Orvosi Hetilap, 1875. február (19. évfolyam, 6-9. szám)
1875-02-07 / 6. szám
melyeket a kórisme megállapítására nem értékesíthetett és ha el is találta volna, hogy mivel legyen dolga, még evvel a betegen keveset segített. így ingadoztak körisbogártapasz, nadály, vagy erélyes bedörzsölési gyógykezelés között, míg végre a kínzott, teljesen kimerült beteg megfuladt, és mindez gégehabarcz miatt történt. Ez előttünk mesének hangzik, kik most a rekedt, lég után kapkodó betegnek — ha baját habarczban megállapítottuk — teljes felgyógyulást nemcsak ígérünk, hanem adunk is. Engedjék meg, hogy a gégetükrészet magas becsére emlékeztessek, ha bujakórról van szó, eltekintve attól, hogy számos esetben a syphilis csak a gégetükör segítségével kórismerhető fel biztosan, mint ez a világrahozott bujakórnál történik, vagy hogy a bujakórról való gyanúnk csak a gégetükrészi lelet által nyer biztosságot, így változtatjuk át a különös gégefekélyt külső fekélylyé, melynek kiterjedéséről helyes fogalmat nyerhetünk és pusztításainak határt vetünk. Mennyit kímélünk meg ezen eljárás által és mennyivel gyorsabban vezethetjük gyógyulás elé e rongáló folyamatot. Messze vezetne, ha a gégetükrészet összes vívmányait elő akarnám sorolni, nincs is ez szándékomban; a tisztelt ügyfeleket egy eddigelé csak szűkebb körben ismeretes gyógyeljárással akarom megismertetni, mely a gégeszert illeti, s mely a gégetükrészet egy még el nem ért új győzelméről tesz fényes tanulságot. Ezen baj tüzetesebb leírásába bocsátkozni nem akarván, csak annyit említek meg, hogy annak, a gégeporczhártya lobja, a hagymáz, a himlő, a vörheny (scarlatina), de különösen a bujakór képezi leggyakrabban alapokat. A gége összes képleteinek duzzadása, vagy az ottlevő hegek összehúzódása, sőt nem ritkán mindkét körülmény közreműködése hozza létre a gége szűkülését. Bámulatra méltó igen gyakran a szűkületek magas foka, mielőtt a betegeken a fuladási tünetek észrevehetők volnának; úgy látszik, hogy a légzési nehézségek és a gégeszer közti viszony különböző a szerint, mint a szűkület gyorsan vagy lassan kint jön létre. Szokatlan, rendkívüli viszonyokhoz való alkalmazkodási képességét az egész szervezetnek, ha hozzá elég ideje van, az orvosi gyakorlat más terén is elég alkalmunk van megbámulni. Hogy az ilyen betegeknek, kiknek száma tetemes, könyebbülés, vagy ha lehet, teljes gyógyulás biztosíttassák. Sehrötter, bécsi tmr. egy oly eljárást ajánl, mely a mily szellemdús, ép oly egyszerű és könyen kivihető. Az egész Columbus tojásához hasonló lévén, csakugyan csodálkoznunk kell, hogy ezen módszerhez még csak most jutottunk. Az eredmények bámulatosak és magát a módszer feltalálóját is igen gyakran kellemesen meglepők. Schrötter szaktársainak, de még inkább a szenvedő emberiségnek hálás köszönetét nagy mérvben kiérdemlette. Térjünk tehát a dologhoz. Másfél éve lehet, hogy Schrötter a szóban levő gégeszer tágítását a következő módon vitte véghez: a megszűkült hangrésbe ruganyos cathetert vezetett, melyet ő a gégemetszés által képzett sebcsatornán finom horog segélyével kifelé húzott, oly szándékkal, hogy lassan mint vastagabb catheter alkalmazása által czélhoz jusson. Ezen eljárásnak azonban soknemű árnyoldala van. A catheter kihúzása a sebcsatornából a betegre igen terhes, sőt fájdalmas volt, s igen természetes, hogy a catheter vastagsága szerint a kihúzás nehézségei és az okozott fájdalmak nagyobb mérvűek lettek. A catheter eltávolítása után a sebcsatorna megszűkült oly nagy mérvben, hogy nagy nehézségekbe ütközött a gégecső (canule) bevezetése. S ezen oknál fogva a catheter nem is maradhatott elég ideig a szűkületben, másrészt pedig igen gyorsan hasznavehetlen lett, az elhasznált catheterekből származó költségek nagysága , mint hatalmas tényező, a módszer javítását sürgette. Schrötter oly cathetereket készíttetett magának, melyek vezető sodronya a catheter vastagságának megfelelő gömbben végződött. Ezen catheterek, naponta a gégecső kiverése után, később pedig oly módon vezettetnek be, hogy a csapvezető fennemlíttettem gombja a gégecső üregében látszassák; ezután az ezen czélból készített csipeszszel (1. ábra) a gégecső külső nyílásán keresztül a cathetert a — többször említett gömb felett levő — úgynevezett nyaknál rögzíteni (2. áb.) így tehát a catheter több ideig maradhatott a gégeszűkületben, anélkül, hogy a betegnek fájdalmat okozott volna, s a sebcsatorna összehúzódásától sem kellett többé félnünk. Hanem ezen módszernél is sok kívánni való marad hátra. 3. ábra: is a cathetert el kellett távolítani, s azonfelül az eszköz maga hasznavehetlen lett.6. A beteg a szájban levő catheterrel csak is folyékony táplálékot vehetett magához, miért az evés idejére, de az alvás tartamára