Ország-Világ, 1937 (58. évfolyam, 1-41. szám)

1937-05-14 / 13. szám

4 ORSZÁG-VILÁG Szendy Károly polgármester a Nemzeti Stadionról nyilatkozik Már 1936 január havában szóvátettük, hogy­­ a Boráros-téri hidat nem lett volna szabad­­ felépíteni és ugyanakkor fényképet hoztunk a híd budai hídfője körüli csaknem 200 hold be nem épített, részben sivár homoktengerről, részben iszapos, mocsaras területrészekről. De úgy látszik minden rosszban van valami jó, mert azáltal, hogy a híd budai hídfőjénél uralkodó állapotokra rátereltük a figyelmet, az a gondolat merült fel, hogy a Nemzeti Sta­diont ezen a helyen építsék fel. 1­936 február havában ebben az ügyben kér­dést intéztünk Karafiáth Jenő ny. kultusz­­miniszterhez, akit azóta a székesfőváros főpol­gármesterévé neveztek ki, aki felkérésünkre elmondotta, hogy a Nemzeti Stadionnnak a kormányzó úr Öfőméltósága véleménye sze­rint is a Dunához, mint a „Népek ország­útijához“ közel kell elhelyezést nyernie, tehát alkalmasabb területet, a híd budai hídfője körüli területnél, találni nem lehet. Később 1936 május havában Usetty Béla dr., a Labdarúgó Szövetség elnöke is nyilat­kozott a Nemzeti Stadionnak említett helyen való elhelyezésével kapcsolatban, majd a Lágymányos környékén lakó budai polgárok indítottak mozgalmat emellett az elhelyezés mellett. Tekintettel arra, hogy a Horthy Mik­lós híd budai hídfője körüli terület csaknem egészében közterület és ma minden telekspe­kuláció ki van zárva, nyugodtan hoztuk a kérdést ismételten szőnyegre. Kérdést intéztünk Szendy Károly polgár­­mesterhez, felhívtuk figyelmét azokra az óriási előnyökre, amelyek a Nemzeti Stadion említett elhelyezésének előnyei, mint pl., hogy többek között egyidejűleg megoldódik a Nem­zetközi Vásár és állandó kiállítási csarnok létesítésének kérdése. A polgármestert kérdésünk nem találta ké­születlenül és ő is úgy látja, hogy ezen a te­rületen találkoznék az építkezés a legkisebb akadályokkal, mert hatalmas szabadterület áll rendelkezésre, itt a főváros fejlődésére nem kell tekintettel lenni, mert a területnek szabályozatlan állapota fogja előidézni azt a kedvező helyzetet, hogy a Stadion létesítmé­nyeihez fog a fejlődés alkalmazkodni, vagyis a Stadion létesítményei fogják a szabályozás irányát megszabni. A szükségessé váló vízte­­remtési, feltöltési munkálatok sokkal jelen­téktelenebb összeget fognak igényelni, mintha a területet csupán bérházakkal akarnák be­építtetni amellett gyönyörű palotasorok fog­ják a sportligetet körülövező közterületeket jövedelmezővé tenni. Nem is vitás, hogy az elmondottak mellett ennek a lágymányosi te­rületnek könnyű megközelíthetősége, a köz­lekedési eszközök számára ott központi pálya­udvar létesíthetése, hajójáratok berendezése és a­ gyalogosok által való elérhetése révén kizárná azokat az ázsiai állapotokat, amelyek ma egy egyszerű futballverseny után lázítják fel a­ sportot kedvelő közönséget. örömmel állapítjuk meg, hogy a legilletéke­sebbek megtalálták a módját, hogy helyre­hozzák azt az óriási hibát, melyet a Boráros­­téri hídnak egy homok- és iszapsivatagba való bevezetésével elkövettek és hogy ma már azt mondhatjuk, hogy a Horthy Miklós-híd meg­találta igazi rendeltetését és a közutak tenge­lyében valóban olyan