Orvosi Hetilap, 1871. május (15. évfolyam, 19-22. szám)

1871-05-07 / 19. szám

303 304 használhatni): 1 rész gipsz, 1 ,/3, 110 1 rész vízre, végre illr. gipsz, 1 rész vízre. Ezen keverékek 5 egész 12 percz alatt annyira megkeményednek, hogy azokat már nem kenni, hanem csak metszeni lehet. Minél több a víz, annál i­­gabb a folyadék, s annál késebben sűrűsödik ; ellenkezőleg több gipszszel a keverék kevésbé híg, az könyebben törik , továbbá jobban kell sietni a kötözéssel, mintsem gyakran kívánatos. Megjegyzendő még, hogyha gipszet vízzel vegyí­tettünk, azt addig kell összekeverni, míg a folyadék egyenlő és oly sűrűségű mint a jó tej; ennek elmulasztásánál a pép sokáig puha marad és nem keményedik elég jól,mi a kötések törékenységét elősegíti. A fészkötéseket tehát mostanában rendesen következő módon készítem. A végtag nedves mellé­kelmével bepólyáz­­tatván, azután a gipszkeverék készíttetik, s mihelyt ez tejsű­­rüségű lett,a pólyakörök irányában kézzel arra rákenetik,erre pedig azonnal másik pólya és ha szükséges harmadik is kö­­rülköttetik ; a legfelsőbb felé végül körülbelül egy vonalnyi rétegben gipszpép jön, mely ekkor már lágy kenőcshöz ha­sonló összetartásévá lett. Mint a fész mindinkább sűrűsödik, felülete nedves kézzel simíttassék, s végül rajta a végtag hosszával párhuzamosan késsel néhány barázda metszetik. Utóbbi eljárás által a kötés levételekor az e czélra ajánlott ol­lók, melyekkel vidéki orvosok közönségesen nem rendelkez­nek, feleslegesekké válnak ; ha t. i. a kötést egyoldalúlag összenyomjuk, ama barázdáknál fogva az könnyen összetör­hető, az egyes töredékek eltávolíthatók és a gipszszel átha­tolt pólyát minden nehézség nélkül szétszakíthatni. Minden fészkötés 1 — 2 napig nedves marad, s az első órákban könyen reped,főleg az ízületek táján a legcsekélyebb, alig észrevett és el nem kerülhető tevőleges vagy szenvedő­leges mozgások alkalmával haránt repedések keletkezhetnek. Ennek elkerülése czéljából jó minél több kelmeréteget alkal­mazni, mert a felső vastagabb gipszréteg leginkább hajlandó törésre; még hasznosabb a gipszkötéssel ellátott végtagot azonnal alkalmas vájt sínre fektetni és szalagokkal vagy gipszpépes pólyadarabokkal két végén ahhoz rögzíteni. Ugyanezen czélra Neudörfer tudor azon vékony faforgácso­kat ajánlja, melyeket a czipészek a talpakhoz használnak (Schusterspäne) és kereskedőknél mindenhol igen olcsón kap­hatni. Ezek megfelelő sínek alakjában , kimetszve és jól ned­vesítve, az első begipszelt pólyarétegre rakatnak, erre pedig a második pólya köttetik stb. Ezen mód a vidéki gyakorlatban azért is kitűnő, mert a fent említett támogató vájt sínek gyakran nem állanak rendelkezésünkre. Ha nyílt sebek vagy sipolyok helyén ablakokat kell csi­nálni, hogy a sebet tisztítsuk, tépéssel vagy gyapottal tömeszel­­jük,a kész kötésen — ennek teljes keményedése — előtt az ab­lakokat az illető nagyobb magasság által jelölt helyeken késsel messük ki, s könyebbség végett e helyeket a felső gipsréteg felkenésével kerülhetni. A nedves gipsz azon tu­lajdona miatt, hogy folyadékokat, mint vért és genyt kö­nyen magába szí és hamar tovább terjeszt, nagyon ajánlható az ablakok széleit,leginkább az első napokban,guttaperd­ával, vagy ennek hiányában úgynevezett pergamentpapirossal vagy gyapotmázba (collodium) mártott vászoncsíkokkal a sebvála­­dékok érintkezésétől lehetőleg megóvni. A mondottakból kiderül, hogy a vidéki orvos a gipszkö­téshez szükséges szereket minden körülmény közt meg­szerezheti, s azt, hacsak a tárgygyal némileg