Orvosi Hetilap, 1862. október (6. évfolyam, 40-43. szám)
1862-10-05 / 40. szám
787 788 falataim a gerinczagyi büdésekben még nem teljesek, minthogy ilynemű, betegek, a gyógymód gyakran változtatván, kitartásra nem bírhatok, s itten a gerinczagyi tehetlenség egy érdekes esetét, mely szintén csak rövid ideig volt kezelésem alatt, szándékom közölni, de mindenelőtt Remak azon állítását, hogy az állandó áram az emberi test minden szövetein áthatol, meg akarom cáfolni. Szarunemű és feszes képletek p. a hám, az izmok és az idegek rostos burkai, mint rész vezetők ismeretesek, míg a nedvdús részek, mint az izom, ideg, joggal jobb vezetőknek tartatnak; ha már azon akadályt, melyet a hám az áram ellenében kifejt, nedvesített szivacscsal le is győzzük, a folyam mégis akadályt talál az izmok rostos burkaiban s annak legyőzése után a csonthártya és csontban, tehát korántsem lehet felvenni, hogy az áram a központi szervekre egyenes hatást gyakoroljon; sokkal valószínűbb hogy az áram hatása, a központi szervekre, átterjedés által történik, mint azt általam nyírlákon tett kísérlet kétségkivülivé teszi. Ezen kísérletre mind a folytonos mind a bevezető folyamot használtam. A villámáramot a fül hajnélküli részére alkalmazván, a nyúl eleintén futni akart, azután végtagjaiban rángásgörcsöket kapott, melyek addig tartottak, még a villamáram működött. Itt a rángásgörcsöket, melyek nyilván a gerinczagytól eredtek, átterjedés (Reflexión) okozta; ez tagadhatlan tényálladék, s nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az áram hatása a központi szervekre csak átterjedés által történhetik. Az átterjedési hatás mellett szólanak azon a test legtávolabb részeiben tapasztalt tünetek is, melyek érzékeny egyéneknél, villamingerlés után, a test legtávolabb fekvő részeiben keletkeznek. Valamint az állandó úgy az átterjedési áram is a gerinczagyig megtalálja útját s a vele eszközölt kezelés nem mindig eredmény nélküli. Az általam idézett eset nem bizonyíthatja a sikeres kezelést, miután a beteget csak rövid ideig kezeltem, továbbá ilynemű bajokban az eredmény mindig kétséges, s ezen eset csak a Romberg által sajátlagos betegségnek tartott és gerinczagyi tehetlenségnek (tabes) nevezett bajt akarja jellegezni. S. N. 36 éves, közép termetű, sovány férfi, állítólag mindig egészséges volt, 1856-ik évben valamely vétség miatt bevádoltatván bezáratott, s a bűnvádi bíróság elé állíttatott; körülményeinek ily gyors változata, mert a beteg kedvező viszonyok között élt, oly rázkódtatólag hatott testére s lelkére, hogy azonnal a gerinczoszlop hosszában fájdalmat, s alvégtagjaiban nehézséget érzett. 14 napi fogságára következő felmentetése után a gerinczoszlop melletti fájdalmai engedtek ugyan, de végtagjait mindinkább kevésbé mozgathatta, és a merevség, mint a beteg baját nevezni szokta, az eleintén lábellenes később erősítő gyógymód daczára, alvégtagjaiban mindinkább nagyobbodott, sőt a húgyhólyag is bántalmazva lett, oly annyira, hogy a vizeletet csap által kellett kiüríteni; később légzési nehézség és szívdobogás is lépett fel, mely mindenkor csak rövid ideig tartott ugyan, de a beteget nagyon terhelte. Midőn én a beteget láttam, baja már 4 év óta tartott , mely idő alatt a budai hegyek között élt, hol többnyire a hidegvízgyógymódot használta, baja azonban mindig ugyanazon állapotban maradt. Javulás helyett inkább nagyobbodott. Vizsgálatnál következőt találtam : a beteg elsoványodott, haja szőke, szeme kék, nyelve fehér nyakréteggel bevont, bőre igen fehér, csaknem átlátszó , a zsírréteg majdnem egészen eltűnt, izmai petyhedtek. A nyak kevéssé hosszú, a mellkas jó idomú, mérsékes domborúságú, kopogatása semmi rendellenességet nem mutatott, a hallgatódzás, a jobb alsó tüdőlebeny kivételével, hol szortyogás hallatszott, mindenhol rendes légzést mutatott. A szív rendes. A has zsigerei rendesen működtek, kivévén a bélcsatorna és a húgyhólyag lomhaságát, mert úgy a szék- mint a vizelet-kiürítést allövetek és húgycsap által mesterségesen kellett eszközölni. Az alvégtagokban a feszítő és hajlító izmok egyenként még meglehetősen működtek, mert a beteg hajlíthatta és feszíthette végtagját, de az izmok működését egyezménybe, mint a test forgatásnál állás és járásnál megkívántatik, nem hozhatta. A beteg maga csak nagy bajjal fordulhatott, s ha kosárban vitték, azt hitte, hogy a levegőben repül, s oly nagy félelembe esett, hogy az ájuláshoz közel volt. Nyomást az egész gerinczoszlop hosszában a beteg minden fájdalomnyilatkozat nélkül tűrt. Szellemi zavar sohasem mutatkozott nála, lelke ellenben oly élénk és friss volt, mint mindig ennekelőtte, a villamingerlési fogékonyság teljesnek, az érzékenység pedig valamivel nagyobbodva találtatott. A betegség egész folyamából könnyen ráismerhetni a gerinczagyi tehetlenségre; azon tünetet, mely szerint a beteg hiszi, mikép a levegőben lebeg, Romberg állítólag csak a gerinczagyi tehetlenségnél és nem egyszersmind sorvadásnál tapasztalta; úgy látszik, hogy a kórboncztan a gerinczagyi tehetlenség és sorvadás között a jellegző határvonalt mindeddig meg nem találta. A felhozott bajt valamely előrement idült láb után következett gerinczagyi lágyulásnak is lehetne venni, azonban a csekély és rövid ideig tartó fájdalmak , a villamingerlési fogékonyság és érzékenység s a betegség egyenletes állapota 4 éven át, ezen kór ismét meg nem engedik. A beteg vastartalmú szerek használata mellett 14 napig átterjedési árammal kezeltetett, mely idő alatt betegségében semmi változás sem történt, s miután Remak ezen bajban állítólag az átalános áramtól látott eredményt, érdemes lett volna vele kísérletet tenni, de a beteg elállott a további kezeléstől. (Vége követ.) Térdkalács-törés. Mutatvány Nágel Emil kolozsvári tanár »A csonttörésekről“ írt s sajtó alatt lévő, a szövegbe nyomott fametszvényekkel kiállított munkájából. A térdkalács, alakjánál és mozgékonyságánál fogva, melylyel ezen a szárfeszítő ín és tokszalag közé ágyazott óriási lencsecsont bir, felületes fekvésének daczára törésnek nincs gyakran kitéve: 50 csonttörés közt alig esik reá egy. A törési hajlamra a kornak és az ivarnak világos befolyása van, mennyiben gyermekeknél felette ritkán tapasztaltak, s férfiak gyakrabban szenvednek benne mint nők. Iránya leggyakrabban haránt, ritkábban sugáros (többes törés) és legritkábban hosszantfutó vagy hajsza.