Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1920-1920 (53. évfolyam, 1-10. szám)

1920-08-01 / 8-10. szám

­ Ötvenharmad­ik évfolyam. 8—10. szám, 1920 . Szerkeszti: DR MARCZINKÓ FERENC Az egyesület anyagi ügyei, valamint a lap kiadásai illető ügyek Előfizetési díj egy évfolyamra 20 korona. — Évi tagdíj 20 korona. ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY Az egyesület ügyeiben minden irat Dr. MADAI GYULA főtitkárhoz küldendő VIII., Eszterházy­ utca 14. sz. alá II., Toldy Ferenc u. 9. Dr. ROMSAU­ER LAJOS pénztárnok (I., Fehérvári­ út 56/a) hatáskörébe tartoznak. A BÉKESZERZŐDÉS ÉS A KÖZÉPISKOLÁK. Európa új térképrajzolói még mindig tökéletesnek tartják szörnyű munkájukat: a magyar békedelegáció nagyszerű munkálatainak el­olvasása után sem változtatták meg egy vonással sem azokat a határo­kat, amelyek tehetetlen, kéz- és lábnélküli torzóvá nyomorítják hazánkat. A kontár operálok nem törődtek azzal, hogy késük nyomán mindenütt vér selked ; tudják, de közömbösen veszik, hogy a határokkal a nemzeti organizmus legérzékenyebb pontjait vágják ketté, az Alföld és a hegy­vidék közötti átmeneti területet, ahol legélénkebb a gazdasági csere­forgalom, legsűrűbb a lakosság, ahol az új határ a modern állami és gaz­dasági élet legfőbb életereit, a vasutakat szeli ketté s a sűrű forgalom lebonyolítására alakult gócpontokat, a városokat választja el azoktól a vidékektől, melyekből életerejüket, gazdagságukat merítették. Ránk nézve betetőzi a csapást, hogy e százszorosan érzékeny átmeneti vidékeken a határvonalat mindig a magyar igények tökéletes semmibevevésével vonták meg : ellenségeink kapták meg a határokon végigfutó, kényel­mes vasúti vonalakat (Kassa—Csap—Királyháza, Szatmár—Nagy- Várad—Arad), míg mi új határterületeinket alig tudjuk tengelyen is megközelíteni; ők kapták meg a magyar- és nem magyarnyelvű, vagyis a sík és hegyes, a kulturáltabb és műveletlenebb vidékek érintkező pont­jain, de még magyar nyelvterületen épült, túlnyomó magyar többséggel bíró városokat is, az azokban felhalmozott közigazgatási, kulturális és gazdasági intézményekkel s felbecsülhetetlen értékű épületeikkel és felszereléseikkel együtt. A magyar most teljesen levetkőztetve, az úttalan pusztára kikergetve áll s Pozsonyba, Nyitrára, Losoncra, Rimaszombatba, Kassára, Ungvárra, Beregszászba, Szatmárra, Nagykárolyba, Nagy­váradba, Aradra, Szabadkába, Sopronba a készbe kényelmesen beülő rabló szomszédai kacagva nézik, hogyan fog sikerülni a mindenéből kifosztott, kezén-lábán megkötözött magyarnak az elvesztett kincsek helyébe Csornán, Mátészalkán, Berettyóújfalun. Eleken a közigazgatás­nak, a kultúrának és gazdasági életnek új gócpontjait kiépíteni, hogy azokat majd később 4—5 % óda vándorolta főt vagy oláh napszámos Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny Ltli. 4

Next