Orvosi Hetilap, 1875. szeptember (19. évfolyam, 36-39. szám)

1875-09-12 / 37. szám

kas jobb mellső részén a 4—7-dik borda közt üresebb dobos hang, valamint hátul is az alsó részben; kiterjedt szörnyzörejek, bugások, síphangok mellfelül és a hónalvonaljian, hátul érdes légzés, rövid érdes köhögés, köpet nagyobb mennyiségű, élénk piros vér kevés habzó nyakkal vegyülve; a torkolati viszerek gyenge hullámzást mutatnak; a szívműködés gyors, a szívlökések 5 — 6—7-dik bordaközben; körülírt csúcslökést tapinthatunk a 6—7-dik borda közt, majdnem a bal hónalvonalban ; az első hangok a szív és nagy edények felett nem kivehetők ; a 2-dik hangok tiszták, a tüdütér második hangja ékelt; a végtagok vizenyős beszüremkedése különösen a jobb oldalon nagyfokú; májtompulatú hüvelykkel haladja meg a bordaívet; has puffadt, érzékeny; ajkak szederjesek. Reggel hőm 38.6, érv. 112, légzés 48 , este hőm. 37.2, érv. 116, légz. 44. Június 9-kén. Álmatlan éjszaka, semmi étvágy, nehéz légzés, mi miatt a beteg jobbára ül; a köhögés, vérköpés folytonosan tart; szív és nagy edényhangok tiszták, tüdütér második hangja ékeltebb. Vizeletelválasztás gyér, színe telt, veres, f. s. 1026, v. h. savi, tartalmaz középmennyiségű fehérnyét és hyalin hengereket. A hideg borogatás folytattatik, belsőleg kap. spec. c. liquore ammo anis. Hő reggel 38, érv. 96, légzés 32, este hő 38.2, érv. 104, elég erős. Június 10-kén. Ugyanazon állapot. A szív működési ereje csökkent, érvelés gyenge. Reggel hő 37.8, érv. 104, légzés 40, este hő 38.8, érv. 112, légzés 44. ,/29 órakor, midőn ágya szélén ülve, enni kért volna, lélegzete rögtön fennakadt, s kimúlt. A kórismézés alkalmával ezen betegnél oly ellenmondások merültek fel a tünetek részéről, melyeket élőben lebonyolítani nem lehetett. Hogy ezek annál jobban kitűnjenek, foglaljuk össze a betegnél észlelteket rövid vonásokban. Erős testalkat, elég jó tápláltság, jobboldali hüdés, a végtagoknak vizenyője, nagy szív, fokozódó nehéz légzés, s véres tömület a jobb tüdőben, mint terminális jelenség; oly kórkép, mely ha a kórelőzményben említett nagyfokú ízületi csúzt tekintetbe vesszük, azon felvételre utal bennünket, hogy ezen jelenségek nem esetleg találkoznak betegünknél, hanem aki egybefüggésben kell, hogy egymással legyenek, habár a főkapocs, mely a kóros elváltozások lánczolatát egybefűzhetné, t. i. a szívbillentyű bántalma biztosan ki nem mutatható. Daczára ennek nemcsak a logicai kényszer, hanem maga a szív részéről jelentkező rendellenesség, miután annak okát a szíven kívül nem találjuk billentyűbajt sejtet velünk. De minő billentyűbajt? Kéthegyű billentyűbántalmat, bal viszeres szájda szűkületét? Ennek a korkép megfelelne, de ellene mond nemcsak a tiszta systolicus hang, hanem a nagy balszív is, melynek jelenléte a láz fellépte óta kétségtelenné lett. Függérbillentyű elégtelenséget? A függéri második hang oly tiszta, minőt csak kívánni lehet. De ha felteszszük is, hogy egy függéribillentyű ép, s ez adja a hangot, hol vannak a többi következményi tünetek ? a függérív megnyúlt volta, hangos peczkelő érlökés stb. Vagy talán már túltengett balszív izomzata zsíros elfajulásban? Ily hamar? Merő ellenmondások. E szerint a kórisme csak tüneti lehet: jobboldali hüdös, balszív központtali túltengése, véres tömületek a jobb tüdőben. Ronczlelet. Az idült légcső- és hörghuruton, tüdő- és agyvizenyőn kívül, következők találtattak. A baloldali agygyomrács mellső felén a gyomorbélés hiányzik, s helyén az agy állományában egy gyermektenyérnyi félernyedt, ezafatos, halavány, az agyállomány többi részével egyenlő tapintatú, csak szélei felé puhább részlet találtatik. Ezen egész