Orvosi Hetilap, 1871. május (15. évfolyam, 19-22. szám)
1871-05-07 / 19. szám
303 304 használhatni): 1 rész gipsz, 1 ,/3, 110 1 rész vízre, végre illr. gipsz, 1 rész vízre. Ezen keverékek 5 egész 12 percz alatt annyira megkeményednek, hogy azokat már nem kenni, hanem csak metszeni lehet. Minél több a víz, annál igabb a folyadék, s annál késebben sűrűsödik ; ellenkezőleg több gipszszel a keverék kevésbé híg, az könyebben törik , továbbá jobban kell sietni a kötözéssel, mintsem gyakran kívánatos. Megjegyzendő még, hogyha gipszet vízzel vegyítettünk, azt addig kell összekeverni, míg a folyadék egyenlő és oly sűrűségű mint a jó tej; ennek elmulasztásánál a pép sokáig puha marad és nem keményedik elég jól,mi a kötések törékenységét elősegíti. A fészkötéseket tehát mostanában rendesen következő módon készítem. A végtag nedves mellékelmével bepólyáztatván, azután a gipszkeverék készíttetik, s mihelyt ez tejsűrüségű lett,a pólyakörök irányában kézzel arra rákenetik,erre pedig azonnal másik pólya és ha szükséges harmadik is körülköttetik ; a legfelsőbb felé végül körülbelül egy vonalnyi rétegben gipszpép jön, mely ekkor már lágy kenőcshöz hasonló összetartásévá lett. Mint a fész mindinkább sűrűsödik, felülete nedves kézzel simíttassék, s végül rajta a végtag hosszával párhuzamosan késsel néhány barázda metszetik. Utóbbi eljárás által a kötés levételekor az e czélra ajánlott ollók, melyekkel vidéki orvosok közönségesen nem rendelkeznek, feleslegesekké válnak ; ha t. i. a kötést egyoldalúlag összenyomjuk, ama barázdáknál fogva az könnyen összetörhető, az egyes töredékek eltávolíthatók és a gipszszel áthatolt pólyát minden nehézség nélkül szétszakíthatni. Minden fészkötés 1 — 2 napig nedves marad, s az első órákban könyen reped,főleg az ízületek táján a legcsekélyebb, alig észrevett és el nem kerülhető tevőleges vagy szenvedőleges mozgások alkalmával haránt repedések keletkezhetnek. Ennek elkerülése czéljából jó minél több kelmeréteget alkalmazni, mert a felső vastagabb gipszréteg leginkább hajlandó törésre; még hasznosabb a gipszkötéssel ellátott végtagot azonnal alkalmas vájt sínre fektetni és szalagokkal vagy gipszpépes pólyadarabokkal két végén ahhoz rögzíteni. Ugyanezen czélra Neudörfer tudor azon vékony faforgácsokat ajánlja, melyeket a czipészek a talpakhoz használnak (Schusterspäne) és kereskedőknél mindenhol igen olcsón kaphatni. Ezek megfelelő sínek alakjában , kimetszve és jól nedvesítve, az első begipszelt pólyarétegre rakatnak, erre pedig a második pólya köttetik stb. Ezen mód a vidéki gyakorlatban azért is kitűnő, mert a fent említett támogató vájt sínek gyakran nem állanak rendelkezésünkre. Ha nyílt sebek vagy sipolyok helyén ablakokat kell csinálni, hogy a sebet tisztítsuk, tépéssel vagy gyapottal tömeszeljük,a kész kötésen — ennek teljes keményedése — előtt az ablakokat az illető nagyobb magasság által jelölt helyeken késsel messük ki, s könyebbség végett e helyeket a felső gipsréteg felkenésével kerülhetni. A nedves gipsz azon tulajdona miatt, hogy folyadékokat, mint vért és genyt könyen magába szí és hamar tovább terjeszt, nagyon ajánlható az ablakok széleit,leginkább az első napokban,guttaperdával, vagy ennek hiányában úgynevezett pergamentpapirossal vagy gyapotmázba (collodium) mártott vászoncsíkokkal a sebváladékok érintkezésétől lehetőleg megóvni. A mondottakból kiderül, hogy a vidéki orvos a gipszkötéshez szükséges szereket minden körülmény közt megszerezheti, s azt, hacsak a tárgygyal