Orvosi Hetilap, 1858. február (2. évfolyam, 5-8. szám)
1858-02-14 / 6. szám
szerint a bonctanra fektető a kórok természetrajzát, s a physica és vegyészeire az ép- és kórélet tüneményeinek megfejtését, s physiologieae kísérletekkel ellenőrizteti a kór- és gyógytani tapasztalatok állítmányait. Ez alapon és után egy évszázad alatt többre ment, mint azelőtt ezer év alatt. Okszerű gyógytan, haladás, ellenőrködés, biztosság ezek nélkül az orvoslat mezején, valamint szemlélet és mathesis nélkül természettudományban ,talán, nem képzelhetők , s ha föl is merül imitt amott egy eltérő és eltévedt tan, csak annyira képes tudományos érvényre jutni, mennyire állításai e tanok szabatos módszerének tűzpróbáját kiáltani képesek. Igaz, a tanulmányok száma ezáltal szaporodik, a költség növekszik, a a rendelkezésre álló idő ugyanaz marad. A mostani iskolai rendszer szerint a tanulónak ugyan nagyobb előkészültségének kellene lenni az orvosi pályára mint nekünk volt, s az uj taneszközök és felfedezések tetemesen egyszerűsítették és könnyítették sok tárgy fölismerését — csak a melles szivbántalmakat emlitjük , melyek a kontatás és hallgatózás által, a vese és hólyagkórokat meg az álképleteket, melyek a vegyészet és microscopia által földerítettek — de mindez előny által az ügyön gyökeresen segítve nincs a tanrendszer és tanmódszer sok irányban lényeges (részint már foganatba is vett) változtatása nélkül. Hogy az orvos ez alap és segéd-tudományoknak a betegágynál, törvényszéki eseteknél s további művezetésére hasznát is vehesse, s azok mere decus et ornamentum ne maradjanak, — szükség miként nemcsak e tárgyak könyvnélküli és elméleti ismeretével bírjon, hanem azokat kezelni és alkalmazni is megtanulta legyen az egyetemnél, mihez életpályáján valószínűleg többé sem módja, sem ideje nem lesz, úgymint kórtani és gyógyászi tapasztalatok öregbítésére, vagy a növény- és ásványtanban haladásra. A kezelése s az alapismeretek megtanulása, ismételjük, itt az oktatás fő célja, s nem a tárgy kimerítése; e gyakorlati képesség nélkül az orvos csak az illető tudományok műkifejezéseit fogja használhatni, nem tudományt magát. Azért mi az ép- és kórbonctan , a 84 hesség alatt oly son hónapon át a peteburkok által fedéli vén nyákhártyáját vesztve fölötte nagy fölszívódási ké- pességű fölületet nyújt. A hüvely által — ennek sértetlen ’■ állapotában — a kelhám vastag rétege miatt melylyel fe- delik valamint a nyák szünteleni folyása, és ez által föl- tételezett kiöblítés (Ausspielung) miatt a fölszivódási ké- pesség tetemesen csökken. A fölszivódás ideje a terhesség, de csak ritkább esetekben, mert a méh külső és belső szájának elzárt volta miatt a tulajdonképi fölszivódási felület hozzá-férhetlen,mi miatt a bevitt rothadt állatszerves anyag nem szivódhatik föl. Némely esetekben azonban itt is megesik, t.i, ott hol a méhszája mint többször szülöknél lenni szokott, nyitva van s a vizgáló uj a méh üregébe behatolhat. Az első császármetszés, melyet a gyermek megmentése végett halottan tettem, ily gyermekágyi lázban elhalt terhes nő volt; de rendesen a terhesség alatti fertőzést elvetélés (abortus) követi. Gyakrabban történik fölszívódás az első, leggyakrabban azonban a szülés második időszakában, miután ekkor a méh fölszívódási felülete nemcsak hozzáférhető, de ez időszak egyúttal szükségképi alkalom és oka a vizsgáló útnak ezen helyről vezetése gyakoriságának a helyzet