Orvosi Hetilap, 1858. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1858-02-14 / 6. szám

szerint a bonctanra fektető a kórok természetrajzát, s a phy­­sica és vegyészeire az ép- és kórélet tüneményeinek megfejté­sét, s physiologieae kísérletekkel ellenőrizteti a kór- és gyógy­­tani tapasztalatok állítmányait. Ez alapon és után egy évszáz­ad alatt többre ment, mint azelőtt ezer év alatt. Okszerű gyógy­­tan, haladás, ellenőrködés, biztosság ezek nélkül az orvoslat mezején, valamint szemlélet és mathesis nélkül természettu­dományban ,talán, nem képzelhetők , s ha föl is merül imitt amott egy eltérő és eltévedt tan, csak annyira képes tudomá­nyos érvényre jutni, mennyire állításai e tanok szabatos mód­szerének tűzpróbáját kiáltani képesek. Igaz, a tanulmányok száma ez­által szaporodik, a költség növekszik, a a rendelkezésre álló idő ugyan­az marad. A mos­tani iskolai rendszer szerint a tanulónak ugyan nagyobb elő­­készültségének kellene lenni az orvosi pályára mint nekünk volt, s az uj taneszközök és felfedezések tetemesen egyszerű­sítették és könnyítették sok tárgy fölismerését — csak a mell­es szivbántalmakat emlitjük , melyek a kontatás és hallgatózás által, a vese és hólyagkórokat meg az álképleteket, melyek a vegyészet és microscopia által földerítettek — de mindez előny által az ügyön gyökeresen segítve nincs a tanrendszer és tanmódszer sok irányban­ lényeges (részint már foganatba is vett) változtatása nélkül. Hogy az orvos ez alap és segéd-tudományoknak a beteg­ágynál, törvényszéki eseteknél s további művezetésére hasz­nát is vehesse, s azok mere decus et ornamentum ne maradja­nak, — szükség miként nem­csak e tárgyak könyvnélküli és el­méleti ismeretével bírjon, hanem azokat kezelni és alkalmazni is megtanulta legyen az egyetemnél, mihez életpályáján való­színűleg többé sem módja, sem ideje nem lesz, úgymint kórtani és gyógyászi tapasztalatok öregbítésére, vagy a növény- és ásványtanban­ haladásra. A kezelése s az alapismeretek megtanulása, ismételjük, itt az oktatás fő célja, s nem a tárgy kimerítése; e gyakorlati képesség nélkül az orvos csak az il­lető tudományok műkifejezéseit fogja használhatni, nem tudományt magát. Azért mi az ép- és kórbonctan , a 84 hesség alatt oly son hónapon át a peteburkok által fedél­­i vén nyákhártyáját vesztve fölötte nagy fölszívódási ké-­­ pességű fölü­letet nyújt. A hüvely által — ennek sértetlen ’■ állapotában — a kelhám vastag rétege miatt melylyel fe-­­ delik­ valamint a nyák szünteleni folyása, és ez által föl-­­ tételezett kiöblítés (Ausspielung) miatt a fölszivódási ké-­­ pesség tetemesen csökken. A fölszivódás ideje a terhesség, de csak ritkább esetekben, mert a méh külső és belső szájának elzárt volta miatt a tulajdonképi fölszivódási felü­let hozzá-fér­­h­etlen,mi miatt a bevitt rothadt állatszerves anyag nem szivódhatik föl. Némely esetekben azonban itt is megesik, t.­i, ott hol a méhszája mint többször szülöknél lenni szokott, nyitva van s a vizgáló uj a méh üregébe behatolhat. Az első csá­szármetszés, melyet a gyermek megmentése végett halot­tan tettem, ily gyermekágyi lázban elhalt terhes nő volt; de rendesen a terhesség alatti fertőzést elvetélés (abortus) követi. Gyakrabban történik fölszívódás az első, leggyak­rabban azonban a szülés második időszakában, miután ekkor a méh fölszívódási felülete nemcsak hozzáférhető, de ez időszak egyúttal szükségképi alkalom és oka a vizsgáló útnak ezen helyről vezetése gyakoriságának a helyzet ki­­puhatolása, a szülés előmenetele és szakainak megvigyá­­zása végett. Ha a rothadt anyag bevitele és felszívódása a szülés második szakában történik, a magzat is, ki akkor még hul­l­amosd ideig marad vérkeringési összeköttetésben az anyai testtel, megfertőztetik és postázban (sepsis) hal el *) Rit­kábban történik az átvitel a harmadik és negyedik időszakban, miután a méh többé nem érintethetik, a méh­szája a gyermek előálló része által zárva, valamint a kéz bevezetését szorgalmazó szükség is ritkább lévén.