Orvosi Hetilap, 1861. május (5. évfolyam, 18-21. szám)
1861-05-05 / 18. szám
lábfolyamokból származó emésztő genyedések és pusztulások által. így történt, hogy ezen, nálunk nem szorosan a sebészet köréhez tartozó bajokból korodánkon is több példány megfordult, éspedig három esetben pusztító láb által előidézett nagy fokú kiszegély, egyszer szemhéjrák, végre egyszer külsérelem köveztében támadt szemhéjhiány miatt. Az első négy esetben Dieffenbach szemhéjképzési modorát használtuk, s mindannyiszor sikerült az oldalról áttett lebenynek a megkímélt köthártyával beszegése által, a hiányzó pillát a lehető legtökéletesebben pótolni; az utolsó esetnél, a nagy tertelmű roncsolásból fönmaradt bőrrészletek szorgos fölhasználása tette az eltorzító hiány pótlását lehetővé. Ezen eset kórtörténetét és gyógybánását e helyütt röviden közlendőnek véltük. Szemhéjképzés roncsolt terű és tátongó szemgödör bezárására. Valódi megelégedéssel jegyezzük föl kórodánk évlapjaiba, képzőműtéteinknek ezen alakjában és eredményében egyiránt rendkívüli esetét, melyben nemcsak e gyógyeljárások művészi jellege a leghívebben tükröződik, hanem azoknak az emberi érzést és kedélyt megragadó jótékonysága is a legelevenebben kitűnik. Képzeljünk egy virágzó korú csinos nőt, kinek egyik szeme nemcsak egészen el van pusztítva s még csontfala is szétdúlva, hanem roncsolt, darabos szemhéjai is annyira széthúzódvak és kifeszítvék, hogy a vörös ágyazaté szemüreg nyers hústömege, s a vele befelé határos csontpusztulási űr sötét öbölnyilása, a reá néző tekintetét folyton magokra vonják, ijesztő és visszataszító külemet kölcsönözvén az egyébként szende és kellemes kifejezésü arcznak. Ezen tátongó undok szemülnek behúnyt kinézést szerezni, a szétdúlt kifejezésü arczfélt az álombéli nyugalom képévé átváltoztatni, s a két felében visszás arczkinyomatnak emberi összhangzatos voltát visszaadni: ez vázlatban lényege a Takács Márián véghez vitt képző műtétnek. De a műtét mint olyan még több tekintetben tanúságos és érdekes. Egyrészt azért, mert bizonyítja, hogy a börlebenyeket üres tér fölött is lehet egyesíteni és egybeforrasztani, ott hol tápláltatásuk és életük csupán a körbeli anyagcsere által közvetíttetik; másrészt azért, mert újabb példáját adja azon műtéti kísérletek kedvező sikerének, melyek által a pillaszéleknek pillaszőrön belüli összeforrasztása terveztetik. Végre Takács Mária esetében még bővebben győződtünk meg följebb említett abbeli észleletünk valódiságáról, miszerint az áttett börlebenyek fölkunkorodása időfolytán elenyész. Takács Mária tizenhét éves, laczházi, pestmegyei hajadon korában vesztette el balszemét egy roppant hatályú sebzés következtében, mely abban állt, hogy egy gémes kút ostorfája , midőn azt egész erejével lefelé húzni törekedett, eltörött s e teste egész súlyával s alkalmazott ereje teljes hatályával a lezuhanó vödör után bukott s szemét a felnyúló pózna végébe csapta. Az erre következett súlyos betegségből az egyén ugyan felgyógyúlt, de szemét az alsó szemhéj nagyobb részével és a határos orrész falával együt elveszte. Azon idő óta fölserdült és szolgálatba lépett, de arczának illető felét, nehogy élelmezési módjától elessék, folyton bekötni és szorgosan födve tartani kényszerült. Pesti úrnője a leányt, mint dolgos és jó magaviseletű cselédjét megszánva, csúfító és alkalmatlan szembajával dr. Hirschler szemorvoshoz küldte, ki őt a képzőműtétel végrehajtása végett kórodánkba utasítá. A jól kifejlett és ép alkatú nőnek különben kellemes arcza a következő hiányforma által volt eltorzítva: a bal szemgödör meg van fosztva tekéjétől; ez utóbbi helyén a gödör mélyében egyenetlen hússzerű tömeg látható; ezen belől az orrüreg és garat felé egy félmogyoró nagyságú sötét lyuk tátong, mely az orrgyökér hátlapjáig elterjed. A szemhéjrés részint roncsolás, részint széthúzódás által nagy mértékben ki van zárva; a szétczafatolt alsó szemhéj külső harmada mélyen le van húzva és kifordítva, többi része helyén egy a szem és orrbarlang egyenetlen karimáján föl és bekanyarodó mogyoró mekkoraságú bőrkarély látható, melyet a szomszéd bőrtől mindkét oldalt hegvonalak különítnek el. A borpályszerű felső szemhéj belső első ábra végével a szemgödörív tárhelyi (glabellaris) részéhez rögzíttetik; ez utóbbi helyen a csontrés szélei több vonalnyira vékony heg által evedzvek. A szemgödör mélyében lévő hússzerű tömeg színe élénk piros, a kiszegélyzet szemhéj része sötét vörös és izgatott kislemü. Ha orrát fújja az egyén, orra és szemgödre rését erősen be kell dugnia és a tátongó hiánytért nemcsak alakját eltorzító mivolta, hanem a miatt is folyton bekötve tartania, nehogy a por és jég torkába közvetlen behassanak. Hogy egyénünket az imént vázolt torz alaktól megszabadítsák, a roncsolt körű rendellenes tért szervesen befödni volt a feladat; és hogy az üres szemgödört befödendő bőrlebenyek minél kevésbbé horpadjanak be; valamint hogy a garat felé nyíló sötét tér észlelhető ne legyen, a hiánytér teljes bezárására kelle továbbá figyelmünket fordítanunk; végre hogy a sértett küleba a rendest minél inkább megközelítse és minél szebben egyenlíttessék ki, a pilla-maradványokat a pillaszőrök megtartásával kelle egymással egyesítenünk, mely esetben az egyén arczának illető fele a behúnyt szem alakját nyerendené. E végre a következő műtéttervet készítünk: a kiszegélyzett alsó szemhéj-részlet (2. ábra d.) a felső szemhéj megfelelő részével volt egyesítendő; az alsó