Orvosi Hetilap, 1871. július (15. évfolyam, 27-31. szám)

1871-07-02 / 27. szám

láttelepek alsó részének megsértésekor (6. 7. 8. k.) ellenkezőleg a lassulás az ingerület növekedésével állt egyenes arányban, akkor alig kételkedhetünk, hogy a láttelepekből kiinduló inger okozza ezen lassulást, s nem kéntelenítetünk a sértés csekélységét számba venni, melynél fogva hűdésre úgy sem gondolhatnánk. Ezen felül mindjárt a következő kísérletben még arról is meggyőződést szerezhetünk magunknak, hogy azon hatás, mely a szívlökést lassítja, a bolyg idegen át veszi útját, melynek gátló hatása (Schiff, Moleschott és Budge ellenkező állításának daczára) csaknem általánosan el van ismerve, s az előbbiekben igen határozott bizonyítékot találand. (Folytatjuk). A női ivarszervekkel összefüggésben álló medenczebeli tályogok. Ambrió János, orvos-sebésztudor és szülész. (Vége.) Bernitz és Goupil számos észleleteiből levezetett azon következtetés, hogy a takár (blenorrhoea) úgy a mint a férfinál a here, a mellékhere és a here saját hüvelyhártyájának lábját idézi elő, a nőnemnél a pelviperitonitisnek kiindulási pontul szolgálhat, — fontos, s idáig érdemlegesen alig méltatott kórtani tény. A két nemnél a hashártyának boncztani viszonyai különbözők, így a here saját hüvelyhártyája a hasűrtől el van határolva, míg a nőknél a hashártya folytonossága nincs megszakítva, s úgy ez mint a peteéréskor az élettani folyamat határain belől létrejövő vérbőség arra elegendő mozzanatul szolgál, hogy azoknál a takar következményei, habár más alakban, inkább kiterjedjenek. Néha a méhtakár a petevezetékre terjed át, s az petefészki hashártyalobot eredményez. Körismét nagy szabály,hogy a méh,a petefészek és a hüvely heveny idült bántalmainál,az ivarvérzés rendellenségeinél és a takárnál a nemi kihágások után fellépő kisebb intensitású alhasi fájdalmakat is figyelembe vegyük, miszerint a netán fellépő pelviperitonitis, létező összenövéseknél a roszabbulás lehetőleg ideje korán felismertessék. Jóslat tekintetében a csak futtában felhozott kórboncztani tények fontos adatokat szolgáltatnak, s a medencze űrbeli tályogok hosszú tartamának súlyosságát kielégítőleg megfejtik. A kezelést illetőleg a polypharmaceuticus eljárás bizonytalan, leverő eredményei a prophylaxis gondosabb művelésére utalnak. A medenczetályogok származása előszabja a megelőző eljárást. Az előidéző okok hatásának korlátozása által a medenczekötszöveti lobot, a medenczehashártyalobot sok esetben sikerült megelőzni. A medenczetályogok többnyire úgy lépnek fel, mint a gyermekágyi láz egyes kórtünetei, helyi nyilvánulásai. Boldogéit Semmelweis által a gyermekágyi láz ellen előírt, senki által meg nem cáfolt, sőt hallgatólag máris a legtekintélyesebb ellenfelei által valódiaknak elismert évrendszabályoknak gondos keresztülvitele első sorban áll. Rendellenes szüléseknél idejekorán alkalmazott szülészeti eljárás a nagy veszélyt elhárítani képes. Tény, hogy a szülészet alapos tanulására kevés az alkalom; tény, hogy országszerte nagy községekben, népes városokban a képzett szülészekben és bábákban nagy a hiány. A szülészet alaposabb tanulására módot kell adni; a tervezett bábaképezdék szervezésénél elengedhetlen feltétel, a gyermekágyi láz tárgyában szerzett concret tények számbavétele, s azon lehetőség, hogy a bábanövendékek az önálló üdvös működésre nélkülözhetlen szülészeti-diaeteticai és hygiaenicus ismeretekkel minősítve lépjenek ezen intézetekből a gyakorlati életbe. E tárgynak kiválólag gyakorlati, hazánk összes népességét legközelebb érdeklő fontosságánál fogva szükségessé teszi a tudomány és tapasztalat correct tényei alapján a hazai orvosi egyletek részéről a bábaintézetek szervezése körül szem előtt tartandó szilárd elveknek megállapítását és a határozó közegeknek mihez tartása végetti felterjesztést. A hazai orvosi rend részéről ezen és hasonnemű orvosi, tan- és egészségügyi tárgyaknak higadt megvitatása, hazánk jelen újjászervezési korszakában a legháladatosabb és legfontosabb működés. A szülházak és Semmelweis tanár tana tárgyában e nagytekintetű egyletben felolvasott értekezésem idevonatkozó pontjai higadt, minden oldalróli megvitatás végett napirendre voltak kitűzve, elmaradt. E nagy horderejű ügy érdekében a tisztelt egyletet kérni bátorkodom: „a létesítendő bábaintézetek szervezése körül szem előtt tartandó elvek megállapítása végett egy rendkívüli gyűlést kitűzni.