Ország-Világ, 1887 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-19 / 47. szám
1887 -ot. Minek is a virág ősz utóján ? Az a babér, melyet életében rátettek a művész fejére, nincs ilyen hervadó levelekből fűzve. Sirasd meg vén Balaton, s ti őszi tájak a Balaton körül, öltsetek gyászruhát! A ki titeket oly nagyon szeretett, a ki megosztá veletek ifjú lelkét, a művész pihen ! Ez a keserves, siránkozó ősz is elkivánkozik már. Megvárta, míg a költők és tárczaírók kiöntötték merengő, sejtelmes és mindig egyforma érzelmeiket, megvárta, míg a fák koldus-meztelenekké lőnek s a legfösvényebb emberek is előkeríték téli kabátjaikat. Tetszik neki a behúzott vállú, megzsugorodott, vöröslő orrú embereket nézni, s a nemeslelkű fakereskedőket kéz dörzsölgetésre kényszeríteni. Irigyen nézek a fázókra, s keservesen hozatom az áldott kokszot. Van némi poetikus hajlandóságom :a nyitott kandalló előtt ülni s a fahasábok pattogását hallgatni, míg künn a szél balladákat (esetleg tragoediát) zúg a kémények fülében. Nos de vigasztalom magam azzal, hogy nem vagyok még a családapa. Mennyi télikabátocskáról kellene gondoskodni! * Átmeneti időszak ez. Nem azért, mert a delegácziók most vannak, hanem a levegőben van valami forrongás, vulkanikus mozgalom, melyet csak kitörésekor tudunk teljesen méltányolni. A táncziskolák zsúfolásig tömvék; az egyesületekben «szűkebb körű bizottsági illés»-ek tartatnak . A papák általános ostromzár alatt vannak, s a czigány-zenekarok vezetői sugdosódnak; titkos zeneszerző jogászok «csárdás»-on törik a fejeket; s a takarékpénztárakban megszaporodnak a váltók : ezek a symptomák. Valami lesz, de hogy mi, nem tudom. Engem még a parforce-vadászatok sem érdekelnek, pedig jó hazafi vagyok. Az a néhány boldogtalan róka, aki elég ügyetlen a Pascal-malom tájékára vetődni, több vörös frakkot és jól nevelt kutyát láthat, mint egy csendes, megtelepedett honpolgár egész életében. Hallottam, hogy az egyik főherczegnő veszélyben is forgott, de a szinte, ez az áldott szócska megnyugtatott, mielőtt időm jutott volna a rémes gondolatokra. Pedig a rémes gondolatok most nemcsak időszerűek, hanem jogosultak is. A nagyokra jár a végzet szekerének a rúdja. Nem szeretek politizálni, de annyit mondok, hogy az orosz czár látogatása Berlinben több egy «vizit»-ecskénél, s ha belátnék Bismarcknak hétszeres vassal vértezett szívébe, vagy tarkoponyájába, még többet is elárulhatnék a titokból — hanem azért háború nem lesz, mert előbb a delegácziónak kell a Mannlicher-puskát megszavazni, azután a sok milliót kell «bepótadózni» ; azután a «fegyvergyár»-at kell felállítani; azután a puskákat kell megcsinálni, azután ki kell osztani s még csak azután lehet háború. Talán meg sem érjük, pedig a katona élet oly gyönyörű dolog, hogy azt ki sem lehet mondani. Aki nem hiszi, próbálja meg.* Öngyilkosságban sem volt szegény ez a hét, s valóban csodálom, hogy sikkasztót nem fedeztek fel valahol. Mert kérdem: teljes volna-e a krónika, ha csupa jámbor, szeplőtlen életű emberekről, jó módban élő háztulajdonosokról, s megelégedett ifjakról szólana ? Hiszen még a regény sem ér semmit, ha nincs benne hevítőpor elhintve. A tornára vadászók közül akadtak, akik Jeruzsálemet Győrött keresték, de úgy jártak, mint a derék Spangával, akinek elég szőke képe volt ahhoz, hogy sok becsületes emberhez hasonlítson. A jó Magyarország úgy látszik nyugati