Orvosi Hetilap, 1871. november (15. évfolyam, 45-48. szám)
1871-11-26 / 48. szám
4Lit. mx. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronként 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségű Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcz a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüvvázlat közlönye. Tartalom. Srabriger Fr. A láztelepek élet- és kórtani működéséről (Folyt. — Közlemények Korányi Fr. tarkozódájáról. Edvi Illés Zs. tr. Kimutatás az 1869/10-diki tanévben történt húgyvizsgálatokról. (Folyt). — Könyvismertetés. Klinische Studien über die verschiedenen Formen von chronischen diffusen Nierenentzündungen. Von Prof. C. Bartels. — Lapszemle. A méh belsejebeli kezelésről. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet november hó 18-kán tartott rendes üléséből. — A békésmegyei orvos-gyógyszerészegylet oct. 30-diki közgyűlése. — London, 1871. October havában. — Vegyesek. Fest, 1871 November 20. T ft *«* ■» «*» tö«l a fcc ‹- ̋"o 1' .»in _ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A láttelepek élet- és kórtani működéséről.1) Közlemény a pesti királyi egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. Simbirger Frigyes tábori alorvostól. (Folytatás.) Térjünk most át a láttelepek kormányzó befolyásának, az innét kiinduló gátló hatás értelmezésére, amennyiben ezt kísérleteink alapján adhatni képesek leszünk. Tudjuk már, hogy e befolyás nem jöhet létre a láttelepekből a többi dúczképletekhez menő oly központközi rostok útján, mint melyek által a daczoknak kölcsönös egymásrahatása eszközöltetik. Ha olyanok itt valóban léteznének is, megfejthetlen maradna azon, bár rövid ideig tartó görcsingerület és az ingerlékenység lassú csökkenése, melyet a láztelepek teljes lemetszésekor észlelünk , megfejthetlen lenne továbbá a láttelepek részletes átmetszése után jelenkező lassan kint fokozódó és rohamokban fellépő görcsingerület; végre pedig igen csodálatos volna, hogy a láttelepeknek azon kis része, melynek ingerlő és gátló hatása — mint tudjuk — oly általános és nagyfokú, ugyanoly módon lenne összekötve az összes többi központokkal, mint ezek egymás közt. De ismeretes másrészt, hogy a gátló befolyás vezetői — mint például a bolygideg — nem különböznek kimutathatólag az ingerlő idegektől, s ugyanezt állapíthatjuk meg a gátló központról. Ez ugyanazon erőművi és villamos ingerre ugyanoly módon hat vissza, mint az ingerlő központok, s mint a szervezet minden egyes sejtje. Biztos ugyan, miszerint a gátló központok vegyi szerkezetükre nézve némileg különbözni fognak a többi központoktól, mit már azon tény mutat, hogy bizonyos vegyületek az idegközpont némely részére kiváló hatást, különösen nagyobbat gyakorolnak mint a környi képletek sejteire, melyek kisebb bomlékonysággal, tehát lassúbb anyagforgalommal bírván, ingerekre általában sokkal kisebb mértékben hatnak vissza; de itt is — mint mindenütt az inger behatása következtében — gyorsulni fog az anyagforgalom, nagyobbodni fog az eleven erő kifejtése, s ennek nyilvánulása, a működés, az ingerlékenységben, valamint az eleven erő kifejtésében eszerint csak fokozati különbség állhat fenn a láztelepek gátló központja és az agytörzs ingerlő dúczai közt. Azonkívül pedig közvetlenül láttuk, hogy a láttelepek ingerlőleg hatnak, tudniillik az edényekre. A belek edényeinek ideghatási központját Schiff is a láttelepekbe helyezi, s Budge a test összes edényeinek idegeit az agykocsányokból származtatja. Még az orra és szájra nézve is kéntelenek voltunk a láttelepeknek közvetlenebb befolyást tulajdonítani, mint a test többi akarati izomzatára. Látjuk ebből, hogy a láttelepek működésük lényegében teljesen rokonok az ingerlő középpontokkal, s hogy ezekkel ellentétessé csak azáltal válhatnak, ha egy szerv által, s melyre közvetlenül ingerlőleg hatnak, a többi központok anyagforgalmát módosítani képesek. E szerv pedig nem lehet más mint az edényfal, amennyiben ez, ha tevékenysége a rendesnél túlemelkedik, az anyagforgalmat lehangolja, míg ha beidegzési zsongja csökken, s az edény árfogata tágul, az anyagforgalom fokozódására ad alkalmat. Ismeretes ugyanis, hogy minden szerv tevékenységének nagyságához mindig egyenes arányban áll a felhasznált tápanyag mennyisége, mi az erőfenntartás általános törvényén alapuló tény, s mely szerint igen természetes, hogy oly szerv, melynek működése valamely okból nagyobbodik, nagyobb vérmennyiséget is igényel, vérdúsabb lesz, edényei pedig tágabbakká válnak. Amennyiben a működés fokozódása erősbödött ideghatás által tételeztetik fel, annyiban az edénytágulást is ettől származtathatjuk, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ilyenkor a láztelepek befolyása aránylag gyengébb. Brown-Saquard1) saját táplálási idegeknek tulajdonítja az anyagforgalom öregbítését, melynek következtében nagyobb vérmenynyiség vonatik oda, mi az edények tágulását okozza. Ennyiben mint az edényszűkítők ellentéteseit tekinti ez idegeket. Donders, Snellen, Bernard, Weber szerint azonban nincs okunk olyan idegeket felvenni, s Samuel kísérletei, melyek alapján idegek létezését igazoltnak vélte, e tekintetben semmit se bizonyítanak, mit Tobias és Weber kimutatott. ) Lásd az OHL. 43-dik számát. *) Brown-Séquard : Diagn. and Treatment of Functional Nervous Affections. Part. 1. Physiological Path, and Gener. Therap. of Funct. Nerv. Affect. 48