Orvosi Hetilap, 1871. február (15. évfolyam, 6-9. szám)

1871-02-26 / 9. szám

1 9 .aug. Kistéletésiér: helyben egész évre 9 frt., félévre 4frt 6 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronként 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség a Erzsébet-tér 10. sz., és Kütay György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Pest, 1871. Február 26. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. m' i *■ e «»«i i M*.■- %-r (¤» ■ ■■■ . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Genersich A. tr. Nyirkfelvétel a vázizmok inai és bőnyéi által. — Bogoslovsky tr. A gümőkóros anyagokkal való oltásról. Előleges jelentés. Közli S ch e n k S. tr. — 111 és Z s. tr. Közlemények Korányi Fr. ny. r. tanár korodájáról. Kimutatás az 1869/70- diki tanévben történt húgy vizsgálatokról. (Folyt.) — Casikovszky J. Jr. A heveny máj sorvadásról és a hasonló bántalmakról. (Folyt.) — Könyvismertetés. Handbuch der allgemeinen und speciellen Arzneverordnungslehre. Von Dr. L. Waldenburg n. Dr. C. Ed. Simon. — Lapszemle. A higany az epeelválasztásra nincs befolyással. — Titkos szerek. Turcza. A budapesti kir orvosegylet 1871 február 4-kén tartott szakülése. — A rókuskórházi prosectura és egyetemi tanárság. — Münchenoctober végén. — Vegyesek. — Kivonat a pest-városi t. főorvos 1871-diki január havi közegészségügyi jelentéséből. — Szerkesztői levelezés. Nyirkfelvétel a vázizmok inai és bőnyéi által. Genersich Antal tar-tól Kolozsvárott. Recklinghausen-, Ludwig- és Schweigger-Seidelnek a rekesz inas középrészében foglalt nyirkedényeket illető dolgozatai nyomán igen valószínűnek látszott, hogy nemcsak ez, hanem egyéb bőnyés képletek is közelebbi viszonyban állanak a nyirkedényrendszerhez. Ranvier vizsgálatai, amelyekből kitűnt, hogy az inkötegek közt levő részek lapos, sima sejtek sorozatával vannak kibélelve, — szintén a fennebbi feltevény helyes voltára utaltak. Ludwig és Schweigger-Seidel tanok ennélfogva már régebben — körülbelül 3 év előtt — megkísértették ezen képletek nyirkedényeit beszúrás után berlini kékkel befecskendeni, s ezen eljárás mellett csakugyan igenlő eredményhez jutottak. Noha már ezen befecskendések egészen bizonyossá tették, hogy az inakban és pólyákban számos nyirkedény létezik, mindazáltal kérdés maradt: honnan telnek meg nyirkkel ezen edények rendes helyzetükben ? mily feltételek teszik lehetővé és könyítik azok megtelését ? szóval: mily élettani jelentőséget lehet ezen boncttani elrendezésnek tulajdonítani ? Miért is Ludwig tanár úr felszólítására nagyon hajlandó voltam ezen viszonyokat kísérletileg fürkészni. Már az első befecskendések alkalmával kitűnt, hogy ezek csak bizonyos feltételek mellett sikerülnek. Eltekintve attól, miszerint beszúráskor igen kell vigyázni, hogy a tű hegye nyilasával együtt valóban a pólya szövetébe hatoljon, az illető részt lehetőleg erősen meg kell feszíteni, s a befecskendést igen csekély nyomás alatt hajtani végre. Azonban minden elővigyázat mellett is az ömlenyek alig kerülhetők ki; a nyírkedények csak kis területekben telnek meg, s a helyenkint kinyomuló berlini kék a jól befecskendett részleteket is felismerhetlenekké teszi. Ez okból kívánatosnak látszott a befecskendést más folyadékokkal megkísérteni. S miután különféle testanyagokat hasonló kedvezőtlen eredménnyel használtam fel, legczélszerűbbnek mutatkozott a kereskedésben előforduló alkannin, terpentinben feloldva. Ezen oldat finom csatornák befecskendésére igen előnyös. Miután ugyanis a terpentinolaj vizes folyadékokkal nem keveredik, ennek alkalmazásánál a beivódás csalódásba nem ejthet; továbbá a netán létrejött ömleny tiszta terpentinnel igen könyen leöblíthető. Az alkamninoldat rendkívül finom, átható és a szemcsés testanyagok előnyeit egyesíti, csupán a valódi csatornákba hat be, s se a szövetek megduzzadását nem okozza mint a vizes folyadékok, se összezsugorodást nem hoz létre mint a szeszes testanyagok, úgy hogy használatakor a legparányibb nyílások is nyitva maradnak. Minthogy az alkannin terpentinben igen oldékony, a befecskendési anyagot erősen meg lehet festeni, úgy hogy a készítmények, szabad szemmel tekintve, egészen jól néznek ki. Ezen előnyökkel azonban sok hátrány van egybekötve, így az alkanninoldat a készítmény szárításakor ebből kinyomni, borszeszben felolvad; vizes conserváló közegekben hígan marad; ruganyos hatású folyadékokban megkékül; górcsős vizsgálatra teljesen alkalmatlan készítményeket szolgáltat; végre nagy intensitással és elpusztíthatlanul fest, mi hosszabb ideig vele való bánás után a kísérlettevő kezeire nézve nagyon kellemetlen. A befecskendés legjobban sikerül a következő eljárás mellett: A bőnye a vele összenőtt izmokkal és a bevonó bőrrel együtt kimetszetvén, jól kifeszítve valamely deszkához erősíttetik, oly módon, hogy az izmok felé néző lapja felfelé legyen fordítva. Miután ezen felület a lágy kötszövettől éles ollóval gondosan megtisztogattatott, a Pravaz-féle fecskendő finom csapja igen ferde szegben a bőnye állományába szúratván, próba-befecskendés kísértetik meg. Ha a beszúrás sikerült, azonnal finom csíkok tűnnek elő, melyek, a beszúrási helynél kezdődve, a rostkötegek hosszában futnak. Most a bőnyére tárgytartó nagyságú üveglemezkét teszünk, melynek alsó lapjába árok van köszörülve a fecskendő csapja számára, s igen csekély nyomás alatt befecskendünk , mialatt egy segéd két ujjával az üveglemezke egyik-másik pontját váltogató erővel nyomkodja. Ily módon könyen sikerül egy beszúrási nyílásból 2—3 m"-nyi benyeterületeket tökéletesen és tisztán befecskendezni. Az üveglemezkével eszközölt nyomkodás feltétlenül szükséges, mivel másként a befecskendett anyag természetes és mesterséges nyílásokon mindenfelé kitolul, s emiatt csak igen csekély terjedelmű helyek fecskendeztethetnek be.