Orvosi Hetilap, 1875. április (19. évfolyam, 14-17. szám)
1875-04-04 / 14. szám
265 — EGG felőlük már régibb bonczárok, ú. m. Camerarius K, Malpighi M., Winslow J. B. Mascagni F. és mások némi homályos ismerettel bírtak.) Ezen tokocskák magukban foglalják a Malpighi testecseket, melyek azonban nem szorosan vétetnek általa körül. E kártyás tok hét nyílással bir, egyik a Malpighi testecs be- és kilépő véredénye számára, másik az elsőbbeknek átellenében mint a húdcsövecs kezdő nyílása. Günther F. szerint csupán egy valódi nyílás van, az t. i. mely a húdcsövecs kezdetéül szolgál, s a tok a Malpighi testecs által csak le van türemlesztve* 2), azért e szerint ez két rétegből állana, a belső, mint ez a savós hártya betüremléseinél neveztetni szokott, a zsigeri lemez, a külső pedig a fali lemez volna. A vesének üteres és hajszál-edényrendszere. A veseütér rendesen a köldökben, gyakran már előbbi 4—5 mmtr. átmérőit két főágra oszlik, a. m. egy mellső vagy hasi és egy hátsó vagy háti ágra, melyek a Henleöbölbe behatolva, a vesemedenczét körbefogják. E főágak mindenike azután rendszerint 3 hasi és 1 háti, 2-3 mmtr. átmérőjű másodlagos ágra oszlik, melyek a vesekelyheket veszik körbe. Mindezen másodlagos ágak ( mint azt Ilyril J. kimutatta a Malpighi lobrok közt levő gerendaszerű Bellini oszlopcsák éles szögletein húzódnak tova, s kéreg felé tekintő oldalukból számos, 6'l 5 mmtr. átmérőjű harmadlagos ágakat adnak, melyek hegyes szög alatt széttörve, fel a kéregállomány felé igyekeznek, s igen finom, 0 05—01 mmtr. vastagságú ágacsokra oszlanak fel, melyek a kéregkötegek vagy lebenykék között, mint Kölliker karély közti literei (arteriae interlobulares Köllikeri) egyenesen a köslöny felé futnak.4) Ezen edények minden oldalra 0,03 004 mmtr. átmérőjű ágacsokat adnak, melyek derékszög alatt eredve, még a tulajdonképeni kéregállományon belül, s mielőtt hajszáledényekké válnának, mint gomolyüterek (arteriae glomeruli) a Malpighi testecseket vagy gomolyokat (corpora Malpighi( seu glomeruli renalis) képezik, melyek egyébiránt — mint azt Kölliker legelőször kimutatá — nemcsak a kéregállományban fordulnak elő, hanem a Bertini oszlopcsak hosszában egész a veseköldökig is találhatók.6) E vesegomolyok a már említett Boivmann-fokokban foglalnak helyet, sőt Virchow R. szerint egy ily tok néha két gomolyt tartalmaz.7) Gomolyosodás közben a Bowmanntokba belépő ütérágcsa mint odavezető edény (vas afferens) többszörösen szétágazik, miután azonban ez ágacskák ismétt egyesülése által ismét egyszerűvé lett, mint kivezető edény (vas efferens) ugyanazon nyíláson át kilép a tokból, s csak most bomlik fel hajszáledényreczévé. A vesegomolyok valóságos kétsarki csodareczék, de nem egy síkban, hanem felgomolyodva. Nagyságuk 0 01 — O’öl mintr.-nyi, számuk pedig Huschke E. számításai szerint a 2 milliót is meghaladja.1) A veseütér ágai — a hajszál előtti végelágazást is beleértve — egymással sehol össze nem nyílnak, azért, ha egy corrosio által nyert befecskendezett veseütérnek első két ága közt egy csipesz alkalmaztatik, s ez saját ruganyosságára hagyatik, ezen fát két félre, ú. m. egy mellsőre és hátsóra szét lehet hajlítani. Az illér elágazodások e viszonyainak felfedezése és kimutatása Ilyri J. érdeme.2) A veseüitér rendellenes elágazásánál, ha t. i. a köldökön kívül oszlik már el, s pedig kettőnél több ágra, corrosio után a befecskendett itérfa annyi hasábos darabra esik szét, ahány elsőleges ág van jelen; egy