“ A medenczetályogban szenvedő betegek kórelőzményi felvételénél a következő körülmények gyakran ismételtetnek: „a szülés rendes volt, a gyermekágy első napjaiban jól éreztem magamat, az ágyból a 6—9-dik napon felkeltem, dolgaim után néztem; 6—12 napi munka után az alhastájon tompa fájdalom jelentkezett, amely állással, járással nagyobbodott, borzongatás, öregbedő erőtlenség sat. miatt lefeküdni kéntelenítettem.“ Ilyen esetekben ivarszervek visszafejlődésének a nyugalom hiányából eredő akadályozása ezen, feltűnően gyakran előjövő, sokszor hónapokig tartó, sokszor halálos, legtöbbnyire súlyos szövődmények miatt örökké sínlődést maga után vonó bántalmaknak okbeli mozzanata. Angol szülházakból a szülőnők a házi ápolási társulatok által (Royal Maternity Charity sat.) az egészséges gyermekágyasok csak a harmadik hét után bocsáttatnak el. A nemzőrészek rendes, élettani visszafejlődési folyamatának törvényén alapuló ezen emberséges nemzetgazdasági bölcs intézkedés utánzásra méltó. A szülőnőket házilag ápoló angol társulatok, a párisi bureau de bienfaisance és a némethoni szülészeti policlinicumok elvein létesítendő policlinicumok hazánkban úgy a hygiaenicus elveknek terjesztése körül mint a szülészet alaposabb tanulása tárgyában sok üdvöst eszközölhetnének. Hogy hazánk azon városaiban, melyekben bábaintézetek lesznek, elsősorban Budapesten a szülészeti policlinikumok mily módon létesíthetők, oly fontos kérdés, mely megérdemli, hogy e tisztelt egylet beható tanulmányozásának, tanácskozásának tárgya legyen. A nőgyógyászat terén terjedtebb gyakorlattal bíró őszinte férfiak bizonyságot tesznek arról, hogy néha — szerencsére kivételesen — rendesen semmi, vagy csak kisfokú visszhatást előidéző sebészeti eljárás sajnos következményei a beteg életét fenyegető, halált hozó medence kötszöveti hashártyaláb rohamos veszélyes tüneteit idézik elő. E tapasztalati tényt szem előtt tartva, a női ivarszervek bántalmas kezelésénél puhatolni kell az egyén képességét. Azon szerv és szervezet érzékenységét kell megkérdezni, melyre hatni akarunk, s az erősebb hatály előtt a gyengébbet használni, s tudni megállapodni, ha az eredmény az élettani hatás korlátain túlcsap. A vizsgálatnál a kíméletes óvatosság és a kórisme egyes mellékkörülményeinek kipuhatolása a szabály, s midőn inkább a tudvány kielégítése mint a helyes eljárás megállapítása forog szóban, az erélyesebb, hosszantartó vizsgálatot kerülni kell. A méhkutasz, a méhűrbeli tartaszok alkalmazása csak szigorú vizsgálat mellett indokolható. A méh mozgathatóságának kipuhatolására a combinált vizsgálat elégséges; a méhűr hosszának vonalnyira terjedő meghatározása a méhkutasszal sem teljesen szabatos. Hogy a méh helyzetváltozásainak mechanicus kezelése kellemetlen esélyeket képes előhozni, azt Valleix, e téren az orthopaedicus módszer egyik legbuzgóbb híve, apostola állítja, midőn mondja, hogy ő volt az elsők egyike, ki ezen kellemetlen esélyekre figyelmeztetett. A redressur-ök előnyére felhozott tények, nem állják ki a bírálatot. A párisi „académie de médecine“-ben a méh orthopaedicus kezelését tárgyazó tanulságos megvitatás alkalmával több halálos kimenetű eset hozatott fel, s a tudományos testület által kiküldött bizottság előadói — Broca és Cruveilhier, saját és mások tapasztalataiból kiindulva, a tények bírálati elemzése után oda nyilatkoztak, hogy a médürbeli pessariumok gyakran vészes, sőt halálos következményeket hoznak elő. Bizonyára a redresseurök, az intrauterinal pessariumok, a hysteromodilionok nem tartoznak azon eszközök sorába, melyekről azt lehetne állítani, ha nem használnak, nem árthatnak. A hüvely specificus bántalmainál nem igazolt eljárás rögtön erős szerekhez nyúlni. A peteérés, az ivarvérzés időszakában a nőnek mindent kerülni kell, ami az ivarrészek felé nagyobb vértolálást képes előidézni.27*