Orvosi Hetilap, 1863. augusztus (7. évfolyam, 31-35. szám)
1863-08-02 / 31. szám
— 615 — 1 KÖNYVISMERTETÉS. Ueber den Materialismus der neueren deutschen Naturwissenschaft, sein Wesen und seine Geschichte. Zur Verständigung für die Gebildeten von M. J. Schleiden, Dr. Lipcse, Engelmann V. kiadása 1863. 8-rét 57 lap. Alig nehány hete kis füzetke, a fennezimzett értekezet jelent meg, melyre különösen a szerző nevénél és czíménél fogva az emberek annyira kiváncsiak voltak, hogy a készletben levő példányok rövid idő alatt elfogytak. Ha ezen munkát nem Schleiden, a hírneves növénybúvár, hanem más valaki, csekélyebb tekintélyű férfi írta volna, aligha oly keletnek örvend vala. S felettébb valószínű, hogy ekkor a jelen bírálat is elmarad, így azonban épen csak azért, hogy a dolognak, melyet Scheiden mond, a név fényénél fogva valaki által kelleténél nagyobb jelentőség ne tulajdoníttassék, jónak látom egy némelyre figyelmeztetni. Schleiden értekezete Leibnitz azon nézete körül sarkallik, hogy kétségkívül vannak olyan ismeretek, melyek nem tapasztalásból származnak, hanem az emberi lélekből veszik 31 igesen különböző mindazon kóralakoktól, melyek sebészi tankönyveinkben a lupus, oraena, rhinitis (erysipelatica, scrofulosa, herpetica, syphilitica, maligna sat.) nevezetek alatt tárgyaltatnak, mely utolsóról t. i. a roszféle orrlokról Rust 17 kötetből álló sebészeti kézikönyvében ezt találom feljegyezve: „Sie ist ein Symptom besartiger Fieber; wenigstens kam in besonderen Epidemien eine Entzündung der Nase häufig vor; sie wurde dick, purpurroth, braun, schwarz, pustules, zuletzt brandig“. Ezen lázas kórfolyammal járó orrlábhoz állana legközelebb az általunk vázolt eset, de ettől is lényegesen különbözik, mennyiben a jelen esetben az orrbántalom nem a lázat követte, hanem megfordítva az orr és ajkak bántalmát a láz; továbbá annyiban, hogy Szathmáry esetében hiányzottak az orrgyuladás fent elősorolt tüneményei t. i. az orr megvastagodása, felduzzadása, bíborvörös, majd barna színe, s a pattanások, hanem a koromfekete színezet rögtön rövid nyári éjen át, tehát minden esetre csak néhány óra alatt köszöntött be, az orr duzzadtsága, daganata, vörössége és felmagasztalt érzékenysége nélkül; minélfogva ezen változást lobos kórfolyamnak nem tekinthetjük, hanem határozottan vérömlenynek ítéljük, milyenek az orron az alsó és felső végtagokon, s a nyak mellső részén a légcső menete szerint is képződtek, s melyek a felszívódás útján néhány nap múlva minden nyom nélkül elenyésztek. Az ajkak küleme, boncztani laza szerkezetüknél fogva, lényegesen különbözött az orr kislemétől. Ezek mindjárt a catastropha reggelén duzzadtak voltak, de még ekkor emelkedett érzékenység nélkül, s meglepőleg hasonlíthatók voltak a hajszáledényi tágulatban (telangiektasia)szenvedő képletekhez. Ha ezen tételt megállapítjuk, hogy t. i. az orr és arcz, az ajkak, fülek és végtagok fekete, s részint szederjes foltjai vérömlenyek voltak, második kérdés gyanánt merül föl, hogy mi által idéztettek azok elő, mi okozta a vérnek a hajszáledényekbeni megtalulását, pangását, s azokbeli átizzadását vagy épen a hajszáledények megrepedése általi kiömlését? Ezen kérdés megfejtésének kulcsát jelen esetben a máj bántalmában véljük feltalálhatni. Mint érintettük volt, a beteg egész éven át iszonyú terjedelmű májdaganatban szenvedett, s noha az következetes, kitartó szerelés mellett lehetőleg eloszlott, mégis