Orvosi Hetilap, 1874. május (18. évfolyam, 18-22. szám)
1874-05-03 / 18. szám
Megyeren minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőséggé nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésérül A váczi-utcza Drasche-féle házban. Befizetési ár: helyben és vidékén egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendő I. Hirdetésekért soronkint, 15 új kr ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórüavázlat közlönye. Május 3 Budapest, 1874. JLSN *835* Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Trtdalom: Schaiber S. H. tr. Romániában észlelt lepraesetekről. — H e gy e s E. tr. A mesterséges vesebántalmaknál előforduló hengeres képletekről. (Folyt.) — Kicska E. tr. Adatok a himlőoltás kérdéséhez és a variola haemorrhagica tanához. (Folyt.) — Jármai L. tr. Jegyzetek a strassburgi nőgyógyászati korodából. (Folyt). — Genersich A. tr. Válasz Scheuthauer G. tr. bírálatára Czakó K. tr. munkája felett. — Könyvismertetés. Die offene Wundbehandlung nach Erfahrungen aus der chirurgischen Klinik zu Zürich. Dr. R. U. SCrönlein. — Lapszemle. A vastagbél emésztő és felszívó képessége. Tárczii. A budapesti kir. egyetem orvosi karának sürgető felterjesztése az egyetemi építkezések ügyében. — Vegyesek. — Pályázatok. Mellékletek. A magyarországi orvosok névtárának 2-dik íve. — A Bad-Ems „König Wilhelm’s Ferdinandquelle“ igazgatóságának felszólító levele. Romániában észlelt lepraesetekről.1) Scheibe» S. H. tr-tól. A lepra — mint tudjuk— a középkorban egész Európában uralkodott; most is még a föld egyéb világrészeiben igen el van terjedve. A mi világrészünkben azonban már csak kevés tartomány létezik, hol még vagy beljárványilag vagy szórványosan találtatnék. Románia eddig nem számláltatok a jelenkori lepratartományok sorába, sőt A. Hirsch „Handbuch der historisch-geographischen Pathologie“ czímű jeles munkájában egyenesen azt mondja, hogy B a r a s ch Jr. állítása szerint a lepra Romániában nem létezik. Miután a szomszédos déli Oroszországban lepra már régibb időtől fogva ismeretes, némi érdekességgel bír, hogyannak létezését Romániában is felfedeztem, holott ezt eddig tagadták. Én ugyanis a gümős leprának két esetét észleltem Bukarestben a Koltza nevű kórodában, hol 9 évig mint „chef des travaux anatomo-pathologiques“ az ottani orvosi egyetemnél és mint kórodai prosector működtem. Az esetek oláh születésű egyéneket illetnek, kik mindig hazájukban tartózkodtak, ennélfogva másutt nem kaphattál meg a betegséget. A következőkben a tüneményeket le akarom írni, melyek a poklosság kórisméjére vezettek. Az első esetet 1868-ban volt alkalmam észlelni a fenntnevezett kórház sebészi osztályán, mely osztály elsődorvosa által felkérettem, hogy az illető beteget megtekintsem és véleményemet mondjam a kórismére nézve. A beteg 36 éves, alsóbb rendű kereskedő és oláh születésű falusi lakos volt, ki már egy évig a kórházban tartózkodott, hol bujakóros betegnek tartatott, s ezen mód szerint gyógykezeltetett is Az egész test bőrén, különösen pedig az arezon, nyakon és a végtagokon majd sűrűen összehalmozott gümők voltak láthatók, melyek nagysága lencse- egész borsómekkoraságig ért, majd szélesebb, majd keskenyebb alappal a bőr mélyebb rétegeiben fészkeltek, s majd sima és rendes felhámmal fedett felületet mutattak, majd pedig barna száraz kéreggel voltak fedve, mely alatt kevés híg izzadmány létezett; a két lábtalpon, különösen az ujjak mögötti tájon és a lábtalpak belső széle felé a gümők oly sűrűen érték egymást, hogy az itt úgyis vastag felhámréteg felettek élményén, kívülről sima, egyenletes felületet mutatott, de más részről itt a bőr oly vastagodottnak látszott, hogy elephantiasisnak (pachydermia) lehetett volna tartani. Három ilyféle babnagyságú gümő a szájpadláson is ült. A jobb kézháton a lágy részek az ujjaktól a kézteszületig genyes és üszkösödött állapotban voltak, az ujj- és kézközépcsontok közül többen necrotizáltak, s a kézteszület gennyel telve, csak még részletes összeköttetésben volt az alkarral. A jobb lábtalp közepén is a bőr és a bőr alatti részek el voltak másva az aponeurosis plantaris-ig, mely nagyobb kiterjedésben szabadon feküdt, piszkos színű gennyel volt fedve. A lágyéktájéki és nyaknyirkmirigyek közül alig 1—2 megdagadva; a máj és lépen kívül, melyek kissé megnagyobbodvak, a többi szervek nem mutattak semmi rendellenességet. Láz csak kis fokban volt jelen, fájdalomról nem panaszkodott a beteg sehol, sőt a genyes részekben sem. Az általános tápállapot rész volt, ámbár az étvágy nem hiányzott. A kór már több évig tartott, de hány évig, azt nem lehetett kihozni a betegből. Itt a differentiatis kórismére nézve nem lehetett egyébről a kérdés, mint syphilis tuberculosa és a lepra tuberculosa között, minek utánna a lupus tuberculosa-ról tudjuk, hogy nincs soha az egész testen elterjedve, hanem csak a test egyes részein, mint pl. az arezon, vagy az egyik vagy a másik végtagon stb. A válasz azonban ezen kérdésre nem volt nehéz ezen esetben, mert: 1) is, már az úgynevezett lepra mutilansnak tüneményei jelen voltak, melyek egyes szervek (szemek, orr), tagok és ízek elgenyedésében állanak, a végtagokon a peripheria-tól a centrum felé haladván; ezen tünemények, ha nem is minden lepraesetnél mutatkoznak, de ahol jelentkeznek, a leprára nézve jellemzők; 2) a bujakóros bántalmak legkitűnőbb criteriuma az antisyphiliticus gyógyszerelés szokott lenni, mely gyógymód ezen betegnél már egy évig használtatott annak különféle modificatióiban a nélkül, hogy a beteg valamit javult volna, sőt ellenkezőleg az mindig roszabb és gyengébb lett, a kór maga pedig szakadatlanul előrehaladt. A gümők górcsős vizsgálata nem adott és nem is adhatott semmi felvilágosítást a differentialis diagnosis-t nézve, mert 18 x) Előadatott a budapesti kir. orvosegyletnek f. é. febr. 14-kén tartott szakülésében.