Ország-Világ, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-14 / 28. szám
POSTALÁDA „A harcsa előre jelzi a földrengést” című cikkük (1976. VI. 23.) hozzászólásra késztet. A földrengés-előrejelzés igen öszszetett, bonyolult feladat elé állítja a kutatókat. Voltaképpen néhány évtized óta vizsgálják a földfelszín magasságának, dőlésének és nyúlásának változásait; a földmágnesség, a földi áramok zavarait; a földben felhalmozódó áramló gázok menynyiségének változását; az előrengések számát; a földben terjedő hanghullámok sebességváltozását; az állatok viselkedését; a földrengésekkel kapcsolatban a gravitációs gyorsulás változását. Az összetett vizsgálatok során részeredményeket már elértek, de megnyugtató módszer az előrejelzésre még nincs. A már megoldott előrejelzés is felvet néhány problémát. Hová telepítenek ki például egy nyolcmilliós Tokiót? Egy másik Tokióba? Mert ennyi ember számára kell közművekről, ellátásról, közlekedésről gondoskodni. Az utcán ilyen tömegű ember nem tolonghat. _Az 1923-as tokiói rengés halálos áldozatainak többsége az utcai pánik következtében vesztette életét. Az a véleményem, hogy az előrejelzés mellett fokozott figyelmet kellene fordítani arra, hogy a veszélyeztetett területeken az idők folyamán elöregedett házakat és gyárakat a szanálások során megfelelő épületek váltsák fel. Az új lakótelepeket biztonságosra tervezzék és építsék anélkül, hogy a földrengés veszélyét alá-, vagy túlbecsülnénk. Az alábecsülés ugyanis nagy anyagi és emberveszteséggel járna, a túlbecslés pedig lelassítaná az egész világon amúgy is gondokkal küzdő városfejlesztést. BISZTRICSÁNY EDE, A MŰSZAKI TUDOMÁNYOK DOKTORA. MTA GEODÉZIAI ÉS GEOFIZIKAI KUTATÓ INTÉZET * „Olvastam a földrengés előrejelzésével kapcsolatos érdekes írásukat. Szeretném ismertetni közvetlen tapasztalatomat, amely alátámasztja a cikkben közölteket. Tekintélyes utasszállító hajón történt. Az utasok a fedélzeten pihentek, olvastak, élvezték a friss tengeri levegőt, a nap melegítő sugarait. Csak a kapitány macskáján látszott, hogy nem érzi jól magát. Ide-oda futkosott a fedélzeten, még az ínyenc falatokkal sem törődött, amelyeket egyébként mohón kapott el a jószívű utasoktól. Ragyogó idő volt, s minden jel arra mutatott, hogy tartós lesz. Ekkor a fedélzeti tiszt a kapitány megbízásából közölte, hogy mindenki hagyja el a fedélzetet, maradjon a kabinjában és további utasításig tartsa zárva ajtaját. Az emberek megdöbbenten, kérdésekkel ostromolták a tisztet: miért kell ilyen gyönyörű időben a kabinba menni, mikor kék az ég, szellő sincs, minden csöndes, zavartalan? ,Mert vihar van kitörőben — volt a válasz. — Nem vették észre, hogy a kapitány macskája úgy száguldozik a fedélzeten, mint valami megszállott? Ez az állat megbízhatóbb, mint bármelyik barométer. Az utasok vonakodva engedelmeskedtek a parancsnak, miközben a matrózok nagy sietséggel igyekeztek a fedélzeten mindent rögzíteni. Még egy óra sem telt el, a kapitány macskájának igaza lett. Erős, hatalmas vihar tört ki.” KEMÉNY GÁBOR: BUDAPEST. MÁRTÍROK ÚTJA „A lap VI. 16-i számában ,Az ókor talányai’ című írás elgondolkoztató. A katasztrófa emléke cím alatt az egész földkerekséget elborító vízözönnel foglalkozik, nemcsak