Orvosi Hetilap, 1862. október (6. évfolyam, 40-43. szám)

1862-10-05 / 40. szám

787 788 falataim a gerinczagyi büdésekben még nem teljesek, minthogy ilynemű, betegek, a gyógymód gyakran vál­toztatván, kitartásra nem bírhatok, s itten a gerinczagyi tehetlenség egy érdekes esetét, mely szintén csak rövid ideig volt kezelésem alatt, szándékom közölni, de min­­denelőtt Remak azon állítását, hogy az állandó áram az emberi test minden szövetein áthatol, meg akarom c­áfolni. Szarunemű és feszes képletek p. a hám, az izmok és az idegek rostos burkai, mint rész vezetők ismeretesek, míg a nedvdús részek, mint az izom, ideg, joggal jobb vezetőknek tartatnak; ha már azon akadályt, melyet a hám az áram ellenében kifejt, nedvesített szivacscsal le is győzzük, a folyam mégis akadályt talál az izmok rostos burkaiban s annak le­győzése után a csonthártya és csontban, tehát koránt­sem lehet felvenni, hogy az áram a központi szervekre egyenes hatást gyakoroljon; sokkal valószínűbb hogy az áram hatása, a központi szervekre, átterjedés által történik, mint azt általam nyírlákon tett kísérlet két­­ségkivü­livé teszi. Ezen kísérletre mind a folytonos mind a bevezető folyamot használtam. A villámára­­mot a fül hajnélküli részére alkalmazván, a nyúl ele­­intén futni akart, azután végtagjaiban rángásgörcsö­­ket kapott, melyek addig tartottak, még a villamáram működött. Itt a rángásgörcsöket, melyek nyilván a gerinczagytól eredtek, átterjedés (Reflexión) okozta; ez tagadhatlan tényálladék, s nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az áram hatása a központi szervekre csak átterjedés által történhetik. Az átterjedési hatás mellett szólanak azon a test legtávolabb részeiben tapasz­­talt tünetek is, melyek érzékeny egyéneknél, villamin­­gerlés után, a test legtávolabb fekvő részeiben kelet­keznek. Valamint az állandó úgy az átterjedési áram is a gerinczagyig megtalálja útját s a vele eszközölt kezelés nem mindig eredmény nélküli. Az általam idézett eset nem bizonyíthatja a sike­res kezelést, miután a beteget csak rövid ideig kezel­tem, továbbá ilynemű bajokban az eredmény mindig kétséges, s ezen eset csak a Romberg által sajátlagos betegségnek tartott és gerinczagyi tehetlenségnek (ta­bes) nevezett bajt akarja jellegezni. S. N. 36 éves, közép termetű, sovány férfi, állí­tólag mindig egészséges volt, 1856-ik évben vala­mely vétség miatt bevádoltatván bezáratott, s a bűn­vádi bíróság elé állíttatott; körülményeinek ily gyors változata, mert a beteg kedvező viszonyok között élt, oly rázkódtatólag hatott testére s lelkére, hogy azon­nal a gerinczoszlop hosszában fájdalmat, s alvég­tagjaiban nehézséget érzett. 14 napi fogságára követ­kező felmentetése után a gerinczoszlop melletti fáj­dalmai engedtek ugyan, de végtagjait mindinkább kevésbé mozgathatta, és a merevség, mint a beteg baját nevezni szokta, az eleintén lábellenes később erősítő gyógymód daczára, alvégtagjaiban mindin­kább nagyobbodott, sőt a húgyhólyag is bántalmazva lett, oly annyira, hogy a vizeletet csap által kellett kiüríteni; késő­bb légzési nehézség és szívdobogás is lépett fel, mely mindenkor csak rövid ideig tartott ugyan, de a beteget nagyon terhelte. Midőn én a bete­get láttam, baja már 4 év óta tartott , mely idő alatt a budai hegyek között élt, hol többnyire a hidegvíz­­gyógymódot használta, baja azonban mindig ugyan­azon állapotban maradt. Javulás helyett inkább na­gyobbodott. Vizsgálatnál következőt találtam : a be­teg elsoványodott, haja szőke, szeme kék, nyelve fe­hér nyakréteggel bevont, bőre igen fehér, csaknem át­látszó , a zsírréteg majdnem egészen eltűnt, izmai petyhedtek. A nyak kevéssé hosszú, a mellkas jó idomú, mérsékes domborúságú, kopogatása semmi rendellenességet nem mutatott, a h­allgatódzás, a jobb alsó tüdőlebeny kivételével, hol szortyogás hallat­szott, mindenhol rendes légzést mutatott. A szív ren­des. A has zsigerei rendesen működtek, kivévén a bél­csatorna és a húgyhólyag lomhaságát, mert úgy a szék- mint a vizelet-kiürítést allövetek és húgycsap által mesterségesen kellett eszközölni. Az alvégtagok­ban a feszítő és hajlító izmok egyenként még megle­hetősen működtek, mert a beteg hajlíthatta és feszít­hette végtagját, de az izmok működését egyezménybe, mint a test forgatásnál állás és járásnál megkívánta­­tik, nem hozhatta. A beteg maga csak nagy bajjal fordulhatott, s ha kosárban vitték, azt hitte, hogy a le­vegőben repül, s oly nagy félelembe esett, hogy az ájuláshoz közel volt. Nyomást az egész gerinczoszlop hosszában a beteg minden fájdalomnyilatkozat nélkül tűrt. Szellemi zavar sohasem mutatkozott nála, lelke ellenben oly élénk és friss volt, mint mindig ennek­­előtte, a villamingerlési fogékonyság teljesnek, az ér­zékenység pedig valamivel nagyobbodva találtatott. A betegség egész folyamából könnyen ráismerhetni a gerinczagyi tehetlenségre; azon tünetet, mely szerint a beteg hiszi, mikép a levegőben lebeg, Romberg állítólag csak a gerinczagyi tehetlenségnél és nem egyszersmind sorvadásnál tapasztalta; úgy látszik, hogy a kórboncz­­tan a gerinczagyi tehetlenség és sorvadás között a jellegző határvonalt mindeddig meg nem találta. A felhozott bajt valamely előrement idült láb után kö­vetkezett gerinczagyi lágyulásnak is lehetne venni, azonban a csekély és rövid ideig tartó fájdalmak , a villamingerlési fogékonyság és érzékenység s a be­tegség egyenletes állapota 4 éven át, ezen kór ismét meg nem engedik. A beteg vastartalmú szerek használata mellett 14 napig átterjedési árammal kezeltetett, mely idő alatt betegségében semmi változás sem történt, s miután Remak ezen bajban állítólag az átalános áramtól látott eredményt, érdemes lett volna vele kí­sérletet tenni, de a beteg elállott a további kezeléstől. (Vége követ.) Térdkalács-törés. Mutatvány Nágel Emil kolozsvári tanár »A csonttörésekről“ írt s sajtó alatt lévő, a szövegbe nyomott fametszvényekkel kiállított munkájából. A térdkalács, alakjánál és mozgékonyságánál fogva, melylyel ezen a szárfeszítő ín és tokszalag közé ágyazott óriási lencsecsont bir, felületes fekvésének daczára törésnek nincs gyakran kitéve: 50 csonttörés közt alig esik reá egy. A törési hajlamra a kornak és az ivarnak világos befolyása van, mennyiben gyermekeknél felette ritkán tapasztalta­k, s fér­fiak gyakrabban szenvednek benne mint nők. Iránya leggyakrabban haránt, ritkábban sugáros (töb­bes törés) és legritkábban hosszantfutó vagy hajsza.

Next