Orvosi Hetilap, 1858. december (2. évfolyam, 48-51. szám)
1858-12-05 / 48. szám
Tulajdonos és felelős szerkesztő: Müller Emil, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Szivárvány kimetszés üveghályognál. (Folyt.) Dr. Kanka Károly orsz. szemésztől. — Gyilkosság vagy öngyilkosság? Orvostörvényszéki eset. (Vége.) Casper J. L. után közli Dr. Károlyi S. — Tudósítás a budapesti orvosegylet nov. 23. r. gyűléséről. — Lapszemelvények. — Kinevezések. — Pályázatok. Tárca. Úti töredékek. IV. Dr. Markusovszky L. 44. Si, Pest, 1858. December 5. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir.posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Előfizetési óra : helyben félév 4 fr. egész év 8 fr.vidéken félév 4 fr- 30 fr. egész év 9 fr.pp. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. SZIVÁRVÁNY KIMETSZÉS (Iridectomia) üveghályognál. Dr. Kanka Károly a pozsonyi szemészeti kóroda főnöke. (Folytatás.) Legyen szabad a lapunk múlt számában taglalt esetekhez csatolni némely átalános , az üveghályogot illető észrevételeket, s különösen Graef e eziránti új nézeteit, az említett értekezés szerint. Ami magát a megnevezést „üveghályog, Glaucoma“ illeti, kívánatos volna, ha tudományos nyelvünk helyébe mást tudna előállítani. E megnevezésből azt kellene következtetni, hogy a Glaucoma lényege az üvegtest elhomályosodásában áll,s e név csakugyan azon korból származik, melyben az üvegtestet ezen bántalom főhelyéül tekintették. A mélyen, a szem belsejében feltűnő sötét zöldes szín, mely a kitágult látán keresztül látható, bírta a szemészeket azon vélemény elfogadására. De újabbkori boncolati vizsgálatok azt bizonyíták be, hogy a Glaucománál található színváltozás nem rejlik az üvegtestben, s hogy ha találtatnak is változások abban, azok inkább csak másodlagosan lépnek fel , megelőzve más, a szem többi hártyáiban jelentkező tünemények által. A zöldes szín üveghályognál onnan ered, hogy a kitágult lázán a szem belsejébe ható sugarak másként verődnek vissza a megváltozott belső részektől, mint az egészséges szemben. E tekintetben fő tényezők az érhártya és a lencse. Mindkettőn már a glaucoma első szakában némi változások észrevehetők ; az érhártya fekete festenye (Pigmentum) keresbedik, elvész, miáltal az érhártya felülete szennyes szintivé válik, néha itt-ott vérömleny támad; a lencse sárgás homályt ölt fel. Innen ered, hogy az érhártya felületétől visszavert sugarak a kitágult látának szennyes zöldes színt adnak ; a szin tehát Glaucománál tisztán optikai tünemény. Addig míg a lencse csak kevéssé homályos, azon szín a szem mélyében látható; később, midőn a lencse jobban elhomályosodik , közelebb jön a szivárvány hártyához s domború alakot ölt, de mindig megtartja szennyes vegyületét. A bonctani elváltozások , melyek a hullából kivett, üveghályogban szenvedett szemeken, észleltettek, leg TÁRCA. Uti töredékek. IV. Prága, júniusban 1858. Kik a szemészet haladását 10—12 év óta figyelemmel kisérték, tudni fogják, hogy annak súlypontját darab ideig Prágában kell keresnünk ; a buzgalom, melylyel itt a tudomány kritikáján s egyrészt az új eszmék fölépítésén dolgoztak, nem kevéssel járult a prágai egyetem jó hírének megalapításához külföldön. E munkálatok kiinduló pontját mindig a bonctan képezte, s hol az még elegendő támpontokat nem szolgáltatott, ott újak állíttattak elő , miáltal néhány fontos kérdés megoldása sikerült. Az öreg Fischernek minden esetre becsületére válik, hogy tanítványai — s egyrészt még életében— oly munkálatokat vittek végbe, névszerint a trachomát illetőleg, melyek e betegségre nézve mai napig is nagyában szabályozók. Történt pedig ez akkor, midőn mi Bécsben trachomának még mindent összevissza neveztünk, mi csak némileg egyenetlen felületű rakhártyához hasonlított; történt ugyanazon időben, midőn Roser a szemlolok saját (faj-) szerűsége (Specificität) ellen irt forradalmi cikkeivel megreszketteté az isten kegyelméből klinikai tanárokat kathedráikon, s különben mindig jó kedvű Rosas tanárunkat is az anathema kimondásáig elkomoritá. Aki akkor fiatal, nagy hirű s minden esetre szép érdemű tanító volt, környezve minden nemzetbeli tanítványok tarka vegyületü csoportja által, kik Prágán keresztül vették utjukat Bécsbe, hogy ott az akkori orvosi világ Mekkáját, Rokitanszky piszkos bonckamráját látogathassák. Jelenleg Haenert találtuk a prágai szemészeti tanszéken, kit már személyesen Bécsből, szellemileg pedig , ma méltatlanul felejtett műveiből ismerünk. Nem mintha az „Entwurf einer anatomischen Begründung der Augenkrankheiten. — Prag 1847.“ című munkáját bármely tekintetben is tökéletes műnek nevezhetnők, — az mindenesetre meghaladt álláspontot jelöl, s Graefe és Stellwag munkáihoz úgy viszonylik, mint a dadogás a beszédhez,—de azon időben, midőn íratott, a derengő hajnal részét képezte, s egy új , dicső nap közeledését jelenté. Hasner, mint magántanitó , polémiát vitt Arit ellen a szemlobok sajátszerűsége iránt, melyet ez még némileg — bár igaztalanul — meg akart menteni; vitte pedig azon szerencsével, milyen ily könnyűvé tett tárgyaknál természetes. Merőben különböző dolog: azt tudni, hogy valamely szivárványlob bujasenyv következtében támadt, és e lábot csupán a szivárványhártyán jelentkező tünemények szerint fölismerni.