Orvosi Hetilap, 1877. július (21. évfolyam, 26-30. szám)
1877-07-01 / 26. szám
— 525 — íme tehát ugyanazon bőrbántalmat találjuk egészen olyan kimenetellel, de a róluk vont végkövetkeztetés az eddigiektől eltérő. Hogyha a kórfolyamat lényegét behatóbban vizsgáljuk, akkor a kórképből és kórlefolyásból aligha találhatunk elegendő támpontokat arra, hogy az egész kórfolyamot sarcomatosusnak tartsuk. Úgy látszik, a sarcomatosisra tett kórisme csupán a hullabonczolat eredménye , de ekkor azt kell kérdenünk: valóban olyanszerűe tehát a bonczlelet, hogy abból a kórismét sarcomatosisra tenni lehet ? Ha eltekintünk az aphoristicus feltevéstől, mely szerint az egész bőrbántalom részint új sarcomatosus beszüremkedést, részint pedig hegeket és fekélyeket mutat, úgy sehol sem találjuk feljegyezve, hogy a köztakarón kívül még másutt is fordultak volna elő hasonló képződések, tehát csupán a daganat küleme, a szokatlan kép adhatott erre okot. Bár a bőrbántalom hosszabb tartama és annak kora ifjúságban való fellépte a sarcoma jelenléte ellen szólanak, mégis elképzelhető azon lehetőség is, hogy az idő folytán és a bőrre huzamosan gyakorolt izgatás következtében támadt az általános sarcomakifejlődés, ámde még ekkor is mindig csodálatos dolog marad, hogy annak ilyen elterjedése mellett bizonyos szervek, melyek különben az új képletek kedvenc helyei szoktak lenni, attól ez esetben mentek maradtak. Az eddig hitelesen megállapított esetekben ugyanis, melyekben a sarcomaképződés valamely szemölcs, vagy általában valamely rostos kötszövet sérüléséből kiindulva általánossá vált, ez újdonképzés folyama mindenkor a belszerveken is észleltetett. Minthogy ez itt a bántalomnak évek során át való fennállása mellett sem következett be, úgy ezen eseteknek egy eddig soha nem észlelt kivételt kellene tennie. De van még egy más mozzanat is, mely a sarcomafeltevést különösnek tünteti fel, t. i. hogy a sarcomatosus infiltratioból fekélyek és hegek támadhattak, így tehát megint csak a górcsövi vizsgálat eredményének jut a feladat, az új képletek lényegéről felvilágosítást adni. De az ez úton nyert lelet az, hogy ott, ahol az elváltozás a maga tetőfokát érte el, csupán csak sejtek és igen kevés homogén sejtközti anyag van jelen, mely utóbbi a készítmény egyes helyein, ott ahol a sejtek kihulltak, finom hálózatos reczézet alakjában tűnt elő. Ezen sejtbeszüremkedések kicsiny, a daganat felé nagyobbodó góczokban vették kezdetüket. A sejtek egészben véve mindannyian ugyanegy alakúak és nagyságúak voltak, csakhogy egy részük kissé kerekebb, más részük kissé ellapultabb. A sejtekben többnyire egy, tisztán látható, aránylag nagy mag volt, s ezen kívül halaványan szemcsés bennük. Egyesek közülök azonban két maggal is bírtak. Hogyha már most a leírást a maga egészében behatóan latolgatjuk, „akkor nem lehet félreismernünk, miszerint abban bizonyos mozzanatok vannak jelezve, melyekből kereksejtű húsdag jelenlétére lehet következtetni. A górcsőbúvár méltán hangsúlyozza a nagymérvű sejtszaporodást és a sejtközötti anyagnak aránylag csekély voltát, továbbá azt, hogy a sejtek majdnem kivétel nélkül kerekek, aránylag nagy magot tartalmaznak; végezetül pedig azt, hogy a sejtbeszüremkedés góczokban lép fel. Ámde hogyha mindezzel a sarjadzások (Granulationen) górcsövi vizsgálatából nyert leleteket szembe állítjuk, akkor látjuk csak igazán a minden szövetbúvártól ismert nehézséget, mellyel ezen két folyamatnak elkülönítése jár. Egyes mozzanatok azonban, mint a sejteknek némi tekintetében hiányossága (Virchow), az egyöntetű sejtanyag, a lágy és alaktalan alapszövet, vastag falazatú edényeknek előjövetele, melyeket különben a két folyamatnak egymástól elkülönítésére szoktak érvényesíteni, a Port által közlött dag-leírásokból mégsem világlanak ki eléggé. Gondoljuk már most, hogy ez a sarjadzási képződés a folytontartó inger következtében nőtt csomós tömeggé, akkor a kórképnek ily úton megejtett magyarázata bizonyára mindennemű igényeknek meg fog felelni. Hogyha még ezzel kapcsolatban felemlítjük a bizonyos gumós dagokból vett görcsövi készítményeknek leírását, melyekben a sarjadzás és orsósejtek jelenlétén kívül kész, bár még fiatal kötszövet volt megállapítható, akkor semmi kétség sem fog fennállhatni aziránt, hogy a dagoknak kereksejtű alkatrésze csupán egy ideiglenes szakot, a szövetek tökéletes kifejlését bevezető kezdetleges állapotot jelképez. Ámde a dag alkatrészeinek eme tovább, illetőleg magasabbra kifejlése — vélekedésem szerint — épen az, ami a kérdésben forgó dagokat a húsdagtól leghatározóbban megkülönbözteti. Hogy ezen kifejlődésnek mozzanatait elég meggyőzőleg feltüntessem, kezdettől fogva különös tekintettel voltam a kezdetleges küteg-alakok kiemelésére. Ha már ezekből kiindulva, nyomról nyomra figyelemmel kísérjük a folyamatot, úgy minden gondos figyelő azon meggyőződésre fog jutni, hogy a tulajdonképeni, mondjuk tartós dagok mindenkor egyenesen lobos izgalomra vezetendők vissza, s hogy a bőrnek kötszövetéből fejlődve, mindenkor megtartják azonos (homológ) jellegüket. Ezen biztos tényekből következik továbbá, hogy a folyamat szakszerű megítélésénél a bőr lobos izgalmai a vele párhuzamban járó sarjadzás és végül a kötszövetképződés mind együtt annak kiegészítő részeit teszik. Nemkülönben következik az is, hogy a dagok megjelenésében és tartamában rejlik a kór lényege, s azért az egész kór leghelyesebben a bőr lobos szemölcsdagjainak neveztethetik. Ezen elnevezés teljesen magában foglalná mindazon jellegeket, melyeket Köbner „beerschwammähnliche multiple Papillargeschwülste der Haut“ kifejezésébe összevenni igyekszik ; megóvna további összetévesztésektől, mint ez Virchow-nak „Granulationsgeschwülste“ czímű fejezetében ide tartozó köralakokkal történik; belefoglalná a bőrnek Sauvages, Alibert és mások által framboesia, mycosis, verruca stb. névvel bemutatott idült lobos burjánzásait, továbbá a Hebrától1) rhinoscleroma névvel — amennyiben ez tisztán lobos folyamaton alapszik — és a Kapositól2) dermatitis papillomatosa ') Über ein eigenthümliches Neugebüde an der Nase = Rhinosclerom. Wiener med. Wochenschrift 1870. N. 1. s) Dermatitis papillomatosa capillitii. Archiv f. Dermatologie u. Syphilis. I. Jahrgang sz. 390. 2Ó* — 526 —