Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 13. szám
252 magasabb termetű, kemény vállú, elég széles mellű, nyúlánk, szikár alak. Kiálló magas homloka, mélyen fekvő, átható tekintetű szürke szemei, napbarnított arcza, amely simára van borotválva s merészhajlású, rómaias orra határozzák meg ábrázatának jellegét. Közepes vastag, barna bajuszát, amelynek végei alig érnek túl az ajka szélein, a katonáknál divatos sütés nélkül, természetesen viseli. Egész lényén bizonyos komolyság kifejezése ül. Mozdulatai csöndesek; járása könnyed s hangjában van valami igen rokonszenves, sőt lebilincselő, ami erős akaratot, tudást és értelmet sugárzó tekintetének határozottan bátorító, jóságos kifejezést kölcsönöz. * * * A lakodalom napján gróf Lónyay Elemérné lemondott minden méltóságáról, otthagyva mindent a legjobb király iránti szeretetén kívül, a mi az udvarhoz fűzi. Egyik méltóságában már van utóda. A Vörös Kereszt védnöknőjévé a király Mária Valériát, a magyar főherczegnőt nevezte ki. Ez volt a király ajándéka a magyar népnek Stefánia főherczegasszony lakodalma napján. A magyar ügyvédség. Irta dr. Kenedi Géza. A magyar nemzetet egy régi közmondás prókátor-nemzetnek tartja. Kétségtelenül a sok ügyvédről, akik Werbőczy István óta a jogok érvényesítésében és védelmében, sokszor pedig bizony azok elcsavarásában is közreműködtek. Éppenséggel nem lehet mondani, hogy a magyar ügyvédi kart — úgy, amint ma van — olyan régi jó tradícziók emelték volna, mint a francziát, vagy angolt, amelyek régóta kitűnő testületi életet éltek. Nálunk az ügyvédség egészen 1874-ig nem volt testület, csak szabad élethivatás, amelyet a köznemesség híres pörlekedési hajlama tartott fönn. És ez nem volt a legjobb dajka. Talán innen van, hogy a magyar ügyvédségnek 1848 előtt annyi gúnyneve volt, amelyek közül sok máig is fönmaradt, hála Istennek, kihaló emlék gyanánt. Az ügyvédségnek egy nemzet életében különben is nehezebb testületi tekintélyre vergődni, mint akármelyik más élethivatásnak. A példa világosít. Az orvos pl., akinek tudománya fölött az emberek aránylag legtöbbet tréfálnak, ha tudományát gyakorolja, némelykor mégis meggyógyítja az embert (esetleg az orvosi kezelés ellenére is meggyógyul) s így az esetek többségében még sem vádolják azzal, hogy a beteget »megölte«. A jogi perben azonban a két fél közül egyiknek okvetlenül veszítenie kell. Ez az oka, hogy minden perben legalább is egy ügyvédet szokás vádolni azzal, hogy a pert elrontotta. Ez az ódium régen, amikor törvények alig voltak, a perek pedig drágák és hosszúak, ellenben a pörlekedők a fogásokban és erőhatalomban bizakodtak, nem pedig az igazság erejében , súlyosan nehezedett erre a különben mindig szükséges élethivatásra. A magyar ügyvédségnek igazi élete csak 1874-ben kezdődik, amikor megszabadult a régi kor nyomasztó tradicziói alól és a XXXIV. törvényczikkben befejezett jogrendet és testületi szervezetet kapott. Ez a kamarai szervezet volt, melyet 1875 elején léptettek életbe s a melynek 25 éves jubileumát most ünnepli a magyar ügyvédi kar. Hogy ez az első rendezés nem volt tökéletes és a magyar ügyvédség fölvirágzásának ma sem eléggé jó talaja, ebben a hazai ügyvédi kar körülbelől egyetért. De az bizonyos, hogy rendet hozott a rendetlenségbe, erkölcsi és jogi fegyelem alá vetette ezt a szabadjára hagyott élethivatást s a kamarai életben testületté kapcsolta össze az országnak ama hatalmas értelmi erejét, mely az ügyvédségben azelőtt is megvolt. Nem szabad elfelejteni, hogy