Orvosi Hetilap, 1873. július (17. évfolyam, 27-30. szám)
1873-07-06 / 27. szám
— 473 — mely okból lépnek fel egyes húgyalkatrészek tömör alakban és nagyobb mennyiségben, s hogy így miként járulhatnak a húgykőképzéshez, azt nagyobbrészt fenntebb említettem volt, de ismételve hangsúlyozom azt, hogy ez a húgykő keletkezését távol sem feltételezi. S így sem öröklési, sem táplálkozási — ideértve talaji, légi és egyéb helyi befolyásokat — sem pedig korcsvegyi zavarok a húgykő keletkezésének közvetlen feltételezői gyermekeknél nem lehetnek. Ide vonatkozólag azon ismeretes tapasztalatra hivatkozom, hogy vannak betegek, kik hosszú időn át sok tömör húgysavat vagy sóskasavas meszet ürítenek ki mindenkori vizelésnél, anélkül, hogy náluk húgykő képződnék; ezenkívül nőknél ugyanazon feltételek a húgy alkatrészeinek tömör alakban kiválasztására a húgyutakon belül ép oly gyakran találtatnak mint férfiaknál, s mégis oly ritka náluk a húgykőbántalom. Mindkét körülmény a mellett szól, hogy ha kiürítési akadály nincs jelen, a húgykőbántalom nem lép fel. A húgykőképződéssel összefüggésben lévő körfolyamatok, melyek gyermekeknél észleltetnek, tulajdonképen csak azok lehetnek, melyek a húgykő természettani tulajdonságai, t. i. súlya, érdes vagy sima felülete által aközvetlen szomszédságú szervi részeken idéztetnek elő. Hol táplálkozási, helyesebben, élenyülési zavarok már előre a beteg testi erejét fogyasztották, mint p. o. azoknál, kik oxaluriában szenvednek, s kik valóban a húgykőbetegek közül a legrongáltabb egészségi állapotot mutatni szokták, ott nem a húgykőképzés maga, hanem az elsődleges bántalom is hozzájárul a szervezet megrontásához. Mindenki előtt ismeretes, hogy a húgysavkő gyakran oly málnaszerű felülettel bír, mint az sóskasavas mészkő és súlya is egyenlő nagyságnál csaknem ugyanaz, mégis azon betegek, kik az első által bántalmaztatnak, egyenlő körülmények között aránylag jobb testi erőben találtatnak, mint azok, kiknél utóbbi képződött. Nyilvánvaló dolog, hogy itt a roszabb állapot a húgykövön kívül mindenek előtt a táplálkozást zavaró azon folyamatra viendő vissza, mely a sóskasav fellépését a vérben idézi elő. Görvély- és angolkór hasonlókép súlyosbítani fogja a húgykőbántalmat. Mielőtt visszatérnék azon körfolyamatokhoz, melyek egyedül csak a húgykő által idéztetnek elő, azok közös eredményét, amint az a betegeken észlelt táplálkozási és kifejlődési zavarokban nyilvánul, adom elő és pedig százalékos összeállításban. Ezen összeállítás alapjául szolgáltak nekem a pesti szegény gyermekkórházban harminckét éven át észlelt, s feljegyzett kóresetek. Az egyes esetekben feljegyzett idő, mely a betegség tartamára vonatkozik, mindenütt csak a beteg vagy hozzávalói által észlelt első kórtünet fellépésétől egészen a húgykö műleges vagy önkéntes kiküszöböléséig vagy a beteg haláláig számítandó. Világos, hogy azon időszak hosszát nem ismerjük, mely a húgykő keletkezésétől egészen az első megfigyelt kórtünetekig lefolyt. S ezen időszak sok esetben igen nagy lehet, így Heller Bécsben hoz fel egy esetet, hol a beteg tetemes nagyságú húgykövet hólyagjában hordott, anélkül, hogy az őt kényszerítette volna orvosi segélyt igénybe venni, s a kő csak véletlenül a tüdőlokban elhalt beteg hullájának bonczolásánál találtatott. Betegnél ezen kő éveken át képződhetett. Pedig ezen időszak ismerete fontos volna reánk nézve, mert ha vannak körfolyamatok, melyek nem a húgykő physikai sajátságainak, hanem valamely lithiaticus diathesisnek vagy egyéb idevonatkozó okoknak folyományai volnának, úgy azok ezen időszakban tisztán megfigyelhetők lennének, amennyiben akkor a húgykő által okozott körfolyamatok még előtérbe nem lépnek. Ezen ügyben némi fényt a vese- és húgycsőkövek közül tett észleletek adhatnak, mert kifejlődésük ezen időszakba esik. Az idevonatkozó kortörténetekből és Bókas Imr. úr nyilatkozatából, miszerint sem a kórházban sem pedig magángyakorlatában