némileg is megismerkedik, kis gyakorlottság mellett könyen és jó sikerrel alkalmazhatja. Ez ugyan a többi nevezett állandó kötésekre nézve szintén állítható; minthogy azonban ezek hatása állandó és egyenlő körkörös nyomása a fészkötésével teljesen azonos, s az utóbbi semmi különös (specificus) hátrányt nem mutat, az előbbieknek minden esetre legjobb helyettesítője, hogy pedig a gipszkötés leginkább használtaik, s főleg a vidéki gyakorlatban az elsőbbséget meg is érdemli: ezt azonnali megkeményedésének köszöni, minélfogva hosszas vigyázat és ideiglenes sínekkeli kötés, mint például a dextrinkötéseknél , szükségtelen , s legfeljebb még egy támogató vájt sínt kell alkalmazni; ezenkívül pedig előnye az, hogy mindig és mindenhol sok előkészítés nélkül hamar és olcsón készíthető. A dextrinkötések talán csak egy esetben nyújthatnának némi előnyt, mégpedig az igen fájdalmas csípőlábnál, midőn az egész végtagot a medencével együtt rögzíteni akarjuk. A gipszkötések ugyanis a legnehezebbek, tehát alkalmazásuk oly hosszú időt igényelhet, hogy kevesebb gyakorlottság mellett a gipszpép idő előtt túlságosan megkeményedik, ámbár másrészt ezt csiriz , enyv és más effélék hozzáadása által késleltethetni; míg továbbá a fészkötés 3—4 héten túl ritkán marad ép, miért gyakran meg kellene újítani azt, mi a fájdalmas csípőszlobnál nemcsak kellemetlen, hanem az emellett elkerülhetlen mozgások folytán káros is. (Folytatása következik). Az iblany átvezetése villámárammal az állati testrészeken.1) Ossikovszky József Jr. volt tanársegédtől Bécsben, (Folytatás). Hogy hoszabb ideig működő áram hatását újból tanulmányozzuk, második kísérletet tettünk, még pedig úgy, hogy egy hulla felszárának közép és alsó harmada közt kívül a hamanyiklagos, belül a vízzel telt vezetőt rögzítettük. A 30 Daniell-féle elemből álló üreg lánczát esti 8 órakor zártuk be. Négy óra lefolyta után a rézvezetőben foglalt víz legkisebb változást se mutatott ,így a reggel 8 órakor tett próba teljesen tagadó eredményűnek találtatott. A bőrnek azon helye, mely a rézsarkkal állott érintkezésben, noha az áram okozta perzseléstől barnavörös színt öltött fel, vízbe áztatott tépettel megmosatván, az öblítő víz egészen illanymentesnek találtatott. Legközelebbi kísérletünket jobboldali szökizület zsugorában szenvedő 14 éves leányon tettük. Ezen ízületen az iblany átvezetése már több ízben megkísértett, úgy hogy a hamanyiklagos üvegcse majd belső majd külső felületére lett alkalmazva. Ez okból mellőztük a szökízületet, s a jobb térdízületet választottuk nyomozásunk helyévé. Azon bőrrészlet, hová a rézvezetőt akartak alkalmazni, szorgos vizsgáláskor csekély iblanytartalmat mutatott, mi kétségkívül ugyanezen végtag szakízületén előrement kísérletektől származott, miért is nem lepett meg, hogy ennek daczára tett kísérletük után a rézvezető vize az iblanynak igen csekély nyomát mutatta. Ezen kísérletünket reggeli 10 óra 10 perckor kezdettük 15 Daniell-féle elemmel, melyekhez 2 percz múlva 5, 4 percz után pedig még 10 elemet adtunk. Az áram átvezetése egy óráig tartott, s a bőr a vezetők helyén felületes perzselési tüneteket mutatott, milyenek erősebb áramoknál nem ritkán észleltetnek. Úgy hiszem, felesleges megemlítenem, hogy az imént leírt kísérletet nem az iblany áthatolása czéljából,hanem csak azért tettük, hogy egy kísérleti hiba eredetének jelentőségét tényleges példa által kimutassuk. A következő kísérlet férfinak felküdött alsó végtagján történt, P L. az OHL. 17. számát.