Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1974. január-június (1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
I BACH: A-MOLL PRELÚDIUM ÉS FÚGA, BWV. 551. Az a-moll prelúdium és fúga a legkorábbi, egyben legkevesebbet játszott orgonaműve Bachnak, aki a buxtehudei, többrészes formát veszi alapul ebben a művében, így a kompozíció öt részből áll: Prelúdium — fúga — átvezető rész — kettősfúga — és záró toccata, azonban az egyes részek között nincs tematikus összefüggés. A kettősfúga témapárja Seiffert megállapítása szerint Sweelinck egyik fantáziájából való. Mivel a fiatal Bachnak hiányzik még a fejlettebb kompozíciós technikája, a fúgában ritkán szólal meg két, illetve három szólamnál több. A kettősfúgában hallható motívum, melyet Bach a forma továbbszövéseként alkalmaz, a D-dúr fúgában bukkan fel később. Koloss István BACH: E-MOLL PRELÚDIUM ÉS FÚGA, BWV. 548. Bach e-moll prelúdium és fúgájáról írja Spitta, a mester egyik legjelentősebb életrajzírója: „... azok közé a hatalmas művek közé tartozik, amelyeket kéttételes orgonaszimfóniáknak kellene neveznünk, hogy a mai idők elnevezésével ezek nagyvonalúságához leginkább illő meghatározást megadhassuk”. Ez a megjegyzés annál is inkább találó, mert ez a prelúdium formailag egészen közel áll a modern szonátaformához. Szilárd zenei tömbökből épült monumentális építkezése határozott kontrasztként áll a fúgával szemben. Amennyire kötött formája van a prelúdiumnak, annyira talán az egyik legkötetlenebb építkezésű fúgája ez Bachnak. Óriási háromrészes fúga, A—B—A formában, ahol a harmadik rész tökéletes visszatérése az elsőnek. A téma egy hangról elindulva fokozatosan ellentétes irányban tágul szét, hogy az oktávot elérve, rövid átvezetéssel adjon helyet a következő témabelépésnek. (A téma hangjainak rajza miatt kapta a mű a „Tölcsér” melléknevet.) A középső B-rész zenei anyaga egészen szabad, toccataszerű futamokkal építkezik, amelyeket állandóan meg-megszakít a fúgatéma belépése. Ha a mű keletkezési idejét nézzük (kb. 1730) abból, hogy az a Máté-Passió és a h-moll mise komponálásának idejére esik, már magában véve is fogalmat alkothatunk eszmei megállapodottságáról és zenei leszűrtségéről. BACH: H-MOLL PRELÚDIUM ÉS FÚGA, BWV. 544. Margittay Sándor Johann Sebastian Bach utolsó alkotókorszakából öt nagyméretű orgonára írott prelúdium és fúga maradt ránk. Ezek a korábbi prelúdiumokat és fúgákat azonban nem csupán arányaikban, hanem mondanivalójuk súlyában, kifejezésük gazdagságában s technikai megoldottságuk tökéletességében szárnyalják túl. Az említett művek sorából való a h-moll prelúdium és fúga. Az eredeti kézirat gondos, kalligrafikus írásmódja, valamint a hangnem is arról tanúskodik, hogy a zeneszerző életművének egyik megkülönböztetett alkotásával állunk szemben. Prelúdiumának tematikája a h-moll mise első Kyrie-jével és a Máté-passió „Erbarme dich” áriáéval rokon. A dúsan fonott szólamok gazdag melizmatikája és kromatikus szekvenciái így a passiók megrázóan fájdalmas világába vezetik el a hallgatót. A Fúga témája egyszerűbb rajzú, nyugalmasan tovahullámzó vonalaiból azonban Bach egyik legcsodálatosabb zenei építménye bontakozik ki. A mind jobban fokozódó feszültség már a kontraszubjektumban jelentkezik. A mű végén ehhez a magasságból fényesen alászálló 4 .