Orvosi Hetilap, 1873. november (17. évfolyam, 44-48. szám)
1873-11-02 / 44. szám
781 Egy kiterjedt kötszövetláb (Phlegmone) a bal felső végtagon. A kéz s újjak majd 3-szoros térfogatra nagyobbodván az alkar kétszer akkora mint az ellenoldali, s genytömlesztő több nyílással bír. 14 hét előtt állítólag körömméreg (panaritium) következtében támadt a baj. A kórodán arczorbánczot kapott, mely a nyakra, a törzsökre s a beteg végtagra is elterjedt, 9 nap múlva megszűnt. A jeges borogatások, a geny szorgos kiürítése, tisztántartás mellett, gyógyúlt. 11. Alsó végtagokon: 30 eset = 22 férfi, 8 nő; meghalt 21 férfi, 1 nő. És pedig : 3 czombízületi láb . 1 férfi, 2 nő, coxitis. Egy esetben túrómészkötés, javulás. (Nő). Egy esetben az ízületet alkotó részek, a czombfejecs és az ízvápa üszkösödése állt be ; genysülyedés a czomb mellfelületén az izmok közt a czomb közepéig, hol a geny utat tört magának; — evvérűség (septidamia); — halál. (Nő). A harmadik eset traumaticus eredetű (esés következménye), s czombficzamhoz vezetett úgy, hogy a czomb fejecse az ülvágányba tért, hol rögzítve maradt; műtétre még nem lévén alkalmas, javulatlanul hagyta el a kórodát. 5 térdízláb (Gonitis) , 4 férfi, 1 nő , egy esetben túrómészkötés, javulás (férfi); egy esetben nyugalom, később az erők növelésére decodum Pollini, javulatlanul távozott (Nő); egy eset, hol nagy fokú ízvízgyillem fejlődött, csapolásra volt szánva, de mielőtt ez történt, kikivánkozott; egy esetben, hol több genyür volt az ízület körül, a tályogok felnyittattak; tisztántartás, hűvös borogatások, javulás. 2 csonthártyaláb a sípcsont diaphysisén. (Férfiak): egy esetben ellennyitások, a geny gondos kiürítése, tisztántartás, gyógyulás; a másik eset 9 éves fiút illet, kinél 11 hónap óta nőtt a bal alszárnak baloldalán — a gázizmok felett, s kívülről a szárkapocs hátsó széléig — egy orsóajkúlag felülről lefelé fokozatosan vastagodó termenagyobbodás, mely fenn a sípcsont bütykeinél kezdődik, s a bokák felett alig le-kel végződik; a kémszárcsapolás sárga, mézszerű és elzsírosodott genytestecsekkel kevert folyadékot ömlesztett. A tályog mentében a sípcsont több, egész diónyi csontnövedékkel van fedve; a beteg részül táplált, vézna, számos görvélyes mirigynagyobbodással. A tályog szúrcsappal kiüríttetett, s jódfestvény fecskendeztetett be; később a tályognyílás tágíttatott; pár napig tartó láz lépett fel (39.8° C.); de nemsokára jóféle genyedés állt be, a tályogűr falai lassan kint alapjukhoz tapadtak, s a beteg 2 hó múlva gyógyulva távozott. A csontüszök (necrosis) a sípcsont diaphysisén oly egyénnél, ki egy évvel előbb nyílt alszártörést szenvedett az alszár közép harmadában; az elhalt csontrészlet eltávolítása a csontláda felvésésével; gyógyulás. (Férfi). 2 csontszú (caries)a térdízületet alkotó epiphysisekben; combcsonkítás (egy körkörös, egy tölcséres), gyógyulás. (Férfi). alszárüszkösödés, ütértömülés következtében, (gangraena cruris), alszárcsonkítás az elhalás határán, gyógyulás. (Férfi). Ez utóbbi eset, mint önként fellépő üszkösödés elég érdekes arra, hogy azt röviden felemlítsük. V. J., 45 éves, földmives, 1872. jan. 17-kén kereste fel a kórodát. A jobb láb, lábtő s alszár koromfeketén elszíntelenedett, mellül az alszár felső harmadáig, kétoldalt s hátul annak alsó harmadáig; ez elszíntelenedés éles határú; itt ott tallérnyi, s az alszár beloldalán egy tenyérnyi szenyes sárgás bőrsziget. Az egész területen — kivéve a talpat, az 1. 