Orvosi Hetilap, 1878. március (22. évfolyam, 9-13. szám)
1878-03-03 / 9. szám
— 165 — A 725 többször szültnél 64 esetben kellett az első napokban húgycsapolást végeznünk és pedig ezek közül 1o-nél nem vizeletrekedés, hanem a méh elernyedése miatt, t. i. hogy a hólyagot tökéletesen kiürítvén, a meglazult méhet könyebben körülfoghassuk és összehúzódásra kénszeríthessük. Vizeletrekedés tehát csak 54 esetben volt jelen, ezek közül 16-nál a húgycső mellett volt sérülés, 23-nál gázrepedés, 5-nél függölyök és bujakóros fekélyek, s csak 10-nél nem lehetett sérülést láthatni. E szerint többször szülteknél is érvényben marad a vizeletrekedésnek a hólyagzárizom zsongos összehúzódása általi létrejötte, miről a húgycsap bevezetésénél is gyakran meggyőződhetünk ; név szerint midőn a csap végével a belső zárizom hatáskörébe értünk, az egyszerre megakad, mintegy beékelődik, de ha egy ideig vártunk, az szabadabbá lesz és könyen hatol a hólyagig; hogy ezen fennakadás a zárizom összehúzódása, s nem a húgycső megtörése következtében történik, — mint Olshausen véli, — bizonyítja az, hogy a zárizom elernyedése után a csap vége minden irányváltoztatás nélkül hatol előre. Kísérleteket tettem a hólyagzárizom jelzett zsongor összehúzódásának legyőzésére húgycsap segélye nélkül, név szerint megkisérlem — mit Cavezane húgycsőszoros betegeknél tett — a hüvelybe jégdarabot beilleszteni, hogy az ott elolvadjon ; más esetekben a húgycső nyílását meleg vízsugárral egy ideig izgatni és többször sikerült ily eljárások által a zárizmok össszehúzódását legyőzni és önkéntes vizelet-kiürítést létrehozni. Hasonló eredményt értem el, ha a belső zárizom bizonyos ideig nyomásnak lett kitéve, t. i. valamivel vastagabb szalacsot vezetvén be, azt pár perczig a húgycsőben hagytam feltünni, s ennek eltávolítása után rövid időre a nő képes volt vizelni. Gyakori eset az, hogy sebészi műtétek után a műtettek anélkül, hogy a húgycső, vagy a hólyag valami kóros állapotban lenne, nem képesek vizelni, csupán azon testi és lelki izgatottság befolyása alatt, melyen átestek, vagy talán az igénylett folytonos fekvés következtében. Habár a szülést élettani és nem kóros folyamatnak kell tekintenünk, mégis az egész oly testi és kedélyi izgatottsággal jár, hogy nem valószínűtlen, miszerint a vizelési képtelenség lelheti okát ily befolyásokban is, s tapasztalhatjuk egyes esetekben, hogy mindaddig, míg a nő az ágyat nem hagyhatja el, vagy mígfekvő helyzetben kell vizelnie, arra képtelen. Feltűnő, hogy gyermekágyasoknál mily nagy fokban terjedhet ki a hólyag anélkül, hogy inger lépne fel a vizelet kiürítésére. A telt hólyag nyomásra nem érzékeny és semmi feszülési érzetet sem keltet. Hogy mily kiterjedésű képességgel bírhat a hólyag, mutatja korodánkon észlelt eset, melynél 3640 grm. vizelet lett egyszeri csapolás alatt eltávolítva. A vizelési inger hiányát azon tényezők működési zavarában kell keresnünk, melyek a hólyag kiürítését rendes viszonyok közt létrehozzák. Ily tényezők tapasztalatilag a hólyagot levonó izmok összehúzódása, a vizelet, oszlop nyomása és a hassajtó közreműködése. Ha a hólyag teltsége bizonyos határt elért, a levonó izmok megkezdik működésüket; ezek csaknem függőleges irányú összehúzódásának a hólyagnyak nem állhatván ellen, tágulni kéntelen, s utat nyit a minden oldalról nyomatott vizeletnek, mint milyennek látjuk a méhszájnak rokonszenvi tágulását a méhtest izmai összehúzódása következtében. Újszülött fekvő helyzetben is képes egyedül a hólyagizmok működésével vizeletét sugárban kiüríteni. Felnőtt embernél a vizeletoszlop nyomása is közreműködik a kiürítésnél, s oly esetekben, hol a detrusorok tevékenységükben gyengülést szenvedtek, mint pl. öregeknél, a hassajtó igyekszik azok szerepét átvenni. Gyermekágyasoknál a hólyag, a terhesség alatt folytonosan nagyobbodó nyomása és egyenlőtlen kitágulása miatt — mi szülés alatt tetőfokát éri el — összhatékonyságát egy időre bizonyos fokban elveszti, s evvel együtt izmainak működési ingere is csökken. Ha most a hólyag ennek folytán nagyobb kiterjedést nyer, izmainak tapadási támpontjai egymástól távolabb esvén, működésükre nézve kedvezőtlen helyzetbe jutnak, így kevésbé képesek összehúzódni, s a — talán erőművi befolyás által zsongos összehúzódásban levő — hólyagzárizom ellenállását legyőzni. Ép ily állapotban van a méh is, sok magzatvíz jelenlétében, t. i. túlságosan ki lévén tágulva, izomrostjai képtelenek erélyesebb összehúzódásokra. Hogy ezen körülmény már egyedül képes a vizelési inger megszűnését létrehozni, mutatja az, hogy gyakran — ha bizonyos tekintetekből vizelési szükségünket nem elégíthetjük ki, midőn erre később idő és alkalom adatik — alig vagyunk képesek még a halsajtó erélyes közreműködésével is, tágult hólyagunkat kiüríteni. Dubois manométerrel tett vizsgálatai szerint a vizelet a hólyagban folytonos nyomás alatt van, mely álló helyzetben 30—40 cm-t tesz ki, köhögés vagy a hassajtó működésével 50—150-re emelkedhetik, míg fekvő helyzetben 10—15 cm-re sülyed az le. Gyermekágyasoknál tehát ezeknek vízszintes fekvése mellett, a vizelet nyomása a legkisebb, úgy hogy e tényező alig jöhet számításba; a hassajtó pedig a hasfalaknak terhesség alatt létrejött nagymérvű kiterjedtsége folytán nem képes működését érvényre emelni. A vizelési inger hiányát tehát a hólyagnak kiürítési tényezőiben történt, — a terhesség, szülés és gyermekágy befolyása alatt létrejött, — habár nem nagyfokú változásaiból fejthetjük meg, s e részben Olshausen feltevése, hogy a vizelési inger hiánya is a húgycsőnek gyermekágyban történő megtöréséből levezethető lenne, kevésbé látszik valósínűnek. (Folytatása következik.) — 166 — Közlemény Korányi Frigyes tr. kir. tanácsos korodájából. . Az 17415 tanévben a kórodán kezelt idegbetegek kórleírása. Takács Endre tr. tanársegédtől. tő. G. K., 48 éves, tisztviselő felvétetett 1874. november 1-jén. 14 éves koráig gyakori fejfájásban szenvedett. Fiatal korában lágy fekélyen és húgycsőtakáron kívül semmi betegségben sem szenvedett; a nemi élvezetekben beteg magát túlzásra ra