szomszédaink előtt Amerika szerepét játszódja. Pompás búvóhely, annyi a becsületes ember benne, hogy a gazembert is annak nézik. Kapuink zárvák, s ha színpadjainkra diadalmenettel jönnek a «demimonde»-ok és «Francillon»-ok, szemet húnyhatunk sok minden felett. Mert hát meg volnánk érve vagy mi! A legkuruczabb erkölcsbíró is végigizgatódik a harmadfél órán, s mikor tollat fog kezébe, már meg van vesztegetve. Csak úgy van az : vizet prédikálunk és bort iszunk, felhúzzuk komoran szemöldökeinket és a szívünket csiklandja a franczia szellem kis manója, dörgünk anathemát s kikaczagjuk a magunk komolyságát, s ha végre igazat adtunk a közmorálnak, kit vigyünk itélőszék elé: az írót, a közönséget vagy a korszellemet ? Az író védekezik a közönséggel, a közönség takarózik a korszellem köntösével, a korszellem pedig fölötte áll ennek is. Prizma. ORSZÁG-VILÁG ÉDES PERCZEK. (Képpel.) Az első titkot súgta meg. E titok merengővé teszi a leányt. Kezéből a kötés kiesett, szemeit lesüti, s többet érez, mint kimondhat. Az ifjú vállára hajtva fejét, suttog azokon az édes-súgó hangokon, melyet az ember csak egyszer ért meg, csak egyszer értet meg igazán. Visszaesés ez a gyermekkor legragyogóbb napjaiba, mikor az önfeledtség, a gondtalan ma betöltötte egészen a szivet s nem volt unszoló vágy, mely elégedetlenné tehette volna azt, s nem ütötték fel fejeket a gondok. A leány arcza elárulja eltitkolni próbált érzelmeit, az ifjúé pedig maga a megtestesült ékesszólás. Aki egyszer átérezte a helyzetet, sokkal többet olvashat e képről, mint a kép magyarázója. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Az akadémia math. és természettudományi osztálya minap Thán Károly elnöklete mellett ülést tartott. Elsősorban König Gyula r. t. tartott felolvasást Bolyai Farkas arithmetikai rendszeréről. A felolvasás egyszersmind alkalmi jellegű is volt, amennyiben ma telt be 34-ik évfordulója a Bolyai Farkas elhalálozásának. Utána Krenner József r. t. terjesztette elő Koch Antal értekezését, amely a coelestin és barátnak Torda közelében való előfordulásáról szól. Végül Thanhoffer Lajos 1. t. mutatta be az újabb módszereket az idegsejtek kikészítésére. Az ülés végén az elnök bejelenti, hogy Alsóth Sándor pozsonyi keresk. akadémiai tanár ily czímű munkát írt: «Van-e gabonaneműtekben czukor» és e dolgozatot a «Math. és Természettudományi Értesítő» részére adja át. Az orvos-egyetemen Wagner János dr. a belgyógyászat nagyérdemű tanára negyven, évi működés után leköszönt állásáról, s csak e félévben tart előadásokat. Utódjául a belgyógyászati tanszékre dr Kétly Károly nyilv. rendkívüli tanárt emlegetik. A II. sebészeti korobán két évre Bartha Gábor dr első és Kovács Endre dr második tanársegédül választattak meg. Az egyetem kórszövettani intézeténél pedig Szigethy Károly dr alkalmaztatott tanársegédül. Lőte József dr egyetemi magántanár s az általános kórtani tanszék segédje 1000 frtnyi utazási állami ösztöndíjat nyert. A magyar földrajzi társaságban Ballagi Aladár «A magyarság Moldvában» czímen nagyérdekű értekezést olvasott fel, melyben alapos tanulmány útján kifejti, hogy a múlt században nemcsak Moldovában, de a szomszéd Bessarábiában, Podóliában és Ukrajnában is nagy számmal voltak ős magyar telepek. Jelenleg ama vidéken — Moldva kivételével — sehol sincsen számottevő magyarság. A moldvai magyarok két főcsoportban laknak, úgy mint az erdélyi