Országgyűlési Tudósítások, 1989 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1989-03-09 / 5. szám

2 &az Agytí/éóc 70-33. má­rcius 70. Ez hangzott el az ülésteremben AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1989. ÉVI MÁRCIUSI ÜLÉSE 1989. március 8-án, szerdán (Elnök: Vida Miklós - 13.36) DR. GAJDÓCSI ISTVÁN, az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke (13.37) Bács-Kiskun m., 13. vk. Képviselő 1971-től Született 1924-ben Megyei Tanács elnöke MSZMP tagja Tisztelt Képviselőtársak! Kérem türelmüket. Az az igazság, hogy az az alkotmány-előkészítő bizottság, amelynek nevében most szólnom kell, 38 tagú. Harmincnyolc okos, értelmes és tenni akaró ember! Ez azt jelenti, hogy az általuk elmon­dottakat nagyon summázva is 18 perces türelmet kérek, akármennyire korog a gyomrunk és akármennyire ebéd előtt állunk. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés alkotmány­előkészítő bizottsága a nevében foglalt feladatok megoldásáról plenáris albizottsági és szakértői ülésen kialakított állásfog­lalását az alkotmányozás koncepcionális szakaszában a követ­kezők szerint jelenti a Tisztelt Háznak: A bizottság plenáris ülésén kapott részletes tájékoztatást Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztertől. A vitában indokolt­nak tartották, hogy az alkotmány tartalmazzon preambulumot, és egy része hangoztassa múltunk fontos mozzanatait és Európát érintő progresszív szerepünket. Ennek lényege: ne röstelljük, inkább legyünk büszkék ezeréves államiságunkra; arra, hogy megmaradtunk ebben a huzatos Kárpát-medencében, ahol tízszer—százszor nagyobb nomád birodalmakat évtizedek alatt szétszórtak és elsöpörtek a történelem viharai. Ne röstell­jük, hogy a kereszténység nemcsak megmentő módszer volt fennmaradásunkhoz, de olyan identitástudatot kovácsolt ki, hogy évszázadokig vérezve védtük a keresztény Európát a pogány elözönlés ellen. Viszont röstellhetjük azt, hogy a világban rajtunk kívül csak kevesen tudják, miért zúgnak mindennap delén a nándor­fehérvári győzelemre emlékeztető harangok. És bátran legyünk büszkék megfojtott szabadságharcainkra, forradalmainkra, amelyeket tisztelt, dicsőített és siratott a haladó világ. És vál­laljuk az utolsó évtizedek országépítő iramát, teljesítményeit gyászos, szomorú hibáival együtt, mert romokból épített fel magának ez a nép egy új országot és tettei logikusan vezettek az új alkotmány megalkotásának elodázhatatlan szükséges­ségéig. Tisztelt Országgyűlés! Kezdettől fogva egyértelmű volt és elemi erejű követelmény, hogy mind a társadalmi közvéle­ményben, mind a jogászok körében teljesen új alkotmányt kell készíteni. Elkészítése során teljesen új szempontokat, elveket és koncepcionális kritériumokat kell figyelembe venni. Ezért tisztázni kell az alkotmány funkcióját a társadalom jogrend­szerében és politikai rendszerében egyaránt, ebből származtatni a koncepcionális erejű szabályozási elveket és a szükséges garanciákat. Az alkotmánynak — mint jogszabálynak — elsődleges tár­sadalmi funkciója az, hogy megadja a jogi kereteit és koncep­cionális tartalmát egy demokratikus jogrendszernek, a szocia­lista jogállamnak, továbbá az állampolgárok szabadság­­jogainak. Az alkotmány a jogilag szabályozott társadalmi vi­szonyok koncentrátuma, vagyis értékelési alap, amelyik hie­rarchikus jogi erejénél fogva meghatározza a jogszabályok kereteit és a szabályozás koncepcióit. Egyértelművé kell tehát tenni azt is, hogy mi az, és hogy van az, amit nem szabad szabályozni. Az új alkotmány meg kell hogy feleljen a következő alapvető követelményeknek: igazodnia kell a magyar társada­lom igényeihez és történelmi érdekeihez. Meg kell hogy felel­jen a magyar alkotmányos, történelmileg kialakult, tradicio­nális követelményeknek és a nemzetközileg elismert alapvető jogszabályok követelményeinek. Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk számba vette és sommásan, röviden kifejtette véleményét az új alkotmány koncepciójában szereplő és megerősítendő kivételekről. Ezeket éppen az egyetértés szándékával csak röviden sorolom. 1 2 3 4 1. Az alkotmány jogszabály legyen, vagyis ideológiai és politikai deklarációk helyett mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban egyértelműen alkalmazható jogi norma. Bár bizonyos ideológiai-politikai része minden alkotmánynak van, az új alkotmányban ezeket az elemeket minimálisra kell szorí­tani. A helyes felfogás azt diktálja, hogy a társadalmi beren­dezkedés jellege és tartalma az alkotmány egészéből tűnjön ki, nem pedig valamiféle társadalmi rendre vagy politikai hata­lomra vonatkozó definíciókból. 2. A jelenlegi megoldással szemben, amely az államhatalom egységéből indul ki, az alkotmányban intézményesíteni kell — ahogy ezt Kulcsár elvtárs elmondta — az államhatalmi ágak elválasztását. 3. Egyetértünk azzal, hogy a jogforrások közé fel kell venni egy új jogforrási formát: az alkotmány erejű törvényt. 4. A társadalom gazdasági berendezkedését illetően a tulaj­doni viszonyokat csak általánosságban indokolt szabályozni, de ez a szabályozás biztosítja a működőképes piaci gazdálkodás és a szabad vállalkozás rendjét. 5. A személyiségi jogokat taxatíve felsorolva az alkotmány I. fejezetébe kell előrehozni. 6. Bizottságunk álláspontja: a parlamenti vitától és a nép­szavazás megerősítésétől függően az Országgyűlés egy- vagy kétkamarás legyen. A tervezet az egykamarás rendszer mellett foglal állást. Mégis átmenetileg a szilárd, többpártrendszerű politikai struktúra eléréséig felmerülhet egy — az érdekkép­viseleti szervek által létrehozott — második kamara működ­tetése éppen a bizonytalan politikai struktúra ellensúlyozása érdekében. A köztársasági elnöki funkciót önálló hatalmi intézményként célszerű szabályozni, de kerülve a tisztán prezidenciális rendszert, az úgynevezett erős köztársasági intézményt. 7. Tételesen ki kell mondani, hogy a jogszabályokban megállapított hatáskört elvonni egyetlenegy állami szervezettől sem lehet. 8. Új alkotmányos intézményként kell szabályozni, az alkotmányba beépíteni az alkotmánybíróságot, az állampolgári jogok szószólóját, szóvivőjét, a Legfőbb Állami Számvevő­­széket. 9. Bizottságunk stratégiai fontosságot tulajdonít annak, hogy a tanácsok helyett önálló fejezetben — természetesen beépítve ide a tanácsokat is — kell a helyi önkormányzatok szabályait összefoglalni. A továbbiakban a bizottság kiegészítő, módosító észre­vételeit tolmácsolom, természetesen a koncepcionális szakasz igényeit és lehetőségeit figyelembe véve. A bizottságunkban kialakult állásfoglalás szerint az államforma meghatározása során a népköztársaság vagy a köztársaság között kellene választani. Elképzelhető, hogy a két javasolt változat alternatív módon bennmarad az alkotmány paragrafusba szedett anyagá­ban, és a társadalmi viták után dől csak el, melyik államforma­formula kerül az alkotmányba. A „társadalmi rend" kifejezést célszerű törölni, és helyette a preambulum után az I. fejezetnek az „Alapelvek és általános rendelkezések" címet lehetne adni. Indokolt követni a bevált alkotmányozási szisztémát, vagyis azt, hogy az államforma meghatározása után az alkotmány az ország területét, a népességet és a szuverenitást szabályozza, mint az államiság három összetevőjét. Szerkezetileg tehát ezek a