Orvosi Hetilap, 1881. március (25. évfolyam, 10-13. szám)

1881-03-06 / 10. szám

---- 1 — 2. A második beteg Truskovszky Luczian, 39 éves, mázoló. Fiatal kora óta folytatja mesterségét, több ízben emlékszik ugyan hascsikarásokra, azonban ezek miatt munkáját soha sem volt kénytelen abbanhagyni. Felvételét megelőzőleg (i. é. oct. 23-kán) hat héttel jobb vállizületében és felkarjában erős szaggató fájdal­makat érzett, melyek csakhamar a bal hasonló részeken is fel­léptek, s velük egyidejűleg a felvégtagok nagyfokú gyengesége jelentkezett. Munkáját abbahagyván, orvosoltatta magát, de ered­ménytelenül , míg végre a kórházba jött rendelési szobámra mint járó beteg, s a kór ismét könyű volt az egyénnél ólomdüdésre tenni. A beteg cad­ectikus bőrszínű, a foghús szenyes halavány, izomzat petyüdt, elsoványodott. A sensorium elég rendes ugyan, de az egyén kissé apathikus, az el- és kiválasztások rendesek. A vize­letben sem fehérnye, sem ólom nem találtattak. A vizelet-vizsgá­latot Liebermann Leo­­nr. volt szíves végezni. Mindkét fejvégtag feszítő­ izmai bénultak, nagyobb fokban a jobb, mint a bal oldalon. A jobb oldali közös ujjnyújtó és a kéztő csontközti izmain már látható sorvadás. A villamos vizsgá­lat a bénult izmok csökkent reactióját mutatja átterjedő áramra és elég rendes rángást mutat az állandó áramzárása és nyitásánál. Az érzés nem mutat eltérést. Szemvizsgálat: látélesség a rendesnek (Siklóssy t­r.) 6/oe -része, környi látás elég jó. Jobb papilla széle duzzadt, kissé zavaros, edényei csavarodottabbak, teltebbek. Bal papilla a rendesnél haloványabb. A szemek állapotát egyik beteg­nél sem tartottam az ólommérgezés kifolyásának, vagy legalább nem direct befolyásának ; a beteg maga nem is panaszolt látási rendellenességről. A gyógyszerelés sokkali adagolásában és a bénult izmok faradisatiojában áll, s ezen eljárás mellett tetemes javulás mutat­kozik. Az elmondottakból látható, hogy mindkét betegnél az ólommérgezés első tünete a felvégtagok bénultságával kezdődött, mindkettőnél ólomkészítményekkel 12—16 évi foglalkozás után mu­tatkozott a méreg hatása. Látható, hogy mily gyorsan és mily nagy fokban lép fel az izomsorvadás. Az első betegnél mint feltűnő jelenség a láz magassága 39° C., melyről eddig csak kivételesen hallottam említést tenni, s akkor is csak 38° C.-ra szokott az emelkedni. Megemlítendő még az első betegnél a baj kiújulásával fellépett féloldali hüdés, mely könyen csalódásra vezethet, s valódi apoplexia képét tüntetheti elő. A testsúly ingadozásairól a terhesség alatt és a gyermekágyban. Góih Manó magántanártól Kolozsvárt. Azon változások közül, melyeket a terhesség és a gyermek­ágyi állapot a női szervezetben előidéz, a testsúlyra vonatkozók legkevésbé vannak tanulmányozva. Az első, ki ezen tárgygyal foglalkozott, Gassner volt. Ne­vezett szerző számos terheseken, szülőnőkön és gyermekágyasokon véghezvitt mérések által szerzett tapasztalatok alapján a ter­hességnek és a gyermekágynak visszahatását az illető nők súlyvi­szonyaira vizsgálta, s vizsgálatainak eredményét 1862-ben közölte­). Az utolsó 18 év alatt ezen tárgyra vonatkozó újabb közlemény nem jelent meg. Csak Solovjev (Kasan) tett idevágó kísérleteket és méréseket; kutatásainak eredményét azonban az illető szülintézet egyik évi jelentésének melléklete gyanánt közölte (1879.), mely utóbbi csak orosz nyelven jelenvén meg, annak tartalmával, fájdalom, bővebben nem ismerkedhettem meg. Ezen dolgozat némely adatai egy német szaklapban* 2) kivo­natban ismertetve lettek, s így azon helyzetben vagyok, hogy a következőkben azokra is hivatkozhatom. Mindkét szerző azonban csak a rendes gyermekágynak be­folyását a testsúly változásaira tette megfigyelésének tárgyává, míg a gyermekágy lefolyása alatt nem ritkán felmerülő kórtani tünetek egészen tekinteten kívül hagyattak. Részint tehát, hogy az említett közleményekben található tanok helyességéről meggyőződjem, részint azon czélból, hogy a gyermekágy pathologikus viszonyainak, s ezek közt