ily esetben, hol a befecskendezés igen jól sikerült, történt, hogy az üteres edényfa 6 hasábos darabra hullott szét. A befecskendezési anyag többnyire a gomolyokat is megtölti, de tovább nem hatol, mert a gomolyok tökéletes megtöltővel az odavezető edény annyira megdagad, hogy a Bowmann-tok ugyanazon nyílásán kilépő kivezető edény tökéletesen összenyomatik; de elég gyakran megtörténik, hogy a gomolyedény a befecskendési nyomás következtében megreped és az anyag szabadon a tokba ömölvén, innét a húdcsövecsekbe nyomul, melyeken át végre megtöhetik a vesemedencze és a hadvezér. Az ily részul sikerült befecskendezések és Brightkór következtében fehérnye által bedugult húdcsövecsű vesék vizsgálása adtak Bowmann W., híres búvárnak alkalmat 1842-ben a tokok felfedezésére; míg ez évig a bonczárok és élettanárok mindnyájan különbség nélkül — az elmondott esetleges tényálladék alapján — azt tartotta és tanította, hogy az edényrendszer a hódcsüvecsrendszerrel nyílt közlekedésben áll. Egy esetben, mi valóban talányszerű, a tömény sósav az egész terimbelet elroncsolta, a Bowmann-tokokat azonban el hitetlenül hagyta, melyek mint fehér hólyagcsák függtek befecskendett üteres edényeiken, s 10—20 mmtr.-nyi nagyításnál csipkés szélet külöltek. A vesegomolyok kivezető edényeiből létrejövő hajszáledény-rendszer (systema capillare vasorum) nemcsak a kéregállomány tekervénycsövecseit fonja körül, hanem a lobornyulvány és a lobrok egyenes csövecseit is, s pedig az előbbenieket Ludwig K. szerint közidomú, utóbbiakat pedig hoszszúkás hurkokban, melyeknek leghosszabb átmérőjük párhuzamosan fekszik a Bellini csövecsek hossztengelyével), s a veseszemölcs felé ívalakú egymásba nyílás által annyira meggyéksülnek, hogy Ilyrd J. szerint itt annyi hajszáledénykacs jön elő, ahány Bellini cső nyílik a szemölcsön, t. i. körülbelül 40.4) Míg a hajszálrecze egy része megszakítás nélkül folytatódik a vese mellső felületéről a hátsóra, addig egy más részéből rendes távolokban párhuzamos edénytörzsecskék nyalábai mennek ki, melyeket Bonders F. E. és Arnold F. egyenes üterecskéknek (arteriolae rectae) neveztek el.5) Ez *) E. E. Camerarius. Dissertatio historica anatomica renum et vesicae. Tübingae, 1683. — Malpighi e. m. és lap. — J. B. Winslow. Exposition de la structure du corps. Amsterdam, 1732. — P. Mascagni. Prodromo della grande Anatómia. Di Er. A n t o m a nc h i. Firenze, l8l9. 2) F. Günther. Lehrbuch der speziellen Physiologie. 2 B. Leipzig, 1848—1853. 1 köt. 289 lap. 8) H y r 11. Nierenbecken. 29 lap. 4) Kölliker. Gewebelehre 489 lap. 5) M. Malpighi. Dissert, de viscerum structura, exercitatio de renibus. Bononiae, 1664. 4-to. 474 lap. „Acini vel glandulae internae renales.“ °) K ö 11 i k e r e. m. és 1. ’) E. Virchow. Bemerkungen über die Circulationsverhältnlsse in den Nieren. Dessen Archiv. XII. 310 lap. *) E. H u s c li k e. Lehre vou den Eingeweiden des menschlichen Körpers. Leipzig, 1849. 289 lap. 2) H y r t i. Nierenbecken e. 1. és 1. tábla. 1. és 3. ábra. — Ugyanannak: Lehrbuch der Anatomie. 678 lap. Ugyanannak: Corrosions-Anatomie. 211 lap. XI. tabla, 1. ábra. s) C. Ludwig. Beiträge zur Lehre von Mechanismus der Ilarnsecretion. Marburg, 1842. 27 lap. 4) Hyrtl. Lehrbuch der Anatomie. 677 lap. s) F. E. D o n d e r s. Lohrbach der Physiologie des Menschen. 2 B. Leipzig, 1861. — F. Arnold. Handbuch der Anatomie des Menschen. B. II. Freiburg, 1843—1851.1, köt. 470 lap. B. III. 1. fűz. 188 lap. 14* —