szabályozási tárgykörök az alkotmány legelejére kell hogy kerüljenek. Az alkotmányban taxatíve fel kell sorolni azokat az alapvető politikai és társadalmi értékeket, amelyek az alkotmányozás egész koncepcióját és ennek következtében a további jogi szabályozások koncepcióját, továbbá vita esetén az ítélkezési gyakorlatot meghatározzák. Az alkotmányszerűséget önálló paragrafusban kellene defi­niálni. Ennek lényegét az határozza meg, hogy az alkot­mánybíróság a pártok beleegyezése során azok programját az alkotmányszerűség szempontjából kell hogy megítélje. A hatalommegosztás deklarálásán túl kívánatos felsorolni azokat az államhatalmi ágakat, amelyek hatáskörű gyakorlása során nem nőhetnek egymás fölé, egymástól szigorú szabályok választják el, de ugyanakkor együttműködésre is késztetik ezeket. A felsorolandó hatalmi ágak: a parlament, a kormány és végrehajtó hatalom, a köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, az igazságszolgáltató bíróság és a helyi önkormányzatok. Karakterisztikusan el kell egymástól különíteni három — egyébként összefüggő — elemet, amelyek azonban a jogi szabályozás értelmezési szintjén is, de különösen a politikai közvéleményben összekeverednek. A három, egymással össze­függő fogalom: a népszuverenitás, a hatalommegosztás és az államhatalmi ágak elválasztása. A népszuverenitás egy és oszthatatlan. Érvényesülésének két fő eszköze a demokratikus képviseleti rendszer és a nép­szavazás. A hatalommegosztás a politikai rendszer egésze szintjén jelenik meg, lényegében a hatalom pluralitását sokféleségét jelenti. Ilyen értelemben a hatalommegosztás a pártok közötti viszonyt, a versengő pártok és a versengő érdekképviseletek közötti viszonyt fejezi ki. Az államhatal­mi ágak elválasztása már a tételesen felsorolt hat államha­talmi ág szigorú elválasztását és ugyanakkor együttműkö­désre késztettségét jelenti. Az alkotmányban kifejezésre jutó hatalommegosztáshoz, népszuverenitáshoz, az államhatalmi ágak elválasztásához szorosan kapcsolódik a kizárólagos hatalomra törekvés tilalma. Kulcsár elvtárs erről is beszélt. A népszuverenitás oszthatatlan, az állami hatalom osztha­tó, de minden államhatalmi ágat külön-külön és az egymás­tól elválasztott államhatalmi ágakat együttesen is — a nép­szuverenitásnak kell alárendelni. Ebből következik, hogy a népszuverenitás, a népfelség, a népet oszthatatlanul megille­tő fő hatalom kisajátítása bármely szervezet, bármely sze­mély vagy embercsoport részéről, és a többi politikai szer­vezet, mozgalom, réteg kiszorítása a hatalomból vagy az erre való törekvés alkotmányellenes. A köztársasági elnököt és annak jogállását úgy kell szabá­lyozni, hogy a köztársasági elnök önálló hatalmi intézmény legyen, de ne legyen végrehajtó hatalom feje. A köztársaági elnöki intézményt szigorúan el kell választani az országgyű­lési hatalomból, a kormányzati végrehajtó hatalomtól, az alkotmánybírósági és igazságszolgáltatási hatalomtól. Szigo­rúan szabályozni kell a köztársasági elnök helyettesítését, megítélésünk szerint akkor kell a köztársasági elnököt helyettesíteni, ha hivatalát valamilyen oknál fogva — beteg­ség vagy elfoglaltság — nem tudja ellátni. A köztársasági elnök helyettesítésére a koncepciók elkészítésének szakaszá­ban különböző elképzelések születtek. Ezek átgondolásával végül az az ajánlás vált reálissá, hogy országos választás során kell a köztársasági elnök mellett az alelnököt is meg­választani, aki, — ha szükséges — helyettesíti az elnököt. Egyszerűsítés? Varga Imre javaslatára — hogy az ügyrendi javaslatok esetében az egyszerűség érdekében ne számolják össze az „igeneket” — az Országgyűlés