nevezetesen a lázas mozgalmaknak befolyását a testsúly ingadozásaira kim­u­tathassam, iparkodtam önálló vizsgálatok által ezen kérdések meg­fejtésére szükséges adatokat szerezni. Az eredmények, melyekhez jutottam, a következőkben vannak letéve: A súlyhatározások száma, melyek terheseken, szülőnőkön és gyermekágyasokon vitettek véghez, s melyek a következő fejtegetéseknek alapul szolgálnak, 2073. Ezen mérések eszközöltettek: terheseknél és gyermekágya­soknál rendszerint reggel 8 és délután 4 órakor, szülőnőknél a szülés kezdetén (a méhszáj tágulása alatt) és a szülés bevégeztével (szüles eltávolítása után), egyes esetekben a szülés különböző időszakaiban is. Az illető egyének, kik észlelés tárgyai voltak, csak inget és hálóköntöst viseltek, midőn a mérlegre léptek. Ezen ruhane­­műek a szülkórodán egyformák lévén, egyenlő és előre megha­tározott súllyal is bírtak, mely a mérés után a talált eredményből egyszerűen levonatott. Megjegyzendő még, hogy a vajudozóknál és gyermekágya­soknál közvetlenül a súlymeghatározás előtt, láznak jelenléte vagy jelen nem léte pontos hőmérés által constatáltatott. Ezen vizsgálatoknál kezdetben a súly­határozásokra a bécsi mértéket használtam, a mérések legnagyobb része azonban az időközben behozott métersúly (gramm) segítségével történt. Könyebb érthetőség és a mindjárt közlendő adatok egyöntetűsége kedvéért azonban amazokat is gm-okba számítottam át, s ezen átszámításnál 560 gm-ot egyenértékűnek vettem egy bécsi fonttal. Az ily átszámításoknál néha el nem kerülhető kisebb hibák, me­lyek az előforduló törtek kikerekítéséből származnak, a végered­ményre jelentékeny befolyást nem gyakorolhatnak, s így tekin­teten kívül maradhatnak. Az említett vizsgálatok által nyert adatok első csoportja a terhességre vonatkozik, s a terhesség előrehaladásával mutatkozó testsúlyváltozásokat tünteti fel. Miután a szülkóroda szabályai értelmében a terhesség első hónapjaiban levő nők csak kivételképen vétetnek fel, természetes, hogy az ezen terhességi hónapokban megvizsgálható egyének, s így a rendelkezésemre levő adatok száma sokkal csekélyebb, semhogy azokból általános következtetést lehetne vonni. Annyit azonban lehet állítani, hogy a terhesség első hónap­jaiban a testsúly csakis azon ingadozásoknak van alávetve, melyek különben is élettani viszonyok közt előfordulni szoktak, miből következik, hogy a terhesség kezdete által előidézett változások az anyai szervezetben, ez utóbbinak testsúlyát, közönséges mérle­geink által kimutatható módon nem befolyásolják. Másképen áll a dolog azonban akkor, midőn az észlelés tárgyát képező egyének a terhesség 24. hetét túlhaladták. A terhességnek ezen idejéből nyert adatok száma már sok­kal nagyobb, az adatok legnagyobb része azonban a 9-dik és 10-dik terhességi hónapban levő egyének méréseiből származik. Ha valamely terhes nőnek azon súlyát, mellyel bírt, a fel­vétel alkalmával összehasonlítjuk azon súllyal, melyet találunk közvetlenül a terhesség rendes végén bekövetkező szülés előtt, azt tapasztaljuk, hogy ezen második súly mindig nagyobb mint az első. A többlet nagysága függ részint a terhesség idejétől, mely­ben az első mérés eszközöltetett, továbbá a vizsgált nő rendes testsúlyának nagyságától és bizonyos tekintetben azon körülménytől, váljon az észlelés tárgyát képező egyén először, vagy többször terhes-e ? Ezen súlyszaporodás középértékének meghatározására 80 esetet használtam, mely esetek oly nőkre vonatkoznak, kik a terhesség 29-dik és 39-dik hete közt voltak. A nevezett 80 terhes nőnek súlya az első felvétel alkalmá­val 5282.2 kilo volt. Közvetlenül a szülés előtt ugyanezen nők 5398.6 k. súllyal birtak. A súlyszaporodás összege tehát 116.4 kilo volt, miből egy nőre 1.450 k. jutott. Gassnert­ vizsgálatai szerint ezen szaporodás sokkal nagyobb. Nevezett szerző ugyanis azt találta, hogy a terhes nő testsúlyának 1) Monatschrift f. Geburtsh. u. Frauenkrankheiten. XIX. kötet. 1862. 2) Centralblatt f. Gynaekologie. 1880. 5. sz. 209 2 10

Next