bibliai, hanem tudományos alapon is, bár utal népi és vallásos jellegű szájhagyományra. A Biblia is azt állítja, hogy az ókorban egész földünket elborította az özönvíz. A legismertebb történet a Noéról és bárkájának utasairól szóló bibliai elbeszélés. A tudomány szerint Kis-Ázsia, a mostani Közel-Kelet egy részén volt vízözön, azonban ez nem volt más, mint tengerdagály. Hogy ezen a területen szinte kisebb hegyeket is elborított a hatalmas víz, erről tudnak még Kínában is. Tehát valóban voltözönvíz’, de nem az egész földkerekségen, hanem csak egy részén. Az ókor talányai című írás — bár hipotézisek könyvéről van szó — mégis azt az érzést kelti, hogy az egész földkerekséget elborító vízözönről beszélhetünk. Ez pedig nem felel meg a valóságnak.” VIGH KÁROLY: BAJA. SOMOGYI B. U. 9. „Örömmel üdvözlöm a lap június 23-i számában megjelent cikket .Szentendrei műteremben’ címmel és boldog vagyok, mert Szentendrét szűkebb hazámnak mondhatom, lakója vagyok. Igen sok művészember talált már itt otthont, alkotóhelyet magának; munkáik — művészetük dicséretére — szerte a világban ismertté váltak. Nincs olyan napja a hétnek, hogy hazai, vagy külföldi érdeklődők sokasága ne keresné fel városunkat, s ősi múltú házaiban, utcáiban, a műalkotások szépségében gyönyörködnek. A szentendrei művészek otthon érzik magukat e vidéken, s tereelő kedvükön nem lehet csodálkozni, ha Szentendre festői szépségét, nyugalmát, kulturális életének mozgalmasságát, sokszínűségét nézzük.” DOROGI KÁLMÁN, SZENTENDRE * A lapban sok cikket olvastam már a kenyérről, de arról, ami megnyugtatóan foglalkozott volna a hulladékkenyér sorsával — még nem. Idézek az 1976. június 2-i számból: „Nem kellene szombatonként nyakló nélkül kenyeret venni és hétfőn a maradékkal megtömni a kukákat.” Tehát országos gondról van szó. Javaslom, hogy minden olyan helyen, szerte az országban, ahol tömblakások vannak, állítsanak be külön erre a célra egy kukát, elütő színnel és „csak hulladékkenyér részére” megjelöléssel. Az itt összegyűjtött száraz kenyér nagy részét állati takarmányozásra lehetne felhasználni. Egyébként ennek a szervezése, hasznosítása tanácsi feladat lenne. FEKETE LAJOS, TAPOLCA, DEÁK F. U. 7. „Hónapokkal ezelőtt elküldtem javításra Minitron típusú villanókészülékemet a Fotó- Optika Szövetkezethez. A türelmi idő után két ízben írtam a vállalatnak: ha nem tudják gépemet megjavítani, küldjék vissza. Leveleimre még csak választ sem kaptam. Ezek után mit tehetek?’’ — kérdi Szilágyi Ferenc olvasónk, Püspökladányról. A Fotó-Optika Ipari Szövetkezettől — kérésünkre — adott válasz: „A súlyos mulasztás miatt hibánkat nem kívánjuk kisebbíteni. A teljesen jogos panaszt adminisztrációnkban előfordult bűnös hanyagság okozta, mely ügyben nyomozati eljárás is folyik. A javításra elküldött Minitron típusú villanókészüléket megjavítottuk és soron kívül rendben leszállítottuk.”