Orvosi Hetilap, 1878. május (22. évfolyam, 18-21. szám)
1878-05-05 / 18. szám
világító lámpából, egy vetítő készülékből és több üres kutaszból ezen részek vizsgálatnál egymásba illesztetnek. A lámpakamra jobb és balfelé egy-egy kiöblösödéssel bír, melyek közül az egyik homorú tükröt tartalmaz, a másik domború gyűjtőlencsével van ellátva. A lencsei résszel egy cső jön összeköttetésbe, mely belsejében rejti a reflectort, vagyis egy 45° szög alatt felállított, közepén átfúrt lapos tükröt. Ezen csőnek ocularis vége rekesszel (diaphragma) van ellátva, míg hátsó vége összeköttetésbe hozható a húgycsőbe illesztett üres-kutasszal. Az üres-kutasz egyenes, hengeralkú, mindkét végén nyitott fémcső, mely bevezetéskor vezetővel (conductor) láttatik el, s egyik oldalán elegendő nagy réssel bír arra nézve, hogy különféle műszerekkel a húgycsőnek beállított részletéhez férhessünk. A második csoportnak képviselőjeként mint legczélszerűbbet a Grünfeld-féle endoscopot mutatom be. Ezen készülék hozzátartozóival együtt a múlt évben Papp Sámuel Jr. tagtárs által tüzetesen lett egyletünkben ismertetve, mi feleslegessé teszi a bővebb leírást. Ezen készülék áll egy, a gégetükrészek által is használt lapos, vagy homorú vetítő tükörből, mely kézbe fogható vagy a homlokra illeszthető. Világító forrásul használható olaj petróleum, vagy gázlámpa, sőt a napfény is. Egy másik igen lényeges része az üres kutasz. Ez áll egy hengeralakú fémcsőből, melynek ocularis vége tölcsérszerüleg kiszélesedik, s mely belől be van feketítve a szemkápráztatás elkerülése szempontjából. A kutasz vezetővel (conductor) van ellátva, mely nélkül bevezetése nehéz lenne, s könyen sértene. Alakjuk egyenes és görbített. Az egyenesek hossza változik 5—10—15 cm. között, a szerint, amint mélyebb, vagy* a külső nyíláshoz közelebb eső részeket óhajtunk megvilágítani. Átmérője lehet 6 mm-től egész 8—10 mm-ig, vagyis 18-as számú Charrier-től 30-ig. Rendes használatra azonban a 18 és 22 közt eső számok a legalkalmasabbak, melyek 6—7^3 mm. átmérőjű tölcsért adva, a kép tisztaságára nézve kielégítők, s minden rendes húgycsőbe bevezethetők. A görbe üres kutasz a húgycső mélyebb részeinek vizsgálására van szánva. Alakja megfelel egy nagy görbületű pöselapnak, melynek legnagyobb görbületén hosszas ablak van hagyva, mely bevezetéskor szintén obturátorral zárandó el. Az ablakos üres kutaszok, úgy az egyenesek mint a görbék, a hólyag vizsgálásánál jönnek alkalmazásba, s így ezeket mellőzöm. A vizsgálatnál nélkülözhetlen készülék, egyszersmint a törlő. A Grünfeld-féle törlő hosszú horgas csipeszből áll, melynek szárai közé vatta, vagy szivacsdarab illesztetik be, mely fel és alá tolható gyűrűvel rögzíthető. A Desormeaux-féle csavaros fémrúdról a vatta könyen lecsúszik, midőn annak eltávolítása a húgycsőből kellemetlenségekkel járhat. (ismerve most azon műszereket, melyek segélyével a húgycső űrét képesek vagyunk megtekinteni, áttérek röviden a műszernek mikénti alkalmazására, s azon kép ismertetésére, melyet egészséges húgycsőben kapunk. Mindenek előtt a beteg elhelyezésére vonatkozólag, a külső nyíláshoz közelebb eső részletek, nevezetesen az egész merevencsés rész megtekintése úgy álló, mint ülő helyzetben végezhető ; a hártyás és dülmirigyes rész úgy a betegekre, mint a vizsgálóra nézve legszéllszerűbben félig fekvő helyzetben felhúzott ezombokkatekinthető meg. A világító forrás — mindegy akárminő lámpa, csak lehetőleg kerek és nyugodtan égő láng legyen — a vizsgálandó részel lehetőleg egy magasságban, s kissé mögötte egyik vagy másik oldalon helyezendő el. Ha már ezen előkészületek megtétettek, a készletben levő üres kutaszok közül kiválasztjuk azon átmérőjűt, mely a húgycső külső nyílásának körülbelül megfelel, s a húgycsőkutaszolás ismert szabályainak megtartása mellett bevezetjük a húgycsőbe. Ha ez megtörtént, a műszer karimáját balkezünkkel rögzítve, a jobbal eltávolítjuk az obturátort, s most, vagy a kézben tartott, vagy a homlokra erősített tükör segélyével, bevetítjük a világosságsugarakat a tükör belsejébe. A műszert úgy állítjuk be, hogy az a húgycső űrének épen központjában feküdjék, s egyformán támaszkodjék karimájával mindenik falra. Ha most az ily módon megvilágított húgycsőbe betekintünk, a következőkre kell figyelemmel lennünk : 1) A tölcsérre, az üres kutasz belső végének megfelelőleg — ha azt a húgycső hossztengelyének központjában tartjuk — a nyakhártya tölcsér alakjában mutatkozik, mely alakot némelyek conusnak neveznek el. A tölcsérnek szűkebb része megfelel a húgycsőnt folytatásának, s szélesebb, a vizsgálóhoz közelebb eső széle a műszer karimájával esik össze. A tölcsér megtekintésénél különös figyelemmel kell lennünk annak mélységére, mely függ egyrészt attól, hogy mily nyomást gyakorlunk a műszerrel a nyákhártyára, de másrészt függ különösen a nyákhártya vastagságától, s duzzanatától . Ugyanis ha a műszert, nagyobb erővel toljuk befelé, vagy ha a nyákhártya megvastagodott és duzzadt a műszer űrébe igyekszik betalálni, a tölcsér mélységéből veszít; a műszer kihúzásakor, valamint ép, nem duzzadt nyakhártyánál mélységben gyarapszik. A tölcsér mélységének helyes megítélése különben tetemes gyakorlatot igényel. 2) Figyelem fordítandó a tölcsér közepén megjelenő és a húgycső űrének folytatását képező, ú. n. központi figurára, melynek alakja majd pont, majd vonalszerű, vagy tojásdad, aszerint, amint a húgycsőnek különböző pontjain szemléljük. A központi figurából a tölcsér széle fele sugarak haladnak ki, melyeknek száma és egymáshozi helyzete a húgycsőnek különböző átmetszetén szintén változó és nagyon sokat függ a nyakhártya vastagságától és duzzanatától. A központi figurának alakja a húgycső külső nyílásától a sajkaárokig függélyes rés, épen úgy mint a húgycső külső nyílása; ezentúl 1—11/2 cm. hosszban felfordított T alakú, merevencsés részben rendesen haránt rés, ritkábban tojásdad alakú ; a hártyás részben csillagszerű. Ezen leletek megfelelnek Henle-nek fagyasztott húgycsövön tett átmetszeti eredményeivel. Különben a központi figurának alakja függ attól is, hogy a bevezetett műszer mennyire tágítja ki a húgycső űrét. Ha a műszer aránylag vastag, a sajkaároknak megfelelő fordított T alak, aláfelé kiszélesedő tojásdaddá válik, valamint a makknak megfelelő hosszanti és a merevencsés résznek megfelelő harántvonalalakú