az elnök szerint „közfelkiáltással” döntött, elfogadva a javaslatot. Ez több kérdést is felvet a jogászok számára: — Mikor, milyen célszerűség érdekében lépheti át a legfelsőbb szintű jogalkotó szerv a saját maga által teremtett szabályokat? A jogszabályok szerint a jogalkotás „komolyságához”, társadalmi tekintélyéhez hozzátartozik, hogy a szabályokat legelőször is azok alkotói vegyék komolyan! — Mi a „közfelkiáltás”? Ez a fogalom azért többet kell hogy jelentsen annál, mint hogy az éppen soros levezető­ elnök, csak azért, mert „szorít az idő”, hirtelen „szükségét érzi" egy ilyesfajta „áthidaló megoldásnak”. A közfelkiáltás fogalmát ténylegesen csak a legjelentősebb, abszolúte nyilvánvaló esetekben szabadna használni — és nem lejáratni annak „történelmi hagyományait”. A történetek alapvető hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az Országgyűlésnek folyamatosan kell működnie, hogy „az idő rövidsége” ne vigye szabálytalanságba a parlament működését. Az is nyilvánvaló, hogy a régóta kért, könyörgött gépi szavazatszámlálásra elengedhetetlen szükség van ahhoz, hogy a szavazás megőrizze áttekinthetőségét, komolyságát, rangját. A nemzeti szimbólumok szabályozását az első fejezetbe kell előrehozni. Az alkotmányban szabályozott nemzeti szimbólumok közé javasoljuk fölvenni a nemzeti színeket. A címer ügyében ajánljuk, hogy alternatív előterjesztés legyen az alkotmány paragrafusba szedett és vitára bocsátott szöve­gében is, egyrészt a Szent Korona, másrészt az úgynevezett Kossuth-címer egyaránt szerepeljen a javaslatban. A címer­javaslatok közötti választást a társadalmi viták utáni idő­szakra ésszerű halasztani. Az állampolgárságra vonatkozó legfontosabb rendelkezé­seket az alkotmány első fejezetében helyes szabályozni. E szabályok között szólni kell arról, hogy a külföldön élő magyarságért a Magyar Népköztársaság felelősséget vállal, mégpedig elvszerűen és a kölcsönösség hangsúlyozásával. Megfontolandó, hogy az alkotmány szabályozza és szóljon röviden a képviselet tartalmáról. Mind az országgyűlési, mind a helyhatósági képviselők esetében ki kell mondani, hogy megválasztásuk után a képviselők lelkiismeretük és politikai meggyőződésük alapján vesznek részt a képviseleti testületek munkájában. Ez lényegileg a szabad mandátum elvét jelenti. A szabad mandátum elfogadható akkor, ha demokratikus jelöltállításon és többpártrendszeres mechaniz­musban kerül sor a képviselők megválasztására. Ebben az esetben fölösleges a visszahívás joga, tulajdonképpen a modern képviseleti rendszerek nem ismerik a visszahívás jogát. Az emberi szabadságjogokat az első fejezetben kell szabályozni, mégpedig úgy, hogy taxatíven fel kell sorolni a szabályozásra hivatott emberi jogokat. A koncepcióban szereplő emberi jogok köréből hiányzik az oktatás és a tudományos kutatás szabadsága. Azonkívül hiányzik az információs önrendelkezési jog, hiányzik továbbá az emberiség életére határoktól függetlenül leginkább konkrét veszélyforrás, a környezetvédelem ügye. A bizottság java­solja, hogy soroljuk az emberi szabadságjogok közé az ember egészséges természeti környezethez való jogát, ennek felelőse az állam legyen — és magatartásával: az állampol­gár. Ezekkel ki kell egészíteni a szabadságjogokat. Az alkotmányban ki kell mondani, hogy az alkotmányban meghatározott korlátozásokon túl más törvények vagy jogszabályok az állampolgári és az emberi jogokat nem korlátozhatják. A szabadságjogok garantálása során az alkotmányban indokolt utalni arra, hogy a Magyar Népköz­­társaság által elfogadott­ Nemzetközi Egyezségokmányok, belső jogszabályok mind a jogszabályalkotás, mind a

Next