szolgálatot fog tenni tudni, amely idegenforgalmunk szempontjá­ból is nagy jelentőséggel fog bírni. A Margit hídról ismét majdnem a Duna hullámai közé repült az egyik teherautó. Pil­lanatra sem vitás, hogy ez a nehéz jármű is áttörte volna a híd korlátját, de szerencsére az utolsó pillanatban közbefurakodott az egyik Les jelzésű villamos, amely eltérítette eredeti úíjából a teherautót, egyúttal lefokozta an­nak erejét. — Lassanként már elszorul a szíve minden autóvezetőnek, — mondotta munkatársunk­nak az egyik taxi soffőrje, — amikor a Mar­­git hídra érkezik. Annyi szerencsétlenség fe­nyegeti ott a járműveket, hogy érthető a szo­rongó érzés. Nem tudjuk megérteni, miért nem csináltat a főváros a híd két oldalán, a gyalogjáró szélére vasperemet?­ Ez a perem nem kerülne sok pénzbe, ellenben nagy biz­tonságot adna az autóvezetőknek épúgy, mint a gyalogjáróknak, valamint a gépkocsi uta­sainak is. Ez a perem alkalmas lenne arra, hogy a gépkocsi ne futhasson föl a gyalog­járóra, mert ha odáig eljut, akkor az Isten legyen izgalmas,­­ a híd lehetetlen és veszé­lyes korlátja a legkisebb lökőerő hatására le­omlik! De alkalmas a perem még arra is, hogy a gyalog­járó közönség ne léphessen le egykönnyen a kocsiútra, mert ily módon is aránytalanul sok veszély fenyegeti a jármű­veket, gyalogosokat egyaránt. Csodálkozunk azon, hogy amikor milliókat kiadnak a Mar­githíd kibővítésére és átalakítására, ugyan­akkor ilyen elemi védőintézkedésekre sajnál­ják a pénzt. Talán csak amiatt, mert egyik­­másik kezdeményező úr halálosan megsértő­dött, amiért nem az ő agyacskájából pattant ki ez az egyszerű ötlet. Ha már erről szólunk, szerényen megjegyezzük, hogy sokkal jobb ötlet lett volna az, ha a Margit híd szerencsét­len kibővítése helyett megépítették volna az óbudai új hidat, illetve, ha a Margit híd kibő­vítése és a Boráros téri új híd helyett is az óbudait építették volna meg legelőször és leg­sürgősebben. A Margithidat alapjában elron­tották, mert máris látnivaló, hogy nem fog megfelelni rendeltetésének és nem fogja győz­ni a folyton növekvő forgalom lebonyolítását. Még azt is megkérdezzük nyilvánosság előtt, bizonyos-e, hogy a Margit híd elbírja azt az óriási, fantasztikusan nagy terhet, amely rá­nehezül, főleg bizonyos időközökben?! Közreadtuk ezt a véleményt azzal, hogy a híd pereme nélkül ez a szorongó érzés egyre általánosabb lesz azok lelkében, akiket jó­vagy balsorsa arra utalt, hogy állandóan a Margithidat vegyék igénybe. Követeljük ilyen perem elkészítését most, még mielőtt a kibővítés munkálatait befejeznék. Úgyis túl­lépték az előirányzott költségvetést és az a pár ezer pengő, amibe ilyen perem kerül, már se nem oszt, se nem szoroz. A kifmrgsík járdájának szélére alacsony korlátszerű peremet kell alkalmazni 1937 május 14. Lázár Andor igazságügyminiszter a protestáns diákszövetség díszközgyűlésén Az Ország­os Magyar Protestáns Diákszövet­ség fennállásának tizenötödik évfordulója alkal­mából szombaton este Szegeden díszközgyűlést tartott. A közgyűlésre a városba érkezett Lázár Andor dr. igazságügyminiszter, a díszközgyűlés ünnepi szónoka. A minisztert Pazonyi Béla, a Luther-szövetség elnöke üdvözölte. A közgyűlésen megjelentek: vitéz Imecs György dr. főispán, Pálfy József