­­ A szülés ötödik időszakában, az utószülés (Nachgeburt) Hin­tése, vagy a méhfalak utóvérzéseknél szükségelt érintése *) Dr. B e cl n a r z, a bécsi lelencház volt id. főorvosa s a csecse­mők kórainak jeles kutatója, a Krankheiten der N e u g e b o r­­nen und Säuglinge című könyvének I. le. 98-1. e pontra nézve következőleg nyilatkozik : .,Die Sepsis des Blutes bei Neugebore­nen ist jetzt eine grosse Seltenheit geworden, welches wir der folgerei­chen und der grössten Beachtung würdigen Entdeckung des Dr. Semel­­weis, emerit. Assistenten der ersten Wiener Gebärklinik zu verdanken haben, welcher die Ursache und die Verhütung des früher mörderisch vüthenden Puerperalfiebers glücklich erforscht hatte. Szerk. nyújt gyakori alkalmat a felszivódásra . A gyermek­­ágyban a méh űrébe benyomuló jég is, ha ez rothadt álat­­szerves anyagokkal van fertőzve, fölszívódás által gyer­­mekágyi lázat képes előhozni. így történt hogy a bécsi szülkórodán ottani működé­sem alatt, elhanyagolt, erős bűzt fejlesztő szuvas és üsz­kös fekélyekben szenvedő nő a szülszobában többekkel együtt hosszabb ideig vajúdván, gyem­ekágyiláz fejtésére szolgáltatott alkalmat és hét­ vagy nyolc szülőnek halálát is okozó. Ezek nyomán a gyermekágyiláz nem valami saját be­tegségi­ faj (Krankhei­s species),hanem ez a genyvér­rel (Praemie) ugyanazonos ; oly betegség, mely nem csu­pán gyermekágyasoknál jöhet és jön elő, hanem olyan, melyet férfiak is:sebészek,boncolok stb. sat. például hul­lani boncolás és sértésnél megkaphatnak, és benne el­halhatnak.­­ A gyermekágyi láz átvihető u­gy­a­n d­e épen n­­e­m­ ragályos (contagies) betegség, mert a ra­­g­á­l­y­o­s baj az, mely azon anyagot, mely által to­vább terjed, maga termeli és a melyből ismét csupán azon baj szár­m­a­z­i­k.A gyermekágyiláz pedig egy gyermekágyasról a másikra csak akkor vihető át(übertrag­­har),ha rothadt anyag vitethetik által egyikről a másikra.A gyermekágyiláz nagyobb száma ilyetén anyag termelése (Erzeugen) nélkül fut le, akkor t. i. midőn a betegek csak nádra­n vagy hashártyalobban szenvednek, s a baj ere­­sedő lerakodásokkal és posos (septisch) belméhlábbal nem szövetkezik, miért is élet folytán nem alkalmas más gyermekágyasnál ugyanezen bajt előidézni, holott midőn meghalt s teste rothadásba ment, ennek elmúló részei gyer­mekágyilázat épen úgy és nem másként hozhatnak elő, mint bármely más kórban elhalt egyén rothadt részei, férfi lett légyen az vagy asszony. Ha a gyermekágyiláz továbbá ragályos volna, akkor ennek kisebb száma is, mely a 3-ik osztályon jött elő, ele­gendő teendőit általános­ elterjedésére (Verbreitung).­­ Ugyan e mellett szól az is, hogy a halványmosásokat nem­ kellett minden vizsgálat után megújítani, elegendő volt ezt egyszer,midőn valaki a vizsgálathoz fogott elvégezni ha csak közbe újra nem jött érintkezésbe a vizsgálónak ujja rot­hadt állatszerves anyaggal, mint a fellebb említett rákban szenvedő szülőnél történt. (Folyt. köv.) —«•»—

Next