Orvosi Hetilap, 1858. május (2. évfolyam, 17-21. szám)

1858-05-02 / 17. szám

fürdőben a vízzel érintkezésben lévő kültakarók gyengén iz­­gattatnak, a vérkeringés eleveníttetik, és a bőrkigőzölgés na­gyobbodik. Az ujjak hegyei előbb és nagyobb mértékben rán­cosodnak meg, mint más fürdőkben és a fördő egyén egész testében kellemes érzést és elevenülést érez. A Forró fürdők ellenben (30° R. felül) a bőr-, edény- és idegszervezetet erő­sen izgatják s ingerük; az agy, tüdők és szív felé könnyen vértorlást támaszhatnak, sőt izompelyhü­dtséget és ájulást is idézhetnek elő. Ezek miatt nagy elővigyázat igényeltetik. Miután a vas jelentékenysége, annak vérképzésbeni ré­szesülésében alapszik , mindazon kóralakokban javulva van, melyekben a vérkészítés elégtelen , nevezetesen melyekben a vértekecsek kevesbbítvék. Ezen vérhiány önálló betegség le­het, és vagy túlságos vérkiadásban (péld. serdülés alatti hir­telen anyagváltoztatásnál) vagy zavart áthasonítás, s elégte­len tápszer következtébeni hiányos vérképződésben találhatja alapját. Vagy pedig más betegségek következtében mutatkoz­­hatik, péld. nagy vérveszteség után, stb. A vérhiány továbbá, mint tudva van, legváltozatosabb­­ kórjeleket idézhet elő, minek a különféle elválasztásokbani zavarok, főleg a szövetek zsongtalanságában rejlő rendetlen elválasztások , vizenyős izzadmányok , izomzatbani gyenge­ség, úgy szinte idegmű­ködési zavarok, melyek, főleg nőknél, a méhkór különféle alakjaiban mutatkoznak. Elégtelen havi­tisztulás, sápkór és ivarszervbeni hi­ányos működések kö­vetkezményei lehetnek a vérhiánynak. Mindezek ellen tapasz­talatilag az erdőbényei ásványvíz sikerrel használtatik. Nem­­­különben a görvély és angolkór különféle alakjaiban ; izületi­­ bántalmakban, mint fehér térd- és könyökdagban (tumor albus I geni et cubiti), csipfájdalomban (coxalgia), ha a lábos időszak­­ elmúlt; csontszúban és csontüszökben; sömörös és izzagos kütegekben; visszérdagban (varix), üdült lábfekélyekben; kü­lönösen pedig idült fehér- és vérfolyásokban stb. Mi a fürdőintézet helyiségi sajátságait illeti, legyen meg­említve, hogy az Hegyaljának majdnem legszebb pontján fekszik, épületei ízletes csínnal s az egészség , valamint a ké­nyelemnek megfelelőleg vannak épitve.17 * 262 261 Jelei: A végtag kifelé van fordulva, ámbár nem mindenkor oly igen szembetűnően, — gyakran pedig sem ki-, sem befelé nincs fordulva. — E szerint vannak irá­nyozva a lábujjak, a térdcsúcs és a sarok is. A combot eltávolítva és meghajtva találjuk úgy , hogy a térd nem csak el­áll a másiktól, hanem jóval előbbre is áll nálánál. A sérült végtag —2 hüvelykkel hosszabb az épnél. — Kalidomát a combforgatájnak oly módon látni megvál­tozva, hogy a nagy tompor helye feltűnően lapos, míg a comb bélszínének a gáttal és a nemző műszerekkel határos része teljettebb. És e helyen soványabb egyéneknél a puhatoló ujj érzi a kemény és gömbölyeg csontpúpot, mely a comb mozgásaiban részesül. (Folyt. köv.) SAUER TANÁR ORVOSI KORODÁJA Bőrláb és orbánc (dermatitis et erysipelas). Közli Dr. Poor Imre belgyógy. tanársegéd. Csaknem minden testi baj, mely bennünket ér, lobbal kezdődik vagy végződik, vagy ahoz lefolyása közben lob tár­sul; innen bízvást elmondhatni , hogy nincs betegség, mely oly gyakori volna köztünk mint a lob, s hogy az emberek leg­nagyobb részét lob viszi a sírba. A lobnak