elroncsolt rész majdnem a Reil-féle sziget szürke állományáig terjed. A baloldali csíkolt testidében hiányzik. A visszamaradt negyednek a gyomröcs felé tekintő csonkán maradt felülete igen puha, de nem szakadékony, s benne kitágult hajszáledények élénk piros csíkokként futnak el; ezen részek alatt levő agygyomrocság, falzata sokkal puhább mint a többi, pépesen szétmálló. A csíkolt test többi része rendellenességet nem mutat, a láztelep szintén ép, s csupán hátsó zugában van a gyomorbélés kissé félpuháivá; a leírt roncsolási területek által képezett folytonossághiány egy saját falnélküli tömlőhez hasonlít, melynek űrében szürkésfehér, fejetszerű folyadék találtatott. Az edényfonatok és a többi agyállomány vérszegény. Szív sokkal nagyobb, különösen hosszirányban ; szélessége a pitvarsövény alatt öt hüvelyk, hossza a pitvarsövénytől a csúcsig szintén ennyi. A bal gyomrács igen erősen kitágult, lajzata vékony, legnagyobb vastagsága 3—33/V'; belhártyája, különösen felső felében tejszerűen elhomályosodott, néhány izomgerenda és a szemölcsizmok sárgás fakószínűek. A kéthegyű billentyű és a bal viszeres szájba ép, a függér félholdképü billentyűi a vízoszlopot áteresztik, az ütér közepén és belső széle felé kölesnyi rést hagyván; a belső billentyű ép a zárási vonalban kérgesen megvastagodott ; a többi billentyű szélei szintén vastagabbak, de kevésbé, s mindannyian kissé megrövidültek ; mindenik billentyű és a szomszédja tapadási helye közt egy-egy varjútollszélességű szabad tér találtatik, s e miatt a billentyűszélek dagályosak. A függér belső felülete kisebb-nagyobb, egész főtt babnyi, laposdad, majdnem egy vonalnyira kiemelkedő, tömöttebb, s kevésbé tömött, ruganyos, sárgás, itt-ott mészkőtapintatú fehéres emelkedések miatt rücskös felületű. A függér belüre egyébként közép tág; a baléteres szájba a mutatóujjat némi ellenállással bocsátja keresztül. A jobb gyomrocsőre kissé tágabb, falzata sokkal vastagabb, mindkét szájadéki billentyűk épek. A tüdőtér belfelülete szintén rücskös. A pitvarok erősen tágulvak, különösen a jobb, azonban falzatuk nem vastagabb. A szív űrében igen sok folyékony és alvadt vér, azon kívül főleg jobboldalt sok rostonya. A bal tüdő csúcsában hátul egy szenyes barnapiros, meglehetős körülírt, tömött, majdnem májtapintatú, kevés léget tartalmazó góct találtatik, mely metsziapjáról szenyes, feketéspiros folyadékot ömleszt. A jobb mellűrben mintegy 3 font zavaros savó, melyben kisebb-nagyobb, szakadékony, sárgás, hártyaszerű czafatok úszkálnak. A jobb tüdő szabad mellső lebenyének mellső, duny- i hatapintatú, légdús szélét kivéve, lószőrpárna, hátrafelé tésztatapintatú, kissé vérdúsabb, s nagymennyiségű habzó savóval beszűrődött; a középső lebeny általában igen tömött, majdnem májtapintatú, vérdús, s nagymennyiségű habzó savóval beszűrődött, helyekint egészen tömött, májtapintatú, s a metszlapon mogyoró egész galambtojásnagyságú, feketéspiros, légtelen részleteket mutat, melyek metszlapjáról vért lehet levonni. Az alsó lebenynek imént említett helyivel határos mellső részében szintén egy diónyi, feketéspiros, légtelen részlet. Az ekként elváltozott tüdőfelületet borító mellhártya belövelt, s néhol, különösen az alsó és középső lebeny közt köles- egész kendermagnyi, sötétpiros foltokkal tarkázott, s róla igen vékony, szakadékony hártyaalakban levonható szürkés, verhenyes lerakodmány fejthető le, mely a mellhártyát homályossá, fénytelenné teszi; hasonló lerakodmány borítja a megfelelő bordás mellhártyát is. A máj tömött, vérdúsabb. Diagnosis : Endarteritis deformans, insufficientia valvularum semilunarium aortae, dilatatio ventriculis sinistri passiva.