idetartozó betegeknél sem kifejlődési sem táplálkozási zavarokat nem észlelt, hacsak a betegek különben valamely korosvegyben vagy önálló betegségben nem szenvedtek volna, kiderül, hogy ezen időszakban a gyermekeknél kórfolyamatok által okozott zavarokat észlelni nem sikerült, kivéve a netalánt nehezített vagy műleges vagy épen akadályozott kiküszöbölést és annak következményeit. Ezek után nálunk sem valamely korcsvegynek sem egyéb bántalomnak tünetei ezen időszakban nem észleltettek, melyek a húgykőképzéssel valamely okbeli vagy következményi viszonyban lennének. A második időszakban, mely a húgykőbetegség első megfigyelt tünetétől egészen a húgykő önkéntes vagy műleges eltávolításáig, vagy a beteg haláláig terjedt, a szervezetet többé kevésbé bántalmazva találjuk, a szerint a mint az időszak kisebb nagyobb tartama, s más, később közelebbről megismertetendő körülmények a betegre befolytak. Az idevonatkozó adatok. A tápláltság azon betegeknél, kik a húgykőbántalom tüneteit 3 egész 6 héten át mutatták, mindegyiknél jó volt 6—26 héten át 50°/0 jó „ , 37'5°/0 középszerű, utóbbiak közül 12-5°/0 angolkóros volt ; „ „ 12-5°/0 rész, az utolsók mind angolkórosak. */* egész 1 évig 52 8% jó „ „ 26-4°/0 középszerű, ezek közül 6-6% görvély vagy angolkóros volt; s „ 198% rész 1 egész 2 évig 35 750/0 jó „ „ 49-84% középszerű n ~ 14-30% rész 2 egész 3 évig 55% jó js „ 45 °/0 középszerű „ „ 00% rósz 3 egész 8 évig 9% jó „ „ 72-5°/0 középszerű „ » 18-5% rósz. A kérdéses betegek kifejlődése, százalékokban kifejezve, következő eredményt ad: A gyermekek a húgykőbántalom megfigyelt tüneteinek 3—6 heti tartamánál mind jól kifejlődve voltak. 6—26 heti tartamánál 55-5 % jól kifejlődve „ „ „ 33-3 „ középszerűen, utóbbiak közül 11% angolkóros volt; n „ „ 112%gyengén,többnyire angolkórosak. */g—1 évi tartamánál 68'75 „ jól „ b „ 12 50 B középszerűen „ ,, B 18 75 B gyengén, utóbbiak mind görvély- vagy angolkórosok voltak. 1- 2 évig 5715% jól b b 7-14 b középszerűen b b 35-71 b gyengén 2- 3 b 44-5 b jól b b 44-5 „ középszerűen b „ 11-0 „ gyengén (görvélyesek) 3- 8 b 41-65 b jól b b 33-32 b középszerűen „ ,, 2499 b gyengén; utóbbiak közt több görvélyes beteg volt. További figyelmem oda irányult, hogy oki összefüggést kerestem a betegek rosz tápláltsága vagy visszamaradt kifejlődése és a betegnél talált húgykő physikai és vegyi tulajdonságai közt. A lelet következő. Az említett részul táplált vagy gyengén kifejlett betegek 20°/0-kánál a húgykövek mandola- vagy gömbölyded alakúak, sima felületüek, mérsékes súlylyal bírók voltak, s leginkább szabad húgysavból, húgysavas ammoniumból és igen kevés vilanysavas földekből állottak. Ezen betegek kortörténeteiben a fájdalmi időszakokat, mint rövid ideig tartókat s a fájdalmakat mérsékeseknek feljegyezve találtam. Náluk a vizelet tarthatlansága, s evvel járó kellemetlenségek a lithiasis legfeltűnőbb tünetei voltak. Valamennyien felgyógyúltak. További 20%-ka ezen megsínlett betegeknek oly húgykövekkel birt, melyeknek nagysága tetemes, felülete sima, szerkezete réteges, s vegyi össztétele vilanysavas földek és szabad húgysavból álló volt. Ezen esetekben a fájdalmak ritkábban (8 —12 napban) léptek fel, de akkor hevesen jelentkeztek, s az egyes rohamok többnyire 4—8 napig tartottak. Meggyógyultak mindnyájan, de a gyógyulás hosszadalmas volt, s leginkább bél- és tüdőkurucok késleltették azt. Mintegy 20% az említett betegek közül apró, málnaszerű felülettel biró húgykövekkel bírt. A betegek gyakori, s heves hólyagfájdalmakban szenvedtek, s korán keresték fel korodánkat, s műtét után hamar és zavar nélkül gyógyultak, kivéve egy esetet, hol tüdőleb a felépülést késleltette. A náluk talált húgykövek nagyobbrészt tiszta húgysavból, vagy sóskasavas mészből, vagy a kettőnek váltakozó rétegeiből állottak. A betegeknek többi 40%-a oly húgyköveket mutatott fel, melyek nagyságuk, felületük és súlyuk által a húgyhólyagot foly-27* 474 —