Orvosi Hetilap, 1871. november (15. évfolyam, 45-48. szám)

1871-11-26 / 48. szám

4Lit. mx. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetés­ekért soronként 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségű Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcz a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüvvázlat közlönye. Tartalom. S­­­ra­b­r­i­g­e­r F­r. A láztelepek élet- és kórtani működéséről (Folyt.­ — Közlemények Korányi Fr. tar­­kozódájáról. E­d­v­i Illés Z­s. tr. Kimutatás az 1869/10-diki tanévben történt húgyvizsgálatokról. (Folyt). — Könyvismertetés. Klinische Studien über die verschiedenen Formen von chronischen diffusen Nierenentzündungen. Von Prof. C. Bartels. — Lapszemle. A méh belsejebeli kezelésről. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet november hó 18-kán tartott rendes üléséből. — A békésmegyei orvos-gyógyszerészegylet oct. 30-diki köz­gyűlése. — London, 1871. October havában. — Vegyesek. Fest, 1871 November 20. T ft *«* ■» «*» tö«l a fcc ‹- ̋"o 1­­' .»in _ Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A láttelepek élet- és kórtani működéséről.1) Közlemény a pesti királyi egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. Simbirger Frigyes tábori alorvostól. (Folytatás.) Térjünk most át a láttelepek kormányzó befolyásának, az innét kiinduló gátló hatás értelmezésére, a­mennyi­ben ezt kísérleteink alapján adhatni képesek leszünk. Tudjuk már, hogy e befolyás nem­ jöhet létre a látte­­lepekből a többi dúczképletekhez menő oly központközi ros­tok útján, mint melyek által a daczoknak kölcsönös egymás­­rahatása eszközöltetik. Ha olyanok itt valóban léteznének is, megfejthetlen maradna azon, bár rövid ideig tartó görcs­ingerület és az ingerlékenység lassú csökkenése, melyet a láztelepek teljes lemetszésekor észlelünk , megfejthetlen lenne továbbá a láttelepek részletes átmetszése után jelen­­kező lassan kint fokozódó és rohamokban fel­lépő görcsingerület; végre pedig igen csodálatos volna, hogy a láttelepeknek azon kis része, melynek ingerlő és gátló hatása — mint tudjuk — oly általános és nagyfokú, ugyanoly módon lenne összekötve az összes többi közpon­tokkal, mint ezek egymás közt. De ismeretes másrészt, hogy a gátló befolyás vezetői — mint például a bolygideg — nem különböznek kimutathatólag az ingerlő idegektől, s ugyanezt állapíthatjuk meg a gátló központról. Ez ugyan­azon erőművi és villamos ingerre ugyanoly módon hat­­ vissza, mint az ingerlő központok, s mint a szervezet min­­­­den egyes sejtje. Biztos ugyan, miszerint a gátló központok vegyi szerkezetükre nézve némileg különbözni fognak a többi központoktól, mit már azon tény mutat, hogy bizonyos vegyü­letek az idegközpont némely részére kiváló hatást, különösen nagyobbat gyakorolnak mint a környi képletek sejteire, melyek kisebb bomlékonysággal, tehát lassúbb anyagforgalommal bírván, ingerekre általában sokkal kisebb mértékben hatnak vissza; de itt is — mint mindenütt az inger behatása következtében — gyorsulni fog az anyagfor­galom, nagyobbodni fog az eleven erő kifejtése, s ennek nyilvánulása, a működés, az ingerlékenységben, valamint az eleven erő kifejtésében eszerint csak fokozati különbség áll­hat fenn a láztelepek gátló központja és az agytörzs ingerlő dúczai közt. Azonkívül pedig közvetlenül láttuk, hogy a lát­telepek ingerlőleg hatnak, tudniillik az edényekre. A belek edényeinek ideghatási központját Schiff is a láttelepekbe helyezi, s Budge a test összes edényeinek idegeit az agykocsá­­nyokból származtatja. Még az orra és szájra nézve is kén­­telenek voltunk a láttelepeknek közvetlenebb befolyást tulaj­donítani, mint a test többi akarati izomzatára. Látjuk ebből, hogy a láttelepek működésük lényegében teljesen rokonok az ingerlő középpontokkal, s hogy ezekkel ellentétessé csak azáltal válhatnak, ha egy szerv által, s melyre közvetlenül ingerlőleg hatnak, a többi központok anyagforgalmát módosítani képesek. E szerv pedig nem lehet más mint az edényfal, a­mennyiben ez, ha tevékeny­­sége a rendesnél túlemelkedik, az anyagforgalmat lehangolja, míg ha beidegzési zsongja csökken, s az edény árfogata tágul, az anyagforgalom fokozódására ad alkalmat. Ismeretes ugyan­is, hogy minden szerv tevékenységének nagyságához mindig egyenes arányban áll a felhasznált tápanyag mennyisége, mi az erőfenntartás általános törvényén alapuló tény, s mely szerint igen természetes, hogy oly szerv, melynek működése valamely okból nagyobbodik, nagyobb vérmennyiséget is igényel, vérdúsabb lesz, edényei pedig tágabbakká válnak. A­mennyiben a működés fokozódása erősbödött ideghatás által tételeztetik fel, annyiban az edénytágulást is ettől szár­maztathatjuk, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen­kor a láztelepek befolyása aránylag gyengébb. Brown-Sa­­quard1) saját táplálási idegeknek tulajdonítja az anyagfor­galom öregbítését, melynek következtében nagyobb vérmeny­­nyiség vonatik oda, mi az edények tágulását okozza. Ennyiben mint az edényszűkítők ellentéteseit tekinti ez idegeket. Donders, Snellen, Bernard, Weber szerint azonban nincs okunk olyan idegeket felvenni, s Samuel kísérletei, melyek alapján idegek létezését igazoltnak vélte, e tekintetben semmit se bizonyítanak, mit Tobias és Weber kimutatott.­ ­) Lásd az OHL. 43-dik számát. *) Brown-Séquard : Diagn. and Treatment of Functional Nervous Affections. Part. 1. Physiological Path, and Gener. Therap. of Funct. Nerv. Affect. 48

Next