Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1940-1941 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1940-10-01 / 2. szám
27 irányával egyidőben, a magasabb fokú történettanítás is ezzel párhuzamos úton jár. A bekövetkező átértékelés a történeti megértés és a történeti nevelés problémájához kapcsolódik. A történeti megértés a lényeget kifejező tényeknek mint öszszefüggő egész részeinek jelentéssel való ellátásában áll. A történeti nevelés részben a megértéshez vezető történeti érzék kifejlesztésében, részben azoknak az érzelmi aktusoknak kibontakoztatásában áll, amely az egyént mint egy közösségnek önmagával és a közösséggel szemben felelős tagjait teszi élmény tárgyává.12 Sorsdöntő fordulatokkal terhes korunkban így válik a tágabb értelemben vett történeti nevelés, a tudatos, de ugyanakkor odaadó és áldozatos — magyar sorsunkban az egyedül elképzelhető életforma kialakítójává. * Az eljövendő új nemzedékre súlyos feladatok várnak: országszerzés, állam és társadalom újjászervezése. Feladatát csak akkor teljesítheti, ha mélyenjáró történeti érzékkel, tudatosan és mégis ösztönszerűen adja meg a feleletet a kikerülhetetlen kérdések tömegére. A történeti érzék problémája így túlnő az iskola látszólag szűk keretein és nemzetnevelő jelentőséget nyer. A történeti érzék, a történeti tényeknek részben mint előfeltételek eredőjének, részben mint a jövőbe kisugárzó hatásfolyamatoknak megragadásában áll. Az előfeltételek kutatása már az alsófokú tanításban és elválaszthatatlan az egyszeri ténymegállapítástól. A gyermeki lélek már korán feleletet keres, az újból és újból felmerülő miértre. Kedvenc hőseinek tetteiben gyönyörködik, de ugyanakkor mérlegeli is azokat és ösztönszerűleg keresi cselekvésük rúgóit. Így kezdetleges kauzális sorok alakulnak ki, amelyekben az összekötő szálak, hacsak halvány körvonalaikban is, de jelentkeznek. Döntő itt a történeti időfogalom élményszerű megéreztetése, a tényeknek pszichológiai fogalmi síkon egymástól elhatárolása. A 13—16 éves korhatár között fokozatosan bontakozik ki a kauzális sorok többirányú kiegészítése. A közvetlen okok, oksorok, előfeltételek, először szűk, majd mindjobban táguló kör átmérőjévé válnak. A 16—18 éves korban bekövetkezik a didaktikai szempontból körvonalazott problémafeltevés ideje. A történeti probléma feladat, amelynek keretében, a társadalom, állam, nemzet életfolyamatának sorsdöntő fordulatait próbáljuk megérteni. Formailag így nem más, mint helyesen irányított egymásba fonódó kérdések összesége, amelyek céltudatosan egy pont felé irányulnak, így problémaszerű, ha a magyarságnak mint a Kelet és Nyugat határán elhelyezkedő népnek fennmaradását tesszük vizsgálat tárgyává. Probléma az árpádkori patrimoniális vagy charizmatikus királyság kialakulásának és felbomlásának folyamata. Problémaszerű az Anjou- és Mátyás-kori, vagy a török hódoltság utáni átszervezések előfeltételeinek, a nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavétele. A megoldáshoz az összefonódó szálak 1 Sprangen Az ifjúkor lélektana (ford.), 17. o. 2 Dékány I.: A történelmi kultúra útja. 1936. 53. o. 3 A problématudat elemzéséhez v. ö. Kornis: Bevezetés a tudományos gondolkodásba. Budapest, 1922. 106. o. 3*