kipuhatolása, a szülés előmenetele és szakainak megvigyázása végett. Ha a rothadt anyag bevitele és felszívódása a szülés második szakában történik, a magzat is, ki akkor még hullamosd ideig marad vérkeringési összeköttetésben az anyai testtel, megfertőztetik és postázban (sepsis) hal el *) Ritkábban történik az átvitel a harmadik és negyedik időszakban, miután a méh többé nem érintethetik, a méhszája a gyermek előálló része által zárva, valamint a kéz bevezetését szorgalmazó szükség is ritkább lévén. A szülés ötödik időszakában, az utószülés (Nachgeburt) Hintése, vagy a méhfalak utóvérzéseknél szükségelt érintése *) Dr. B e cl n a r z, a bécsi lelencház volt id. főorvosa s a csecsemők kórainak jeles kutatója, a Krankheiten der N e u g e b o rnen und Säuglinge című könyvének I. le. 98-1. e pontra nézve következőleg nyilatkozik : .,Die Sepsis des Blutes bei Neugeborenen ist jetzt eine grosse Seltenheit geworden, welches wir der folgereichen und der grössten Beachtung würdigen Entdeckung des Dr. Semelweis, emerit. Assistenten der ersten Wiener Gebärklinik zu verdanken haben, welcher die Ursache und die Verhütung des früher mörderisch vüthenden Puerperalfiebers glücklich erforscht hatte. Szerk. nyújt gyakori alkalmat a felszivódásra . A gyermekágyban a méh űrébe benyomuló jég is, ha ez rothadt álatszerves anyagokkal van fertőzve, fölszívódás által gyermekágyi lázat képes előhozni. így történt hogy a bécsi szülkórodán ottani működésem alatt, elhanyagolt, erős bűzt fejlesztő szuvas és üszkös fekélyekben szenvedő nő a szülszobában többekkel együtt hosszabb ideig vajúdván, gyemekágyiláz fejtésére szolgáltatott alkalmat és hét vagy nyolc szülőnek halálát is okozó. Ezek nyomán a gyermekágyiláz nem valami saját betegségi faj (Krankheis species),hanem ez a genyvérrel (Praemie) ugyanazonos ; oly betegség, mely nem csupán gyermekágyasoknál jöhet és jön elő, hanem olyan, melyet férfiak is:sebészek,boncolok stb. sat. például hullani boncolás és sértésnél megkaphatnak, és benne elhalhatnak. A gyermekágyi láz átvihető ugyan de épen nem ragályos (contagies) betegség, mert a ragályos baj az, mely azon anyagot, mely által tovább terjed, maga termeli és a melyből ismét csupán azon baj származik.A gyermekágyiláz pedig egy gyermekágyasról a másikra csak akkor vihető át(übertraghar),ha rothadt anyag vitethetik által egyikről a másikra.A gyermekágyiláz nagyobb száma ilyetén anyag termelése (Erzeugen) nélkül fut le, akkor t. i. midőn a betegek csak nádran vagy hashártyalobban szenvednek, s a baj eresedő lerakodásokkal és posos (septisch) belméhlábbal nem szövetkezik, miért is élet folytán nem alkalmas más gyermekágyasnál ugyanezen bajt előidézni, holott midőn meghalt s teste rothadásba ment, ennek elmúló részei gyermekágyilázat épen úgy és nem másként hozhatnak elő, mint bármely más kórban elhalt egyén rothadt részei, férfi lett légyen az vagy asszony. Ha a gyermekágyiláz továbbá ragályos volna, akkor ennek kisebb száma is, mely a 3-ik osztályon jött elő, elegendő teendőit általános elterjedésére (Verbreitung). Ugyan e mellett szól az is, hogy a halványmosásokat nem kellett minden vizsgálat után megújítani, elegendő volt ezt egyszer,midőn valaki a vizsgálathoz fogott elvégezni ha csak közbe újra nem jött érintkezésbe a vizsgálónak ujja rothadt állatszerves anyaggal, mint a fellebb említett rákban szenvedő szülőnél történt. (Folyt. köv.) —«•»—