kellett a májban vérkeringést akadályozó dugulásoknak visszamaradni, melyek által valószínűleg a sárgakor is előidéztetett, s mely a hánytató vétele és a kék foltok létrejötte után rögtön elenyészett. Végre a jelen keresetre vonatkozólag harmadik kérdés gyanánt tehetjük fel, hogy a vérömlenyek, melyek rendes körülmények között a felszívódás útján nyomtalanul szoktak elenyészni, miért idéztek elő múmiaszerű, száraz üszkösödést vagy szénülést? E kérdés szellőztetésénél a sajátságos, mindenesetre szénenyhús vérvegyületre látom magamat utasítva, s azt hiszem, hogy ha egykoron a dyscrasiákat vegytani szempontból fogják osztályozni és jellemezni, ezen osztályozásban a dyscrasia carbonica önálló rovatot fog elfoglalni. 616 — Kizárt lágyéksérv a petefészek előestével terhesnél, — műtétéi, — szülés, — halál. Hajnal István tr., közkórházi, másodorvostól. Az OHL. 30. számú vegyesek rovatában, a Tóth N. János főorvos úr eléggé nem köszönhető szives átengedése folytán, Tóth és Lumniczer főorvos urak vezetése mellett, általam véghezvitt sérvműtéteire vonatkozó közleményt következőkkel vagyok bátor pótolni, illetőleg helyreigazítani : I. Mária fegyencznő, 8-ik hóban terhes, júl. 17-kén hozatott Tóth N. J. főorvos úr osztályára a jobb lágyék táján gyermekfej nagyságú, a lágyékcsatorna nyílásának megfelelőleg szűkülve kezdődő, s a jobb szeméremajakra elterjedő, fölül keményebb, alább mindenütt puha érméczes tapintatú, dobos kontatási hangot adó, fájdalmas daggal, mely az egyén állítása szerint reggeli 7 óra óta van jelen, mely idő óta fájdalma növekedő mértékben éreztetik, s párszor hányt. A beteg előadja, hogy négy év óta szenved szabad sérvben, mely gyakran kijött, de mindannyiszor általa visszatétetett. A föntebb leírt tünetekből nem volt nehéz a jobb oldali kizárt lágyéksérvet fölismerni. Eljárásunk a sérv visszatételére volt irányozva , midőn azonban a czélszerű helyeztetés és több ízben sikertelenül megkísérlett visszahelyezés mellett a kizáródás tünetei növekedtek, a műtét 18 kán délben véghez vitetett. A tömlő megnyitása után a kizáródott bélkocs mellett feltűnt egy, dió nagyságú, dombordad, szederjes színű, ruganyos test, mely túlfejlett fodormirigynek tartatott, azonban nem jön eltávolítva, hanem a kizárt béllel együtt visszahelyeztetett. Műtét után a beteg jól érezte magát, az alkalmazott csőrére kétszer volt székürítése, a hányás nem ismételődött. Estve a jelenkezett és folytonosan tartó fájdalmak végett nadályok alkalmaztattak. — 19-ben éjjel két órakor szülfájdalmak állottak be, s pár óra múlva a hívott szülész Ludiger. a méhszáját megnyílva találta. A szülést egész nap várták, délután azonban a szülfájdalmak elmaradtak, hanem nagyobb fokú láz és a hasbani érzékenyebb fájdalom a hashártyalob növekedését mutatta. Ismételve nadályok alkalmaztattak. Következő éjjel 20-kan a szülfájdalmak megújultak, s míg az ápolónő szakértő segély után járt, a beteg egész könnyűséggel szülte meg gyengén kifejlett magzatát, ki reggel 9 órára meg is halt. Az esetet bonyolító s súlyosbító terhétől megszabadult beteg reggel elég jól érezé magát, délután azonban a has feszültebb s érzékenyebb volt, hányás több ízben ismétlődött, ereje öszszeesett, érvelése alig érezhető, szapora volt, s 21-kén reggel 7 órakor meghalt. — Bonczolásnál hashártyalábot találtunk. Kizáródva 2 lábnyi vékonybélkacs volt, s vele együtt a jobbpetefészek és a petevezeték szabad vége-