Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1920-1920 (53. évfolyam, 1-10. szám)
1920-04-01 / 1-7. szám
Ötvenharmadik évfolyam, 1-7. szám, 1920 április 1. Szerkeszti: Az egyesület anyagi ügyei valamint a lap kiadásit illető ügyek Előfizetési díj egy évfolyamra 20 korona. — Évi tagdíj 20 korona. ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY Az egyesület ügyeiben minden irat Dr. MADAI GYULA főtitkárhoz küldendő VIII., Eszterházy utca 14. sz. alá DR MARCZINKÓ FERENC II., Toldy Ferenc u. 9. Dr. ROMSAUER LAJOS pénztárnok (I., Fehérvári út 56/a) hatáskörébe tartoznak. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD mondotta dr. Lévay Ede az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek Budapesten, 1920 március 28.-án tartott rendkívüli közgyűlésén. Sugortalan, sötét és hideg a magyar jövendő, így tervezték ki ellenségeink. Szellemi életünk apostolaira, írókra és művészekre, politikusokra és tudósokra, lelkészekre és tanárokra vár a feladat, hogy ebbe a komor jövőbe a jó reménység napjának sugarait, a mindent átfogó keresztény kultúra világosságát, a magyar testvéri szeretet melegét árasszák széjjel. A világháború tengernyi vérvesztesége, a forradalmak soha nem sejtett borzalmai és gazságai, a megszálló csordák kegyetlen pusztításai és a győzők velünk szemben tanúsított égbekiáltó igazságtalanságai után megdöbbenve, szárnyaszegetten, tétlenül álltunk a romok felett s vártuk a csodát, mely varázsütésre véget vet a szenvedéseknek és visszavezet bennünket a nagy katasztrófát megelőző korba, hogy zavartalanul folytassuk akkor abbahagyott életfolyásunkat s a szerzett tapasztalatokkal megokosodva munkálkodjunk történelmi feladatunk teljesítésén. Idő kellett, míg beláttuk, hogy minden ilyen reménykedés hiábavaló, hogy csakis a magunk erejében szabad bizakodnunk; minden egyéb hiú ábránd, melyre nem építhetünk, különben veszve vagyunk. Most már tudjuk, hogy magunkra vagyunk hagyatva. A magyarság testén ütött sebeknek kell erőforrásokká válniok, ezekből kell képességet merítenünk türelemre és összetartásra, szeretetre és gyűlöletre, öntudatos munkára és célszerű alkotásokra és mindarra, ami a nemzeti lét fenntartásához szükséges. A dermedtséget felocsudásnak, a csüggedést makacs élni akarásnak, az ábrándozást reális meggondolásoknak, az elernyedést bátor lendületnek, a tétlenséget lázas munkának kell felváltani. Nagy cselekedetekre, nemzeti szent örökségünk csorbítatlan továbbadására, üdvös refor- Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny Ltli. 1