Deák Ferencz és Kossuth Lajos is ügyvéd volt, számos jelesünkkel együtt, akik újabb történetünknek díszei. Az 1874. évi rendezésnek legnagyobb vívmánya, — s ez az egész közéletre jótékonyan hatott vissza — hogy az ügyvédi kvalifikácziót a legelső gyakorlati jogászi rangra emelte. A magyar ügyvédség jogtudományhoz, három évi gyakorlathoz s azután az ügyvédi oklevélhez van kötve. Egyetlen egy közhivatalban, még a bíróiban sem követel a törvény ilyen maximális képzettséget. Túlzás nélkül el lehet tehát mondani, hogy modern ügyvédeink a hazai jogéletben a legelőkelőbb jogászi képzettséggel rendelkeznek. Ennek sokféle előnyét az egész nemzeti élet megérezte, jóllehet az ügyvédség tekintélye ezzel még nem emelkedett arra a fokra, mint az kívánatos. Nálunk sok dologban még mindig a múltak hazajáró lelke kísért. A magyar ügyvédség legnagyobb baja a túlnépesség. E szabad és előkelő életpályára — mivel a törvény az ügyvédek létszámát nem korlátozta — még mindig nagy a tódulás. Pedig már régen el van érve az a maximum, amelyen túl a kor megélhetési állapota nagyon nehéz. Hogy néhány példát hozzunk csak föl erre, fölemlítjük, hogy Magyarországon (Horvátország nélkül) a múlt évben mintegy 4650 gyakorló ügyvéd volt bejegyezve, vagyis minden 3295 lakosra jut egy ügyvéd, holott például Németországban majdnem háromszor akkora népesség mellett csak 5800 ügyvéd van, vagyis minden 8530 lélekre esik egy ügyvéd. Vagy például a berlini kamara területén 4.120.000 lélekszám mellett 850 ügyvéd van (s már ott is túl sok az ügyvéd), mig a budapesti kamara területén alig egymillió lakos mellett közel 1200 ügyvéd van bejegyezve gyakorlatra. Ezen és az ügyvédségnek más bajain most az 1874. évi törvény reformjával akarnak segíteni s az ügyvédi kart éppen most élénken foglalkoztatják eme reform kérdései. De az bizonyos, hogy az 1874. évi törvény sok jónak volt a kútforrása és hogy ennek védőszárnyai alatt sok ügyvédünk emelkedtt elsőrangú tekintélyre a közélet terén is. A kar emelkedését legjobban jelzi az, hogy a legmagasabb bírói székekbe meghívott ügyvédek kitűnően beváltak s hogy a miniszteri méltóságig is több ügyvédünk emelkedett. A kamarák élén általában jellemben és tudásban előkelő ügyvédek állanak. Modern jogéletünk két nagy büszkesége: Csemegi Károly és Kozma Sándor szintén az ügyvédi pályáról lépett a közhivatalba. A magyar ügyvédi karnak mindenesetre van rá oka, hogy az 1874. évi törvény huszonötéves jubileumát megülje. Ez a törvény vetette meg alapját a modern magyar ügyvédségnek s reformja csak továbbépítés lesz ezen az alapon. Magyarország jövőjében erre a kitűnő testületre nagy hivatás várakozik. Jogállapotaink és eljárásaink rendszerével egyre közelebb jutunk a nyugateurópai államok rendjéhez s ennek a rendnek első, ékesszóló, tudós és független őre az ügyvéd. Már eddig is sok kitűnő, tudásban és jellemben előkelő férfit adott a hazának a jogvédelem eme nemes hivatásköre ; még inkább így lesz ez a jövőben, a mikor az ügyvédi élethivatás egészen rendezve lesz s a múltak hagyományai elenyésznek. • • A Budapesti Ügyvédi Kamara jubileuma. E heti számunkban folytatjuk a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak bemutatását és a következő ügyvédek életrajzát közöljük: Dr. Moravcsik Gyula déli vasúti jogtanácsos, Pestmegye tiszteletbeli ügyésze, született 1860-ban Nógrád- Béren. A jogtudori oklevelet 1881-ben, az ügyvédit 1884-ben szerezte meg. Leginkább a vasúti jogba vágó szakirodalmi czikkeket ir a Jogtudományi