Orvosi Hetilap, 1878. június (22. évfolyam, 22-26. szám)
1878-06-02 / 22. szám
464 marását, másrészről a visszatartott váladéknak és elhalt szövetczafutóknak könyebb eltávolodását. A kérdés kellő méltatása mellett belátható, miszerint azon vita, hogy minden esetben alkalmaztassék-e tágítás vagy ne, teljesen felesleges, és hogy mindazon esetekben elállhatunk a tágítástól, melyekben az isthmuson keresztül úgy a mű-, mint gyógyszerekkel áthatolhatunk, s még inkább azokban, melyekben a nyakcsatorna kellő tágsága mellett az edzett szövet-czafatok eltávolodása maradandólag biztosítva van. Mint a mondottakból látható, azokhoz csatlakozni kénszerülök, kik a méhűrbeli szerelést az isthmus tágításától teszik függővé, feltéve, hogy ezáltal a nyakcsatorna semminemű sértése nem következik be. A legújabb időben ugyanis Schnitze Bernát ismételve figyelmeztetett arra, hogy igen roszindulatú méhkörüli és közötti lábok fejlődési oka gyakran a méhnyak sértésében rejlik, s részemről is mondhatom, hogy eddig a hőmérsék emelkedését és a méh kerületének érzékenységét csakis azon esetekben találtam, melyekben előzetes kutaszolás, vagy a préselt szivacs által a hüvelyes rész — ha még oly csekély mérvben is — meg lett sértve Ugyanezen ok, melynél fogva el kell állanunk minden, nemű méhürbeli szereléstől, valahányszor a méh körében lobos folyamatok vannak. (Folytatás következik). Közlemény Korányi Frigyes tr. kir. tanácsos korodájából. Az 187415 tanévben a kórodán kezelt idegbetegek kórleírása. Takács Endre tr. tanársegédtől. XX. Hysteria virilis. A következőkben a férfi-hysteriának (hysteria virilis) ép oly kiváló mint tanulságos esetét fogjuk látni. Ez eset észlelése a legkülönbözőbb idegbántalom felvételét teendette lehetővé annak, ki hasonlót nem észlelt, vagy az idegbántalmak vizsgálatában kellő alapossággal nem bír. Korányi tanár úr kimutatta, hogy az alsó végtagokban tulajdonképi hüdés nincs, s hogy ennek meg a kórképben leírandó tüneteknek alapján a hysteria virilis felvétele többé-kevésbé biztos alappal bír. E kórismét a következmény minden kétségen kívül helyezte. 31. D. L., 24 éves, szigorló orvos, felvétetett 1875. január 3 - kán. A beteg atyja él és egészséges, anyja 1874-ben ismeretlen agybántalomban három napi betegeskedés után halt el. 5 éves koráig váltólázban és ebből származott lépnagyobbodásban szenvedett . 12 éves koráig egészséges volt, mígnem 21 éves korában rohamokban jelentkező fejfájásban szenvedett. A fájdalomnak kiindulási pontjául a szemgödör feletti lik szolgált. A gyógymód szunyáinak bőr alá fecskendőse és hinaalnak tejsavas vassal való adagolásában állott. A fájdalomnak szüntével a látás is gyengült, s végül a beteg rövidlátó lett. Ez időtől a beteg újólag egészséges volt 1874-dik év november haváig; ekkor váltólázban szenvedett, a láz majd rövidebb majd hosszabb ideig szünetelt, s december hó második felében végleg kimaradt ; de beteg azóta folyton gyenge és éjjelenkint bő izzadás jelentkezett nála; étvágya majdnem kimaradt és folytonos székrekedés állott be. Jelen bajának keletkezését következőleg adja elő : sokat éjjelezett, s meghűlt annyira, hogy beszélni alig volt képes , s ha lefeküdt bő izzadás állott be és köhögéstől kínoztatott. Január 20-kán újbóli meghűlés miatt a fej jobb oldali részére szorítkozó heves fájdalmak jelentkeztek, 24-kén este erős rázó hidegtől lepetett meg, s a fejfájás a fej egész baloldali részére átment, s oly belterjessé vált, hogy a beteg eszméletét veszté, s csak 25-kén dél tájt igen rövid ideig volt eszméleténél, s mint környezői mondják mind a felső mind az alsó végtagokban lánggörcsök már ekkor jelentkeztek, de kis fokban. S midőn a beteg eszméleténél volt, még beszélt. Nevezett nap délutánján a fej és homlok a folytonos jeges borogatások daczára forró volt és a lánggörcsök oly mérvben jelentkeztek, hogy a beteg — állítása szerint — ágyából a levegőbe magasan kilöhetett. A rángás különösen a feszítőizmokon jelentkezett annyira, hogy a beteg teste hullamerev volt. Az állkapocs izmaiban ekkor lépett fel a február 1-ig tartó zárgörcs és hangtalanság. 