Kárpátoknak a Besztercze, Szeret és Tatros vize által körülfogott lankáján; e vidék központi helye Akna, legnagyobb — tisztán magyar — községei Bogdánfalva, Nagypatak, Klezse, Kalugerpatak, Forrófalva és Gorzofalva. Amásik főcsoport a Moldva és Szeret lővabdájában foglal helyet, legnagyobb községe Szabófalva. Moldva keleti, azaz nagyobbik felében szétszórtan él némi magyarság, úgy hogy ma már nemzetünk ethnográfiai határa többé nem a Búg, még a Neszter sem, hanem a közeli Szeret völgye. Szászkút, Klezse, Forrófalva és Bákó csángójainak részletes néprajzi ismertetését adja. Szászkúton van az egyetlen moldvai magyar ref. egyház, másutt a magyarság kizárólag katholikus s innen van, hogy Moldováson a magyar pap és magyar vallás ép úgy egyjelentésű a katholikussal, mint nálunk a Tiszaháton a magyar pap és magyar vallás a kálvinistával. A moldvai magyarokat 1525 óta a Rómában székelő Sacra congregatio de Propaganda üde látja el a minorita rendből való többnyire olasz s azonkívül lengyel s német papokkal. Magyar származású lelkészük ez idő szerint egyetlenegy van. Az idegen papok közül pedig egyesegyedül a forrófalvi tud magyarul. Ennélfogva az olasz papok, akik nyelvrokonságnál fogva hamar elsajátítják az oláh nyelvet, híveikkel oláhul érintkeznek. A felolvasó felemlíti végül, hogy eddig ott magyar kántorok oktatták a fiatalságot, újabban román állami kinevezett tanítók állíttattak be a falusi iskolába, hol a mieink még a hitoktatást sem végezhetik magyarul. SZÍNHÁZ és művészet. A nemzeti színház kegyelete színre hozta e hó 10-dikén, Katona József születése napján Bánk bánt. A szereposztás csak annyiban szenvedett változást, hogy Izidorát, Fáy Szeréna helyett Tolnainé játszotta elég érzelgős hangon, és elég melegséggel. Nagy Imre frankbánja úgy erényeivel, mint fogyatkozásaival eléggé ismerős alakítás. Jászai Gertrudisa még most sem emelkedett oly magas színvonalra, mint az első magyar tragikától elvárhatnék. A problematikus asszonyban nemcsak a rideg nagyravágyást, de a családja iránt érzett önző szeretet is föl kell tüntetni. Jó volt Szacsvay Petur ja, nyers, de erőteljes kitöréseivel, s Ujházy Tiborcza. Márkus Emilia Melindában ragyogtatta tehetségét éppen annyi sikerrel, mint a többi kegyeletes Bánk bán estéken. Nemzeti színházi hír. Csiky Gergely az igazgatóság megbízásából Bayle Bernardtól egy egyfelvonásos mulatságos vígjátékot fordított le, mely «Esernyő» czímmel fog színre kerülni. Az operaház újdonsága e héten «Lakmé», Delibes Leo 3 felvonásos operája volt, melynek szövegét Gondinet és Gilles írták. Tárgya az indusok világából van merítve s azt az összeütközést veszi tragikuma alapjául, mely az ős-indus vallás jelenlegi hívei és a behatolt között van. Meséje röviden a következő : Nilakantha indus brahmin, kit az angolok papi méltóságától megfosztottak. Lakmé nevű leányával egy őserdőbe vonul, s ott egy rejtett pagodában, maga köré gyűjtve titokban az ősvallás hiveit, dicsőíti a Visnut. A rejtek szenthely felé vidám angol társaság közeledik, két ifjú tiszt jegyesével. Behatolnak a pagodába s ott Gérald, az egyik ifjú, mig jegyese számára rajzolja az oltár ékszereit, találkozik a brahmin leányával s megszeretik kölcsönösen egymást, de az apa rajok tör s Géraldnak csak nehezen sikerül megmenekülni. A második felvonásban a brahmin vezeklő ruhában kéregét a városban s leányával elénekelteti a