2. és 4. ujj harmadik percét — a felhám vagy hiányzik vagy foszlányokban lóg. A még meglevő hám kékesszürke, erősen tapad az alatta fekvő képletekhez; a talp és valamennyi lábujj fakeménységű. A lábtő és a lábközépcsontok felé kevésbé kemények a szövetek, s az elszíntelenedés felső határán ruganyosak. Az alszáron itt ott szintén ruganyos, vizenyősen beszűrődött szigetek maradtak fenn, hol ujjnyomásra serczegés hallható, s érezhető. Az elszíntelenedett területen az alszár hűvös, érzéketlen, átható bűzt terjeszt. A láb mozgatása csakis szenvedőlegesen lehetséges, s az adott helyzetet megtartja. Az alszár hátsó oldalán, a kórosnak határán van egy 1" széles, 2—3"' mély folytonossághiány, honnét bűzös szenyes czafatok lógnak le, s sárgás, tejfölszerű bűzös anyag foly ki. Megemlítendő még, hogy a jobb alsó végtagon fel egész a Poupart-szalagig sehol sem tapintható az érlökés, mely más üterekben is kihagyó, s könyen elnyomható. A beteg e baja történetét úgy adja elő, hogy 1871. december közepén hajnalban, felkelés után a bal combtájon és alhastájon pár perczig tartó heves görcsös fájdalom lepte meg, melyet nem sokára a jobb alszár, s jobb lábban fellépő erős fájdalom követett úgy, hogy le kellett feküdnie. Ugyanaznap este már a lábtő vizenyősen be volt szűrődve, s 3 nap múlva a lábtőízület körül kékes elszíntelenedés mutatkozott, mely a lábra és az alszárra terjedt el, hólyagcsák képződtek, s ezek felrepedése után a bőr kiszáradt, koromfekete lett. Mindez 4 nap eredménye. Az egyén 7 év óta tüdőlégdagban (emphysema), s 5 év óta heves szívdobogásokban szenvedett. Az alszár és lábfő elhalása ezen esetben kétségkívül értösülésnek (embolia) eredménye, mely talán a külső csipatérben (iliaca externa) jött létre, s a szívben fellépett változások által volt feltételezve. Az elhalt végtagrészlet, szénporral behintve, gondosan tisztíthatott, míg a folyamat határolódott, s ekkor (január 30.) a kórosnak határán az alszár hátsó részéből, hol több ép lágy rész volt még, egy lebeny készíttetett, s a csontok átfűrészelése után a lebeny gyenge kötéssel mellfelé jön tartva. Ütérlekötés a műtétnél nem volt szükséges, s általában igen csekély volt a vérzés. A seb nyíltan kezeltetett, s lassan gyógyult bár, mivel a szervezet visszahatása és gyógyipara igen tunya volt, de a beteg 3 hónap múlva (ápril 24.) gyógyulva távozott. A csontszú a lábtő-s láb középcsontokban, részben az alszár alsó ízületi végén. (5 férfi, 3 nő). 4 esetben közös alszárcsonkítás a felső harmadban ; 3 gyógyult (köztük 2 nő) és 1 meghalt. Ez utóbbinál — egy 58 éves férfinál — a czomb- és lágyékmirigyek lábosak voltak, műtét után elgenyedtek, s hosszas lázak léptek fel (39—40° C-kal); a czombon levő tályogok felnyitása után rövid javulás állott be, de nemsokára új lázak, s kimerülés következtében halál köszöntött be, miután már a csonkítás sebe teljesen behegedt. 1 esetben közös alszárcsonkítás a középharmadban, gyógyulás , 1 esetben Lyme-féle csonkítás, — hosszas genyedés után gyógyulás. (Nő). 2 esetben a baj oly kis terjedelmű, hogy művi beavatkozás előtt hévízi fürdők használata lön ajánlva; egy javulva, egy javulatlanul távozott. 5 alszár fekély (ulcus cruris) , 3 férfi, 2 nő. 4 eset viszértágulatok által feltételezve; 2 közülük javulatlanul a közkórházba tétetett át. 1 nyugalom és légenysavas ezüstteli edzés után gyógyult; 1 nyugalom, s hideg borogatások alkalmazására javult. (Nő). 1 eset a szárkapocs szuvasodásától volt feltételezve — nyugalom, hideg borogatások mellett javult. 1 csontüszök (necrosis) az öreg ujj perczeiben, az elhalt csontrészlet eltávolíttatott necrotomia által, gyógyúlt. 1 Körömágyláb körömbenövés (incarnatio unguis) következtében; — a körömágy a körömmel kiirtatott, gyógyúlt. 1 Kötszövetlob a talpon idegen test behatolása után ; tisztántartás, genyszalag bevezetése mellett, gyógyúlt. (Nő). (Folytatása következik.) 782 A méhroszdagok és a méhnek hasmetszés általi kiirtása körül Francziaországban újabb időben tett haladások. Közli Liebmann Móri tr. Pesten. Midőn folyó év tavaszán Párisba érkeztem, Péan tr-nak, Nélaton jeles tanítványának épen akkor jelent meg következő czímű munkája: „Hysterotomie. Le rablation partielle ou totale de Vutérus par la gastrotomie“ (Adrien Delahaye, Paris 1873. NI. 8-rét 230.), nagy feltűnést okozott, s orvosi köröken élénk vitatás tárgyát képezte. Ez érdekeltséget az idézett munka különösen azért keltette, mivel szerző abban jelenti, miszerint 9 nő közül, kinél méhrostdagok miatt a méh részletes vagy teljes kiirtását hasmetszés útján végrehajtotta, 7 meggyógyult, s csupán 2 halt meg. A felette kedvező ered