Orvosi Hetilap, 1868. március (12. évfolyam, 9-13. szám)
1868-03-01 / 9. szám
147 148 esettel be is bizonyíthatom. Latba vetendő továbbá még, bár erre nem akarok különös súlyt fektetni, a sebzés nagyobb kiterjedése, tehát a műtét bonyolítása , s a csapcső (canule) által olykor okozott kellemetlen visszahatások. Igaz ugyan, a szájon át a tükör mellet, alig lehet oly dagot mely a gége mindkét oldalán ül, egyszerre eltávolitani, de hisz a fönemlített s megtörténhető összenövés, vagy hártyaképződésnek szempontjából a nagyobb időközökben történő sebzések a betegre nézve mindannyi előnyök. Látni való tehát hogy a jelen s minden ehhez hasonló esetben biztos, tökéletes sikert egyedül csak az újabb eljárás t. i. a szájon át gégetükör mellett történő műtét nyújthat. Melyikét válasszuk már most az ismert, szájon át végbeviendő műtéteknek. A leszorítást vagy szúrást, a lemetszést vagy pedig a villámégetést ? A két utóbbi közt lehet csak választanom, miután ily nagy, mindkét oldalra terjedő dagnak hurokkal való leszorítása teljes lehetlen. Ha B runs-nak akarunk hitelt adni, akkor a villámégetés mellőzésével a kést, ha pedig Middeldorpf-fal akarunk tartani, csak a villámégetést kellett volna választanunk. Mi az utóbbit illeti, ennek előnyeit ekkoráig kevéssé ismerem, a kést pedig saját gyakorlatomban már 4 esetben, bár kisebb új képleteknél, de jó előnynyel alkalmaztam, miért is a lemetszésre határozom el magamat. A műtét módja s az eszköz megválasztása után a beteg begyakorlásához fogtam. E czélra timsó befuvásokat s mindennapi gégekutaszolást alkalmaztam. A gégekutaszt eleinte csak 1—2 másodperczig, majd egész perczig, sőt a begyakorlás harmadik hetében 10 percznél tovább tűrte el a beteg. A gégekutaszolás negyedik hetében a beteget saját lakásán műtevém. A világítás,melyet e czélra használtam, igen jó mérsékolatlámpának tiszta, fehér lángjából állott, melyet akkér hatványoztam, hogy a lámpa mögé, annak gyútávolában, úgy nevezett amerikai tükröt állítottam. Az így nyert hathatós fényt Kramerféle visszahajtó tükörrel a garat hátsó falára vetem. Bal kezemmel a gégetükröt rögzítem, jobb kezemmel pöscsapszerűleg görbült, alsó végén nyélbe, felső végén két éles lándzsába kifutó, úgynevezett gégekést vezettem megolajozottan a gégeűrbe. Az új képlethez érve, azt hátsó, a kánpoczokhoz dűlő részébe beszúrtam. Áthatolva a dag vastagsági átmérőjén — mivől az ellenállás megszűnte győzött meg — a kést erőteljes vonással mellfelé húztam. A beteg, ki eddig nyugodtan tűrte a történteket, most egyszerre részint garatfűző izmait, részint gégéjét oly erővel szokta össze, hogy a kés a gégébe mintegy bejön ékelve. Néhány pillanat múlva, a görcs megszűntével kivontam a kést, a betegnek pár percznyi nyugalmat engedve. A kés másodszori bevezetése szintén nem vezetett sikerhez. Hosszabb (k órai) nyugalom után a kést ugyanazon helyen sikerült beszúrni, mint első alkalommal és a dag közepét, a kés be- és mellfelé történt kanyarítása által, két oldalról elválasztani. A teljes lemetszés azonban nem sikerült, mert mialatt a kés a gégében időzött, a szomszéd ép részek, összeszorulva, annyira elfedték a dagot, hogy az ép képletek megcsonkítása nélkül bemetszeni többé nem lehetett. A gégebeli izgatottság amúgy is elég nagy fokot érvén el, a műtét további folytatásáról elállottam. A vérzés néhány cseppre szorítkozott A műtét után a gégében azonnal erősebb égés mutatkozván, a nyakra hideg borogatásokat, egyébként pedig testi s helybeli nyugalmat rendeltem. Másnapra nyelési nehézség, majd forróság érzete jelenkeztek a gégében. A gégetükör a jobboldali kánporcz vizenyős duzzadtságát jelzi. E tünetek szorgalmasan váltogatott hideg borogatásokra és jég labdacsokra engedtek. Estefelé lázas mozgalom állott be mely azonban 96 ávlökésnél többre nem fokozódott. Harmadnapra bő nyál és geny elválasztás mellett a beteg a két oldalról bemetszett dagrészletet kiköpte, melyet górcső alatt megvizsgálva, rendetlenül rostozott közti anyagban csoportokat találtam, melyek nagyobbára apró, egymagú, részben gömbölydedi részben rendetlen többszögletü vagy hosszúkás sejtekből állottak; de itt ott voltak, oly sejtek is,amelyekben a mag szétesésben lévén, látszólag több magot tartalmaztak. Minthogy pedig az alakelemek tulajdonságai és azoknak egymáshoz való viszonyai górcső alatt eléggé határozottan nem mutatkoztak, a kiirtott növedéket a húsmagok közé soroztam, mely név inkább a hússzerű öszszetartást, mintsem a szöveti szerkezet lényegét fejezi ki, s közönségesen olyan növedékek megjelölésére használható, melyekben úgy a rostos dagból, mint a rákféléből és talán a rákból is van valami, anélkül, hogy ezek akár egyikének akár másikának bélyege minden kétséget kizárólag szemlélhető lenne. Az ilyen húsdagok, a szerint mint a rostdaghoz, vagy a rákféléhez, vagy a rákhoz állanak közelebb a szervezetet egészben vagy épen nem, vagy többé-kevésbé támadják meg, s eltávolíttatásuk után vagy épen nem vagy csak ritkán jelennek meg. Az ilyen kétes jellemű növedékek továbbá inkább rostos dagok, vagy fejlődésük kezdetén levő rákfélék vagy rákok lévén, a szomszéd mirigyeket közönségesen bántatlanul szokták hagyni. Mindezeknél fogva a beteg jövője iránt elég okom volt, magamat jó reménynyel kecsegtetni. (Vége következik.) A bujakóros biltegek sokalakúságáról és azonosságáról (Multiformität und Identität.) Kohn Mór bécsi egyetem. tanár és Hebr a korodájának első segédorvosától. Ha a bujasenyv által előidézett ketegeket úgy, mint azok a kórodai és magángyakorlatban előfordulnak, végig tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy első pillantásra igen különféle alakú keteg mutakozik szemünk előtt. Az egyik beteg testfelületén kisebb-nagyobb kékes-vörös foltokat találunk, melyek a végtagokon kevésbé, mint a törzsön szétszórva fejlődtek, és melyek az úgynevezett Roseola küllemével bírnak. Minden Erythema vagy Roseola foltnak eddigi kórodai és kórboncztani ismereteink szerint jellemző tulajdonsága, hogy az őt képező kórtünemény csupán vértorlódásban, a véredények dúsabb belöveltetésében áll, következőleg, hogy a vizsgáló ujj nyomása alatt a foltot képező vérbőség és vöröses szín elmúlik, az ujj eltávolítása után pedig azonnal visszatér. Ha a nem syphiliticus vérröget (Erythema ab ingestis, a balsamicis,febrile, exsudativum multiforme, Hebra,— Roseola autum-