25-kétől kezdődőleg a beteg jobbára eszméletlen állapotban feküdt, s a rövid időközökben jelentkező köhögési rohamok a megfújás veszélyének látszottak kitenni a beteget. A keresztcsont tájéka fájdalmas volt, valamint a nyakszirt alsó része is. 28-kan este felé a fejfájás alábbhagyott, a lánggörcsök ritkábban jelentkeztek, de beteg annyira gyengült volt, hogy nem tudott ágyában megmozdulni. 29-kén és 30-kán a fejfájás egészen szűnőfélben volt, a végtagok rángatódzása szerfölött gyérült, s a köhögéssel összekötött fuladozási rohamok is elmaradtak , sőt az állkapocs izmaiban jelen volt trismus is annyira engedett, hogy kis erővel bizonyos fokig sikerült a fogsort eltávolítani. A felvételnél észlelt kórállapot következő : A középtermetű, erős testalkatú beteg bőrszíne általában rendes, az arezon néhány kásányi genytüszővel fedett. A szemek köthártyája halvány. A láták egyenlően tágak, fénybehatásra elég élénken hatnak vissza. Az orr nyákhártyája kissé duzzadt. Az arcz mimius mozgásai egészben rendesek, a száj állandóan csukott; a fogsorok egymástól csak nagy erőfeszítéssel távolíthatók el mintegy 1/a hüvelyknyire; feszítés után előbbeni csukott helyzetet foglalják el. A száj nyákhártyája általán halvány, a nyelv, valamint az ingvitorla és vitorlaívek mozgása rendes, érzékenységben sincs semmi eltérés. A nyak vastag. Mellkas alaki és kontatási eltérést nem mutat, csak a léptompulat haránt irányban megnagyobbodott. Beteg időnkint köhögési rohamokat kap, melyek a légzési izmok valamennyiének szakaszos görcseit hozzák létre, melyek mindinkább fokozódva, a beteget megfújással fenyegetik; ugyanekkor a hosszú hátizmok erősebb feszülésbe jönnek. A felső végtagok akaratlagos mozgásai semmi eltérést sem mutatnak. Az alsó végtagok az akarat által nem mozgathatók, azok teljesen mozdulatlanél maradnak, kivéve a bal czomb közelítését és kismérvű hajlítását. Feltűnő azonban, hogy a beteg alsó végtagjaival akaratlan él oly mozgásokat visz végbe mégis, melyek valamely akaratlagos czél kivitelére czélszerűek: pl. ha lábravalóját le akarja húzni, mindkét alvégtagját képes felhúzni. A passiv mozgás lehető, s a beteg ilyenkor főleg az iker- és gázizomban, valamint a négyfejű feszítőkben jelentékeny fájdalmat érez. A mellkas és felső végtagok érzékenysége, egyes szigeteket kivévén, megvan; ezek a bal mellkason a bimbótájon mintegy tenyérnyi, a jobb mellkason a szegymelletti és bimbóvonal között az 5. bordától a bordaivig terjedő területet foglalták el. Kisebb terület volt kimutatható mindkét alkar singi oldalán. A has jobb fele általában kevésbé érzékeny mint a bal, a teljes érzéketlen területek kiterjedtebbek ott mint itt, s ezek főleg a köldöktájon kifejezettek. A bal alvégtag ezombja eléggé érzékeny, s az érintés gyorsan és pontosan jeleztetik. A jobb ezomban az érintés jelzése már lasabban történik, s helybelitése sem pontos ; innen, valamint a bal alszáron lefelé fokozatosan csökken az érzékenység és itt is főleg egyes szigeteket képezve, már a lábon teljesen érzéketlen területek találhatók fel. Visszahajlási mozgások az alsó végtagokban nem jönnek létre. A villamos kőrérzékenység ugyanazon elterjedéssel, illetőleg hiánnyal bír, mint melyet az érzékenység vizsgálatánál találtunk. Villamos izomösszehatékonyság valamennyi alvégtagi izomban létrejön ugyan, de sokkal renyhébben, s erősebb áramra mint a felső végtagokban. Izomérzékenység az alszárakban teljesen hiányzik ; a czombokban némileg meg van, a felső végtagokban hiánytalan. Február 1. A beteg állapota csak annyiban változott, hogy száját kezével tágabbra képes feszíteni. Álmatlan ; a gáz-, ezomb- és rágizmokban erős fájdalmakról panaszkodik. A fejre folyton hideg borogatás alkalmaztatik, s este 10 órakor 1 ,0 szemet 465