* Holló Károly szegedi olvasónk írja: „Nyugdíjazásom után ismét munkát vállaltam. Új munkahelyemen jól érzem magam, megszakítás nélkül ott dolgozom. Ez utóbbi, több mint 3 évi munka után, lehet-e a nyugdíjam összegén változtatni?” Igen, lehet. Az 1975. július 1- én hatályba lépett új társadalombiztosítási törvény lehetővé teszi a korábban megállapított nyugdíj átcserélését, ha a nyugdíjas a nyugdíjazást követően legalább 36 hónapon át munkaviszonyban állt. Az új nyugdíjat ilyenkor a legutolsó 36 havi keresete alapján kell megállapítani. Szolgálati időként a korábbi nyugdíj megállapításánál is számításba vett időt és a „Üzemi baleset” című írásuk (1976. VI. 23.) véleménymondásra serkent. Társadalmunkban természetes, hogy a munkahely és a dolgozók kapcsolatában az emberiesség érvényesül. Ha a vállalat, intézmény részéről valahol mulasztás történt, ha nincsenek meg a biztonságos munkavégzés feltételei, amely miatt (mint olvashattuk), üzemi baleset történt, miért nem követi a sajnálatos esetet emberséges ügyintézés? Azon, aki balesetet szenvedett, megértő, gondoskodó szeretettel kellene segíteni. A sérült jobban igényli az emberséges bánásmódot, mint az egészséges ember. Sok helyen, sajnos, nem is sejtik, mennyire lehangoló és felháborító, amikor egyesek a felelősséggel labdázgatnak ahelyett, hogy a megrokkantnak próbálnák visszaadni önbizalmát és azt a hitét, hogy felépülése után a munkahely továbbra is számít rá. Bizonyos vezetői karaktert is fémjelez, hogy ilyen esetben ki, melyik tényezőnek tulajdonít nagyobb jelentőséget: dolgozója további sorsának, vagy vezetői egzisztenciája biztosításának. S. B. JÁNOSHALMA nyugdíjazás után szerzett időnek, azt a tartamát kell figyelembe venni, amely alatt öregségi nyugdíjának a folyósítása szünetelt. A fentiekből láthatóan a nyugdíj átcserélésének akkor van értelme, ha a nyugdíjazás utáni munkaviszonyában elért keresete a korábbinál magasabb volt, s esetleg további beszámítható szolgálati időt szerzett. Ez esetben a korábbinál magasabb nyugdíj állapítható meg.* „Egy évig táppénzes állományban voltam. Betegségemből ekkor még nem gyógyultam fel teljesen, orvosom nem tartott keresőképesnek. Az Orvosszakértői Bizottság több mint 67 százalékos rokkantságot állapított meg, s rokkantsági nyugdíjra lettem jogosult. Vállalatomnál azt mondták, annak ellenére, hogy 26 éves munkaviszonyom van — ebből 15 év a vállalatnál —, helyzetemben a munkaviszony automatikusan megszűnik. Eljárásuk helyes volt-e?" — kérdi Kerek Gáborné, debreceni olvasónk. Tekintettel körülményeire, volt munkahelye a Munka Törvénykönyv végrehajtási utasítás 30. §. (2) bekezdése alapján járt el, jogsértést nem követett el. Ön jelenleg rokkantsági nyugdíjas, akinek a munkaviszonya mindaddig szünetel, amíg az orvosi bizottság munkaképessé nem nyilvánítja. Rokkantsági nyugdíja folyósítása mellett azonban évi 640 órát dolgozhat, ha egészségi állapota ezt lehetővé teszi. Az OV olvasószolgálata az MSZBT hetilapja. Főszerkesztő: HAYNAL KORNÉL, h. főszerkesztő GÁL ANDRÁS. Szerkesztőség: 1073 Budapest vn., Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285*, 223—283. — Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Kiadóhivatal: Budapest vn. kerület. Lenin körút 9—11. Telefon: 221—285. — Terjeszti a Magyar Posta. — Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft. Kéziratokat nem őrztnk meg és nem küldünk vissza. ■ országvilág® 76.1735 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató„index” 25.673 Címlapterv: Major—Maróthy Szabolcs Fotó: Fényes Tamás, MTI Írásunk a 16—17. oldalon