Közlönybe. Mint szépirodalmi író 1883-ban a Fővárosi Lapokban Dalok a természetből czímű verscziklussal keltett figyelmet s azóta több szépirodalmi lapnak munkatársa. Fogékony kedélyről és ízlésről tanúskodó költeményei 1888-ban jelentek meg összegyűjtve. Műfordítással is foglalkozik. Sully Prudhomme (a franczia költő-király, az úgynevezett »parnasszusi iskola« feje) költészetét ő mutatta be irodalmunkban s e fordításait a Kisfaludy Társaság a Lukács Krisztina-díjjal tüntette ki. Lefordította a legnagyobb lengyel költő , Mickiewicz összes szonettjeit, Pascal és La Rochefoncauld gondolatait stb. írói neve Béri Gyula, amely névvel a kilenczvenes évek derekáig a szépirodalmi folyóiratokban és lapokban, a Budapesti Szemlében, Magyar Szalonban, Vasárnapi Újságban, Hétben, Fővárosi Lapokban stb. gyakran lehetett találkozni, az Ország- Világnak is régtől fogva nagyon kedves rendes munkatársa. Egy nagyon csinos és hangulatos költeményét mai számunkban közöljük. Dr. Benkő Géza született 1873-ban Kecskeméten. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti (piarista) főgimnáziumban, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. Doktori diplomát 1896-ban szerzett, ügyvédi vizsgát 1898. év novemberében tett. 1899. év májusa óta mint önálló ügyvéd működik a fővárosban. Dr. Kaldrovits Géza született 1862-ben. Tanulmányait Selmeczbányán és a budapesti egyetemen végezte. Joggyakorlaton dr. Matuska Péter ügyvéd, országgyűlési képviselőnél volt és 1886-ban ügyvéd lett. A Magyar Jelzálog-hitelbank ügyésze. A Szapáry-féle téli választások alkalmával Barcs vármegye újbányai választókerületének szabadelvűpárti képviselőjelöltje volt és Tisza Istvánnal szemben csak néhány szavazattal maradt kisebbségben. A Pénzintézeti Tisztviselők Egyesületének s a Budapesti Katholikus Körnek igazgató-választmányi tagja. Tartalékos honvéd hadbíró-főhadnagy. Dr. Virava János született 1861. július 23-án Budapesten. A középiskolát az evangélikusok gimnáziumában, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1886. évben jogtudorrá promoveáltatván, két évet külföldön és pedig részben a berlini és heidelbergi egyetemen, részben pedig Belgiumban és Francziaországban töltötte. 1891-ben az ügyvédi oklevelet nyerte el és ügyvédi gyakorlatot folytat, azonkívül 1895. és 1896-ban a székesfővárosi kereskedelmi iskolában a kereskedelmi és váltójogot adta elő. 1898-ban az Ügyvédi Kör választmányi tagja lett és 1899-től az ügyvédvizsgáló-bizottság tagja. Dr. Oláh Dezső született 1871. január 20-án. Középiskoláit Szegeden, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Az Ügyvédi Kamarának 1895 óta tagja. Sztehlo Kornél született 1847. évi szeptember hó 21-én Dobsinán, hol atyja evangélikus lelkész volt. Iskoláit Losonczon, Rozsnyón, Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. Az ügyvédi vizsgát 1871-ben tette le s azóta ügyvéd Budapesten. Korán kezdett a jogtudományi szaklapokba czikkeket írni és 1877-ben beválasztatott az ügyvédvizsgáló bizottságba, melynek tizennégy éven át tagja volt. Tizenkét évig az Ügyvédi Kamara választmányának is tagja volt. Előadója volt többek között az ügyvédi rendtartási javaslatnak, 1893. és 1894-ben Szilágyi által a házassági eljárás törvényjavaslatának tárgyalására egybehívott ankét tevékeny tagja volt és a házassági jog terén szerzett nagy tapasztalatainak kifejezést adott a házasságjogi törvényjavaslatról irt és külön füzetben is megjelent részletes birálatában. 1895-ben az igazság ORSZAG-VILZÁG 1900