattunk, és külön örömet jelentett, hogy e valóban jelentős fesztiválon filmjeink különösen jól szerepeltek. A minden alkalommal megtapsolt fesztivál-szignál, a mindössze másfél perces filmszimbólum dr. Kárpáti György rendező és Sztojan Enev munkája. Kettősük máris méltán nemzetközi hírű. A magyar rendező, s a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult és diplomázott kitűnő bolgár operatőr a Nemzetközi Vöröskereszt, a Magyar és a Bolgár Vöröskereszt hármas koprodukciójában 1980-ig hét közös — az egymást segítés gondolatát kifejező — filmet készít, melyből egyet (A vér mindenütt vörös) már két éve láthatott a közönség, s akkor nagydíjat is nyert a fesztiválon, egyet pedig most mutattak be (Az ön se- EGY FALAT KERESVE — jelenet a mexikói versenyfilmből Bogomolovval 1975. júliusában Egy éve történt. A telefondrót túlsó végén az ismert kritikus szárazon közölte az íróval. ..Kéziratát megkaptam. Nehéz feladatot adott, mert nem szeretem a kémekről és az elhárítókról szóló történeteket. Ha elolvasom, csakis az ön iránti tiszteletből teszem.” Három nap múlva jelentkezett ismét az irodalmár, gratulált a kimagasló alkotáshoz. A kézirat — az 1944 augusztusa volt, az író —Vlagyimir Oszipovics Bogomolov. 1974 októberében órák alatt elkelt a Novij Mir folyóirat minden száma — ebben kezdték meg a regény közlését. Ez év elején, szinte megjelenésének napján elfogyott a könyv is. Kiadó kiadó után jelentkezett a világ számos tájáról, országából. Moszkvában megkezdődtek a regényből készülő film forgatásának előkészületei is. * Lapunk hasábjain — magyarul először — most indul útjára az 1944 augusztusa. Érthető tehát a kíváncsiság: ki Bogomolov, és mi sikerének titka. A kérdés első felére egyszerűen, kedves mosollyal válaszolt a magas, izmos férfi: — 1926-ban születtem, Moszkva környékén. Iskolás voltam, amikor kitört a háború. Mint annyian, én is önként jelentkeztem a frontra. — 15 éves korában? — Két évvel idősebb társam adatait mondtam be a jelentkezéskor ... Láthatóan erről nem akart többet beszélni. Én azonban azt próbáltam firtatni, a regény három elhárítója közül melyiknek alakját mintázta önmagáról. A 19 éves Blinov hadnagyét, a háború előtt búzanemesítéssel foglalkozó Aljehin századosét, vagy a közelharc mestere, Tamancev főhadnagyét? Az életrajzi adatokból derült ki, hogy a háború elején beosztották egy ellenséges deszantot üldöző egységbe, majd felderítő lett. Többen arra gondoltak, hogy Blinov alakjába ,,rejtette” a sajátját. Az író nem adott határozott választ erre a kérdésre. Már tizenöt évvel ezelőtt megjelent kisregénye, az Iván is széles körű elismerést váltott ki. (Magyarul Titkos küldetés címmel ért meg több kiadást. A belőle készült film, az Iván gyermekkora meghódította a világot.) Aztán a Zoszja következett, majd Bogomolov 1943-ban