dr. polgármester, Láng-Miticzky Ernő ítélőtáblás elnök stb. A dísz­­közgyűlést Kaas Albert báró, a szövetség tanári elnöke nyitotta­­meg. Lázár Andor dr. igazságügyminiszter nagy érdeklődés közben többek között a következőket mondotta: — Irígylésreméltó sors fiatalnak lenni, előt­tünk látni messze kéklő ködben a nagy ismeret­lent, az életet, a jövőt, álmokat, képzeleteket szőni ebből a nagy ismeretlenből, felkészülni a vele való találkozásra, bízva önmagunkban és soha­sem gondolva arra, hogy van olyan nehézség, amit fiatal erőnk és lelkesedésünk nem tudna le­győzni. Majd idézte ezután Deák Ferenc mondását az ámításról: „Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt." A munka szabadságához békére, szociális nyuga­lomra van szükség. Ezt a nemzet csak úgy érheti el, ha kiközösíti környezetéből a bajkeverőket, az ámítókat és lelkiismeretlen ígérgetőket. Lázár Andor beszéde után Szentgyörgyi Kósa István az elmúlt év munkájáról számolt be, majd a Szövetség dísztagjává választotta: Darányi Kál­mán miniszterelnököt, Lázár Andor igazságügy­­minisztert, Hóman Bálint kultuszminisztert, Fa­­binyi Tihamér pénzügyminisztert, Makláry Ká­rolyt, a tiszántúli egyházkerület püspökét, He­­tényi Imre dr. főkapitányhelyettest és Hlatky Endrét, a rádió igazgatóját. Lázár Andor igazság­ügyminiszternek nyomban átadták a dísztagság­ról szóló oklevelet. E­piszód a római Gr­and Hotelben A római Grand Hotelban zajlik le mond­hatni egész Európa diplomáciai élete. Ott száll­nak meg az európai államfők, ott adja vissza Mussolini a látogatásokat és folytatja a tárgya­lások egy részét is. Ott volt megszállva legutóbb Darányi magyar miniszterelnök, Kánya Kálmán társaságában. A Grand Hotelba egyszerre érkez­tek Mussolini és a magyar miniszterek autói. Mussolinit a portás segítette ki autójából és Da­rányi Kálmánt pedig Mussolini sajátkezűleg. A jelenlevők nagy csodálkozására Mussolini a kapu előtt a hotel portás vállára tette kezét és így szólt hozzá: Ne képzelje, hogy megfeledkeztem kérel­méről, elintézés alatt áll. Az olasz kormányfő óriási gondjai közepette meg tudott emlékezni a hotelportás kis családi ügyéről. Jó volna Mussolinitől eltanulni a szívélyessé­get, a jó emlékezőtehetséget a különféle európai államférfiaknak, akik ma, nagyvonalúságuk mel­lett, egyebet sem tesznek, mint lépten-nyomon szenvedést és bajt okoznak az emberek milliói­nak. Az indiai alkotmány kudarca Április 1-én lépett életbe az új indiai al­kotmány, de az indusok nem hajlandók an­nak minden pontját elfogadni. Tiltakoznak a kormányzó vétójoga ellen és mindenáron annak törlését kívánják. Azt mondják, hogy ez nem jelent autonómiát számukra. Az új választáson a beosztott 11 tartományban, hat­ban a kongressisták győztek, akik állást fog­laltak az új alkotmány ellen. A forrongások egyre tartanak és addig nem lesz békesség, amíg az autonómiát még jobban ki nem ter­jesztik. Az angolok természetesen azt állít­ják, hogy a kormányzó vétójoga nem csorbít­ja az indusok rendelkezési jogát, ezzel szem­ben azonban a kongressisták, nemzetiek, fel­tétlenül kitartanak kívánságaik mellett. Hol fog végződni a vita, nem lehet tudni, min­denesetre az angol államnak igen sok nehéz­séget kell leküzdenie gyarmatain és koló­niáján.

Next