Orvosi Hetilap, 1863. október (7. évfolyam, 40-43. szám)
1863-10-18 / 42. szám
829 dörzsölésekből, tápláló s erősítő fürdőkből, galvánvillamozásból, tápláló étrendből állottak. Az utóbbit a folyton jó étvágy is igényli mindaddig, míg a légzési és nyelési akadály annak alkalmazását nem gátla. Ingerszerek daczára ezen légzési és nyelési nehézség óráról-órára fokozódott; ehhez járult tökéletes álomhiány és a legnagyobb félelmes szorongatással párosult nyugtalanság; a gyermek szinte perczenkint majd az ölbe, majd az ágyba, majd ismét más meg más helyre kívánkozott; az utolsó 48 órában végtére már csak emelkedett helyzetben volt képes elégtelen légzési mozzanatokat véghezvinni, minek következtében a légzési utakban mindinkább nagyobb mennyiségű nyák gyűlt össze s az eddig még mindig eszmélő gyermek asphycticus állapotba esett, melyben fél óra után csendesen kimúlt. E szerencsétlen kimenetelű esetben mindnyájan, kik a beteget észleltük , a bonczolat eredményét feszült kíváncsisággal vártuk, a kórterményt — a baj tárgyilagos és alanyi nyilvánulása szerint — kevésbé az agyban, mint inkább a gerinczagyban föltételezvén. A bonczlelet azonban nem felelt meg várakozásunknak, mert azon másodlagos tüneteken kívül, melyek a tüdővizenyőben (oedema palm.) és vérsülyedésben (hypostasis palm.) állottak, az agyban, gerinczagyban és ezek burkaiban csak visszeres vérbőséget találtunk, ezen kívül pedig sem kórterményt, sem szervi változást, noha a vizsgálat a lehető legnagyobb pontossággal történt. A szív, máj, lép, a gyomor és az egész bélhuzam, a húgyivarszervek egészen rendeseknek találtattak. Az izomállomány a rendesnél halványabb és petyhüdtebb volt; szövetének górcsős vizsgálatát a bonczolatnál jelen volt Brühl Jr., az öszszehasonlító boncztan akkori egyetemi tanára válalta magára, de a vizsgálatnak eredménye szintén csak nemleges volt. Alig hogy az imént leírt kérését észlelése után néhány hó múlt, előfordult a gyermekkórház járólagos betegei közt is egy hasonló eset, melyet érdekességénél fogva, 1860 évi november 2-án, a kórodai betegek közé következő kórelőzményi adatok mellett vettem fel: N. J. 30 éves leányka másfél év előtt kanyaróban és 6 hét előtt hártyás gégelobban szenvedett; ennek szerencsés lefolyása alatt a használt belső szereken kívül egyszersmind hólyaghúzó alkalmaztatott a nyak mellső részére; e hely kifekélyedvén, gyógyulása a gégelob szünete után is még több hetet vett igénybe. Ezen baj után a gyermek üdülni kezdett, de mintegy 14 nap óta sem járni, sem állani nem bizt és ülni is csak támaszok közt tudott; azalatt hogy ezen kórtünetek feltűnőbbek lettek, fejét is kezdé nehezebben fennhordani, de felső végtagjaiban szülői gyöngeséget nem tapasztaltak. A felvétel előtti napokban folytonos sírás, nyugtalanság, álmatlanság mellett már nehezített nyelés és légzés is észleltetett, időnkint lázas mozgalmak jelentkeztek, és székürülései többnyire lomhák voltak. A leánykát november 2-án felvétele alkalmával korához képest gyengén kifejlődődnek találtam, testében hez arányban álló fejét egyenesen fenntartani épen nem bírta, ez mindig hátrafelé hanyatolván; a szemtekék rendesen mozogtak, úgyszintén a szemfedelek is, a láták szabályszerűen tágultak és húzódtak össze; láttehetsége, hallása, szaglása, ízlése kóros változást nem tanúsítottak; nyelve nedvesnek, garatikrének takhártyája halványnak, nyelése nehezítettnek találtatott; beszélni tudott, de nem oly tisztán mint hasonló korú gyermek beszélni szokott. Nyakának mellső részén talérnyi, és kissé lelapult mellkasán a szegycsont fölött tenyérnyi hegyegy volt látható; nehezített légzése a mélyebb légvételt gátoló, miért is mellkasának mozgásai korlátoltak maradtak, légzési mozzanat egy percz alatt 36 történt, időnkint köhécselés jelenkezett erőtlen kiköpéssel; a kopogatási hang az egész mellkason rendes volt, hólyagcsás légzés mellett mindkét tüdőben egyes nedves szörtyögések (rhonchus humidus) hallatszottak; szívműködésében rendellenesség nem tapasztaltatott, szívlökései elég erősek volának; mérsékelten tágult hasát még erősebb nyomásnál sem fájlaló, a felvétel előtti napon egy emésztetlen hasürülése volt; vizelet öntudatlanul két ízben ürült. Érvelést egy perezben 108-at lehetett olvasni; a test hőfoka a különböző tájak szerint következő volt: a talpon 30,5° C., a térdaljban 34,9° C., a lágyékban 36° C., a tenyérben 35,3° C. a hónaljban 36,5° C.; halvány testbőre különben rendellenességet nem mutatott; izomzata átalában petyhüdtnek találtatott ; felső végtagjait gyöngén ugyan, de czélszerüen mozgathatta; alsó végtagjainak mozgásai nagy fokban korlátoltattak, ezeket mérsékelten emelni ugyan képes vala, de járni, állani nem birt, s felállittatván, alsó végtagjai a test súlyát nem győzték; ülés közben törzse ingadozott, miért is azt kezeivel támogatni kényteleníttetett. A bőr érzékenysége sem a törzsön, sem a végtagokon nem csökkent. Elmebeli tehetségei az egész kórlefolyás alatt rendesen működtek. A tünemények ezen összegéből a kórállapotot nem határozhattam másnak, mint első esetemben. Jólehet a kórelőzményt itt csak sovány vázlatban nyerhetem, s a kórlefolyás is még egy ideig pontos észlelést igényelt volna: kénytelen valók itt is hasonló javalatokat felállítani, mint ottan, és ezeknek megfelelőleg zsongitó, erősítő szereket alkalmazni. Azonban sem a további észlelésre, sem a szerelésre nem maradt elegendő idő. A felvétel utáni első 24 órában a leányka állapotában lényeges változást nem tapasztaltam, új kórjelek nyomába nem jutottam, nyugtalansága nem fokozódott, sőt éjjel aludt is néhány óráig, fájdalmas érzésekről nem panaszkodott, de már a legközelebbi napon, azaz nov. 4-én délelőtt észlelem, hogy étvágya csökkent, szomja nagyobbodott, nyelése nehezült, légzése felületesebb lett, mely utolsó körülménynél fogva a kis beteget magasabban elhelyeztettem. Délután, gyakoribb erőtelen köhögéssel, lázas mozgalmak is jelentkeztek, a hőmérsék emelkedett, a tüdők felsős részeiben számos szercsegések hallatszottak, az alsókban pedig hátul, hol a kopogatási hang is tompult, légzési zörej alig volt kivehető. Mostantól fogva a kórállapot igen