párialeány gyönyörű legendáját. Apja pedig lesve a színen átvonuló angol katonákat, Geraldot megismeri és leszúrja. Lakmé odarohan s elviszi magával a sebesültet. Egy ideig boldogan élnek szerelmüknek, de Geraldot harczba szólítja a kötelesség érzet és elbúcsúzik. Lakmé, ki a válást nem viselheti el, datura-virággal megmérgezi magát és midőn atyja kedvesére ront, hogy tőrét beleszúrja, a haldokló leány testével védi és magát áldozatul ajánlva meghal. Az opera első este megtöltötte a színházat. Delibesnek ismert kedves zenéje s a szereplők jó igyekezete sikerültté tették, de már a következő napokon kevés volt a közönség. Legkimagaslóbb zenei része a «pária-leány legendája». A népszínház szemefénye, Blaháné, hosszas betegségéből szerencsésen felépülve, minap jelent meg először a népszínházban a «Sárga csikó» próbájára. Az összes személyzet élén Evva Lajos igazgató meleg szavakkal üdvözölte a művésznőt, mire percekig tartó lelkes éljenzés hangzott föl, a zenekar pedig háromszoros tust fújt. A művésznő meghatottan fejezte ki köszönetét a szíves fogadtatásért. A népszínházi bizottság minapi ülésén többrendbeli kényes személyi kérdést vitatott meg. Evva Lajos igazgató okát adta a jelesebb tagok elbocsátásának. Evvának legfőbb mentsége a folytonos deficit volt, amely őt fizetés-redukáczióra kényszerítette , ezért távozott aztán a tagok egy része, köztük Kassai Vidor, Németh József és mások. Van olyan is, ki — az igazgató állítása szerint — családi okok miatt vált meg a népszínháztól. A bizottság végre ismételten is fölszólította a népszínház igazgatóját, hogy szerződtesse vissza a színháztól megvált jelesebb tagokat, vagy pedig hasonló erőkkel pótolja helyöket. A zenekedvelők egyesülete a napokban a Vigadó nagytermében előadta Haydn József «A négy évszak» oratóriumát Bellovics Imre karnagy vezetése alatt. Az est nagy sikere elsősorban az érdemes férfiúé, aki az oratóriumot Haydnhoz hív szellemben tanította be s főleg a mű legfontosabb részeit, a szebbnél-szebb, nehezebbnél-nehezebb karokat adta kitünően. A tavaszban a földművelők s az ifjúság kara, a nyárban a hymnusz, a vihar s az esti dal, az őszben a vadászkar s a szüreti ének, a télben a fonódal s a hatalmas végső kórus mind oly kitűnően voltak előadva, hogy nem műkedvelőknek, hanem hivatásszerű énekeseknek is becsületére válnék. A Vigadó nagytermét ellepő, legalább is másfélezer főnyi közönség tetszéssel halmozta el a kar énekeit. Kijutott a sikerből a három főelőadónak is: Krammer Rita kisasszony, Ney Dávid, az opera tagja, és Hajós Zsigmond úrnak. Zichy Géza gróf művészi körútja. A svéd király meghívta Zichy Gézát, hogy tartson udvari hangversenyt. A zártkörű hangversenyre midössze csak huszonheten voltak hivatalosak. Zichy Géza tizenkét darabot játszott rendkívüli hatással, az egyes darabok közt pedig egy párszor maga a király is gyönyörködtette vendégeit jól iskolázott, férfias, erős hangon előadott énekével, amelyet zongorán kísértek. A hangverseny esti 9 órakor kezdődött. Utána fél 11-kor a buffetbe mentek, hol a hideg vacsorát állva költötték el. A király ekkor adta át Zichynek a Wasa-rend commandeur-keresztjét, jó németséggel elmondott hízelgő beszéd kíséretében. Eugénia, a király beteg testvére, csinos keretbe foglalt arczképét küldte Zichynek. Zichy Géza gróf Stockholmból Upsalába ment, folytatva művészi körútját, Upsalából pedig Christiániába. 761