ezen átalános kül-­ és belterje miatt föltétlenül szükséges, hogy az orvosnak a lobról, mennyire tudományunk eddigi fejlődése engedi, tiszta fogalma legyen. E tekintetből néhány kórodai lobos esetet te­szünk közzé, beleszővén a lobnak megállapított elveit. F. év febr. 24. K. Anna, 32 éves hajadon szakácsnő véte­tett föl korodánkra. Ripacsos arcán a vájulatos hegecskékből lehetett látni , hogy e hajadon kiáltotta a természetes himlőt, beoltva annak idején nem lévén. Havi változását 19 éves ko­rában először vette észre, s az mindekkorig rendes volt. Ál­lítólag egy egész évig váltólázban — később pedig hagymáz­­ban szenvedett. Jelenleg a hideg téli napokban mint szakács­nő gyakran kényteleníttetett izzó tűzhelyétől izzadtan a fagyos udvarra kifutkározni ; erre tegnap óta rendkívüli archőség és feszültség az egész ábrázat bőrén támadta őt meg, heves fej­fájás, szomjúság, egész testen elterjedt hőség s leverettség kíséretében. A fölvétel napján a beteg állapota a következő volt : Az ábrázat jobb felén az arc bőre a szemgödörtől le az állkapocs széléig,­­ az orrháttól hátra a fültőig egyenletesen meg van dagadva, sötétvörös, jobb pofájában a be­teg égetést meg feszültséget érez, a dagadt külkőr tapintásra mindenütt nagyobb össz­állást (consistentia maior) s a rendesnél magasb hőmérséket,­­ alanyilag pedig éles fájdalmat külö­; a bőrnek sötétvörös színe­zete ujjnyomásra elenyészik, nyomás szüntével megint vissza­tér. E bőrbaj szemlátomást kezd terülni egyfelől a jobb fültő­­mirigytájon át a nyakra, másfelől pedig az orrháton át az áb­rázat bal felére, a homlokra s hajfedte koponyabőrre. A beteg közérzete nagy bágyadtságot árul el, lüktető fejfájdalmakról panaszkodik , az egész test hőmérséke magas­, érvelése erős, feszes , egyenlő, gyorsított, percenkint 95-ször lüktet. Száj­ize rendes, nyelve sekély rétegű fehérded nyákkal van bevonva, étvágy hiány s nagy szomj van jelen, ide járul a székrekedés meg a vizelet kevesbülése ; ez utóbbinak fajsúlya 1028, vegy­­hatása erősben savanyú, alkatrészei a halyagok (chlorida) keveskültét,­­ a hugyanynak (ureum) s egyéb sóknak szaporodtát mutatják. A szervezet egyéb részeiben elsődleges bántalmat nem találtunk. Kórisme. A nevezett kórjeleket az összekötő (synthe­tics) tanmódszer nyomán összeillesztvén, keresetünk az arc lázas bőrlobjának (dermatitis faciei febrilis) nyilvánít­tatott. A bőrlob gyakran fölcseréltetik a bőrpirral (ery­thema), meg az orbánccal (erysipelas). Lássuk ezek mind­egyikének ismertető jegyeit. A bőrpir (erythema) csekélyebb foka a bőrlábnak a kórfolyam mind bel-, mind külterjére nézve. Lázas gyomor­­csorva, visszérláb, hószámzavar, égetés, fölfekvés stb. követ­keztében a külbőr minden dagadás és kemény­eb­bedés nélkül kisebb nagyobb területben rózsapirossá válto­zik, ha e rózsapiros helyek ujj­nyo­másra eltűnnek, szabad szemmel látható , vagy tapintással kipuhatolható kór­anyagot vagy lábterményt nem választanak el, s lapodik meg , az úgynevezett tökéletlen combficam, és ekkor a tokszalagnak ki­­sebbszerű repedése mellett a görgeteg szalag épen maradhat; — vagy a petelikhoz jöhetik az, ez utóbbitól csak a kül dugizom által választatván el; — vagy végre, fökép idült esetekben, egészen behelyezve találtatik a petelikba. Mindkét esetben nem csak a görgeteg szalag, hanem a tokszalagnak jó része is el van szakadva.

Next