Orvosi Hetilap, 1860. január (4. évfolyam, 1-5. szám)

1860-01-15 / 3. szám

Foga­lom. Pest, 1800. Se SZ. Január 15. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor I®re. Kiadja : Müller Emil. Tartalom: A szembetegek arozismetanához. dr. H­i­rs­e­h­­­e­r­­­ő J.— Harmad fokú háti oldalgörny­e. dr. Batizfalvitól — Könyvis­mertetések: I. Der Kehlkopfspiegel und seine Verwert­ung für Physologie u. Medizin, v. Dr. J. N. Czermák v, Pr. an der kk. Univers. in Pest. 1860. II. Orvosi Napló Magyar és Erdélyország gyakorló orvosai használatára. 1860. Szerkesztő Sugár Fábiusz, dr. Markusovszkytól. — Lapszemle. Hirtelen halál okairól csecsemőknél és gyermekeknél. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A gyógyszerek kiszabása körül, Müller B.-tól. — Vidéki levelezés. — Vegyesek —Pályázatok. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új krért. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a sae­kesa­­tőnél fijlér­­ 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya­ utca a 12-dik szám. Törté­nelem. A SZEMBETEGEK ARCZISMETANÁHOZ. «) (Zur Physiognomik der Augenkranke­n.) Dr. Hirschlertel. I. Az arczulat (arcznyomat, physiognomia), kórismét értéke különféle betegségeknél már több ízben, név­­­szerint Baumgartner által tudományosan tárgyalta­tott. A szemkórokra nézve azonban az eddigelé, leg­alább saját e czélra írt értekezésekben nem történt, ámbár a kórtan ezen részében az anyag sokkal bő­vebb mint másutt, s daczára, annak hogy e téren a közelfekvő s mintegy magából érthető legbensőbb összeköttetés a betegség és annak tüneményei közt leginkább indíthatta volna a szakembereket ily munka létesítésére. A következő vázlat korántsem akarja az imént említett hő­anyag áttekintését nyúj­tani vagy azt kimerítően tárgyalni , hanem inkább csak kimutatni egyikét azon utaknak, melyen később talán rendszeres munka is állíttathatik össze. A czikk feliratát illetőleg talán nem is szükség említenünk, hogy magának a szemnek — a lé­lek tükrének — saját kifejezése itt szinte szóba se jön, miután e kifejezésnek azon szellemi s lelki jelzése, melyre a közéletben — s nem ok nélkül — az arcz­­ismetan a legnagyobb súlyt fekteti, e gyöngéd szerv­ben vagy annak közelében jelenlevő kóroknál többé kevésbbé elvész vagy legalább háttérbe szorul. De a képző­művészetek (bildende Künste) plasticus arczulattanától is különbözik a szóban levő physio­­gnomonia; az első az egyes ízrészek s úgyszólván az arcz architektonikus elemeiből indul ki ; az utóbbi a szerves képletekre, az arcz szövettani (histologisch) épületköveire és azok változásaira alapítja szemlélő­dése minden eredményét. Igaz hogy mi is méltatjuk figyelemre a homlokot, az orrt és szájat sígy mint a művész, de fejtegetésünk kiinduló és végpontját *3 Elő­adatott a budapesti orvosegylet 1859 évi decem­berhó­­7 tartott r. gyűlésében, mindamellett e részek alapszövetei s azoknak histolo­gicus változása képezik. A szövetek változásának fontossága engemet a kórisme ezen részének tárgyalásánál egyszersmind arra indít, hogy az arezjeltani nyomatokat (typen) három csoportozatra osszam fel, a szerint amint vagy a) A bőr és annak függelékei, vagy b) Az izomrendszer, vagy pedig c) A csontváz változásai által elsődleg (primár) jönnek létre. Hogy a természet ilyetén tudományos osztályo­zásoknak nem kedvez , s a felállított mintát (schema) könnyen meghazudtolja, aziránt magamat nem ámí­tom. Szövetváltozások, különösen olyanok melyek soká tartanak (s ilyenekről szólunk itt leginkább), könnyen terjednek el az alattok vagy felettök fekvő rétegekre (Schichte); a csontok szabálytalanságai pél­dául csaknem mindig maguk után vonják a lágy ré­szek megváltozását; — de a fennt említett schemának nincs is más czélja minthogy némileg térbeli rendbe hozza az alább következő észleleteket, s feladatom épen abban áll, hogy megmutassam, miként játszik egymásba e három szövetrendszer az általam fölállí­tott arczulati típusok támadásánál, s nem abban, hogy a felosztás kedvéért e kölcsönös befolyásról megfeledkezzem. Itt volna talán helye a közlendő adalékok né­mi hasznáról is pár szót ejteni. Mindenekelőtt két­séget nem szenved, hogy az arczulati nyomatok ismerete a szemkórok isméjének segédeszköze le­het, ámbár a legtöbb esetben előbb fogjuk meg­tenni a kórismét, mintsem fölfogni az arczulat értel­mét. Mindamellett magyarázni fogja az arczulat ele­mezése (analysis) sok esetben a látszerv némely mű­ködési zavarait, kiegészíteni a kór képét s földeríteni az összefüggést a baj lényege és annak tüneményei közt. Vannak azonkívül egyes kóralakok — izom­­bántalmak — melyeknek fölismerésére egyéb nem is kívántatik, mint hogy az arczulat kifejezését felfog­juk ; némelyek ezen bántalmak közül csakis az arczu­lat által közismerhetők, vagy legalább rövid ideje, hogy más úton is fölismertethetnek. Végre i­s ez a Fel­osztás. Czél.

Next