Orvosi Hetilap, 1864. december (8. évfolyam, 49-52. szám)
1864-12-04 / 49. szám
808 807 lopasra tételezte föl a túlérzékenységet, a mellső kötegeknek nyomása pedig a mozdképesség elenyésztét hozta létre. Egyébiránt az izzadmány fölszivatása folytán az oldalkötegek fel is szabadulhatnak a nyomás alól, mire az érzékenység helyre állhat, anélkül hogy a mozgás javulna, vagy pedig mind a két működés üdülhet fel egyenletesen, vagy végre jobb karba jöhet a mozgás, s mindinkább eltompulhat, sőt egészen el is veszhet az érzés, ha a mellső kötegekre gyakorolt nyomás megszűnik, a hátsó kötegek nyomása ellenben állandóan megmarad. Az izomérzésre nézve gerinczagyi hüdéseknél, azon kísérletek alapján, melyeket igen zsenge korú gyermekeknél tenni alkalmam volt, határozott adatokkal nem járulhatok a tárgyhoz. Azonban annyit következtethetni vélek, hogy az izomérzés egészen megszüntetve nincs. Szenvedőleges mozgásoknál a betegek zárt szemeknél fájdalmat küldtek, mint midőn valami kellemetlen történik velük. A tagok helybelisítése tekintetében, példa hanyintásnál és borintásnál, 3 — 4 éves, s betegségük miatt lelkileg is hátramaradt gyermekek, sőt olyanok sem képesek a tagelhelyezés érzése iránt felvilágosítást adni, kik szellemileg rendesen fejlődtek ki. Az érzékenység Heine, Bouchut, s újabban Steiner és Neureuter által észlelt valamennyi esetben jelen volt, és csak az ifjabb Duchenne állítja, hogy az izmok jól előrehaladt sorvadásánál a bőrérzékenység is csökken. Az én eseteimben, mint már említem, ép maradt, sőt némelykor fokozódott. A hőmérsék a hüdött tagokban 5 — 6° R. fokkal alacsonyabb, mint az egészségesekben, annyira hogy tapintásuk néha oly kellemetlen érzést okoz, mint a holttesté. A bőr visszerei ki vannak tágulva s a bőr gyakran márványozottnak néz ki. Az állati meleg ezen süllyedésének és a visszerek kitágulásának oka kétségkívül az edényidegek megszüntetett működése folytán előálló vérpangás. Mindamellett a hüdött tagok táplálása látszólag mit sem szenved. Ifj. Duchenne szerint a hüdött tagok táplálása csak 8 —10 hónapokig tarthatja magát. Egy általam észlelt esetben 15 hónap lefolyása után is rendesnek mutatkozott, midőn azonban az izmok táplálása csökkent, a visszerek is természetesen összezsugorodtak. Ifj. Duchenne az utóbbi mozzanatra különös súlyt fektet, azt állitván, hogy a visszerek töpörödésével a hőmérsék is csökken; én ellenben nagyobb sülyedését tapasztaltam , míg a visszerek ki voltak tágulva, s a hőmérsék ismét emelkedett, midőn a visszerek összehúzódtak s részben töpörödtek, mit a vérnek nagyobb nyomása és gyorsított keringése okozott. A visszerek teljes eltűnése után, midőn az izmok hájasan elfajulnak, természetesen a hőmérsék is alább száll. Sajátságos azon mód, melylyel az izmok elhájasodása jön létre. Előbb állítólag az izmoknak haránt, azután hosszcsíkjaik tűnnek el, s miután ezek eltűntek, változik át az izom zsíros anyaggá. Ezen átalakulás alapján nevezte el id. Duchenne a gyermekek hüdését atrophia adiposa-nak, de a sorvadás csak következménye egy előrement agyi vagy gerinczagyi bántalomnak, nem pedig az eredeti kór, minek azt D. tartotta, midőn a bajt a fölebb idézett névvel jelölte. A betegség az idegrendszer központjaiból a környi idegekre terjed el, s az idegek változása szükségképen vonja maga után az illető izmok megbetegedését. Mi tehát joggal fogadjuk el inkább Heine-nak elnevezését, melyet jelen czikkünkben is használtunk. Ifj. Duchenne megtartotta ugyan az atyja által behozott elnevezést, de hasonló büdöseknél ő is már a gerinczagy bántalmáról szól. Az oktani mozzanatok kevés világot derítenek a kór származására. A betegség különféle korban lévő gyermekeket támad meg, de a 3-ik életévig a legtöbb eset fordul elő. Az általam észlelt betegeknél a 15—20 hónap között vette a baj kezdetét. Heine a 10-ik évben, sőt azontúl is tapasztalta a betegséget. Ifj. Duchenne szintén csak zsenge korú betegeket látott, kivált a fogzás időszakában, s e zavargó életszaknak nagy fontosságot is tulajdonít e tekintetben. Hogy a baj mindamellett ritka, azt onnan magyarázza, mivel a kór támadásához még hajlam is kívántatik, de hogy miben álljon az, nem fejti meg. — Úgy látszik, hogy angolkóros alkatú gyermekek inkább hajlandók a hüdésekhez, hanem ahhoz még más kártékony hatánynak kell járulni. Az általam észlelt betegek egyike, 20 éves gyermek, kocsiról lezuhanván, kapta meg állítólag a hüdést; egy másik 1 ’/2 éves gyermek pedig, midőn eső után a nedves gyepen hosszabb ideig feküdt. Egyébiránt gerinczagyi büdések a szerzők megegyező véleménye szerint kipuhatolható káros behatás nélkül is jönnek elő, bár nem igen képzelhető, hogy azok jelen ne lettek légyen. Meglehet, hogy a levegőnek bizonyos áramlásai, melyek által az eddig talán ismeretlen változásokat szenved, vagy a léggel vegyült oly kártékony szerves anyagok, melyek némely szervezetrészekhez különös vonzódással bírnak, — a baj előidéző okai. A természettan és vegyészet számára ez irányban kétségkívül még szép feladat nyilik. (Vége köv.) Gyermekgyilkosság, — orvosi vélemény. Közli Lengyel Endre tr., Sáros-Patakon. Előzmény. M. M. állítólagosan erős testalkatú, a sárospataki várudvarban özv. Br.........né asszonynál szolgálatban volt leány, 1861. év utolján terhesség felőli gyanú alatt volt, melyet ugyan, látszólag egykedvüleg viselve magát, határozottan tagadott, s hasa termésebb külemét ivarvérzése kóros kimaradásával palástolta. 1861. év, télelő 24-dikén , karácson éjjelén, szerinte étrendi hibából keletkezett hasfájdalmakról panaszkodván, elkülönzött s szokott tartózkodási helyén ágyában egyedül maradt. 25-én reggel nem kelt ki ágyából. Úrnője előtt szokottnál nagyobb mérvben megjelent ivarvérzésről panaszkodott, s ez értelemben orvosi kezelés alá is vétetett. 29-én, szorgalmasan összeszedvén véres ágy- és fehérneműit, anyjával a szomszéd Tranczon faluba vitette magát szekeren. Tüstént eltávozása után a történt szülés gyanúja élénkebbé lévén, a lak- és udvar környékében figyelmes kutatás létetett, melynek eredményéül egy újszülött, meztelen, halott magzat találtatott fel azon térés és mély víztartóban, mely a gyanús