is megismer­kedik, kis gyakorlottság mellett könyen és jó sikerrel al­kalmazhatja. Ez ugyan a többi nevezett állandó kötésekre nézve szintén állítható; minthogy azonban ezek hatása állandó és egyenlő körkörös nyomása a fészkötésével tel­jesen azonos, s az utóbbi semmi különös (specificus) hát­rányt nem mutat, az előbbieknek minden esetre legjobb helyettesítője, hogy pedig a gipszkötés leginkább használ­taik, s főleg a vidéki gyakorlatban az elsőbbséget meg is érdemli: ezt azonnali megkem­ényedésének köszöni, minél­fogva hosszas vigyázat és ideiglenes sínekkeli kötés, mint például a dextrinkötéseknél , szükségtelen , s legfeljebb még egy támogató vájt sínt kell alkalmazni; ezenkívül pedig előnye az, hogy mindig és mindenhol sok előkészítés nél­kül hamar és olcsón készíthető. A dextrinkötések talán csak egy esetben nyújthatnának némi előnyt, még­pedig az igen fájdalmas csípőlábnál, midőn az egész végtagot a me­­denc­ével együtt rögzíteni akarjuk. A gipszkötések ugyanis a legnehezebbek, tehát alkalmazásuk oly hosszú időt igényel­het, hogy kevesebb gyakorlottság mellett a gipszpép idő előtt túlságosan megkeményedik, ámbár másrészt ezt csi­riz , enyv és más effélék hozzáadása által késleltet­hetni; míg továbbá a fészkötés 3—4 héten túl ritkán marad ép, miért gyakran meg kellene újítani azt, mi a fájdalmas csípőszlobnál nemcsak kellemetlen, hanem az emellett elkerülhetlen mozgások folytán káros is. (Folytatása következik). Az iblany átvezetése villámárammal az állati testrészeken.1) Ossikovszky József Jr. volt tanársegédtől Bécsben, (Folytatás). Hogy hoszabb ideig működő áram­ hatását újból tanulmá­nyozzuk, második kísérletet tettünk, még pedig úgy, hogy egy hulla felszárának közép és alsó harmada közt kívül a hamany­­iklagos, belül a vízzel telt vezetőt rögzítettük. A 30 Daniell-féle elemből álló üreg lánczát esti 8 órakor zártuk be. Négy óra le­­folyta után a rézvezetőben foglalt víz legkisebb változást se mu­tatott ,így a reggel 8 órakor tett próba teljesen tagadó ered­ményűnek találtatott. A bőrnek azon helye, mely a rézsark­kal állott érintkezésben, noha az áram okozta perzseléstől barna­vörös színt öltött fel, vízbe áztatott tépettel megmosatván, az öblítő víz egészen illanymentesnek találtatott. Legközelebbi kísérletünket jobboldali szökizület zsugorában szenvedő 14 éves leányon tettük. Ezen ízületen az iblany átvezetése már több ízben megkísértett, úgy hogy a hamanyiklagos üvegcse majd belső majd külső felületére lett alkalmazva. Ez okból mel­lőztük a szökízületet, s a jobb térdízületet választottuk nyomo­zásunk helyévé. Azon bőrrészlet, hová a rézvezetőt akartak alkal­mazni, szorgos vizsgáláskor csekély iblanytartalmat mutatott, mi kétségkívül ugyanezen végtag szakízületén előrement kísérletektől származott, miért is nem lepett meg, hogy ennek daczára tett kísérletük után a rézvezető vize az iblanynak igen csekély nyo­mát mutatta. Ezen kísérletünket reggeli 10 óra 10 perc­kor kez­dettük 15 Daniell-féle elemmel, melyekhez 2 percz múlva 5, 4 percz után pedig még 10 elemet adtunk. Az áram átvezetése egy óráig tartott, s a bőr a vezetők helyén felületes perzselési tünete­ket mutatott, milyenek erősebb áramoknál nem ritkán észlel­tetnek. Úgy hiszem, felesleges megemlítenem, hogy az imént leírt kísérletet nem az iblany áthatolása czéljából,hanem csak azért tet­tük, hogy egy kísérleti hiba eredetének jelentőségét tényleges pél­da által kimutassuk. A következő kísérlet férfinak felküdött alsó végtagján történt, P­ L. az OHL. 17. számát.

Next