Orvosi Hetilap, 1885. május (29. évfolyam, 18-22. szám)
1885-05-03 / 18. szám
483 484 kívül légenyélecscsel kezelve változást nem szenved. Tony Blanchet vizsgálatai alapján állítja, hogy légenyélecs az állatok és növények légzését nem képes fenntartani, tiszta állapotban respirálva asphyxiát okoz ; a légenyélecs belégzése által okozott anaesthesia éleny-elvonás által van feltételezve, a vér ilyenkor sötét-vörös színű ; szerinte az állatok létezhetnek olyan atmosphaerában, mely xoo részben 79 r. légenyélecset és 21 r. élenyt tartalmaz. Lender( 2) azt találta, hogy légenyélecscsel narcotisált egyének vérében az éleny csekélyebb mértékben fogyasztatik, s a reductio után a metahaemoglobin absorptiója tűnik fel a vörös és narancs határán. Saját vizsgálataim légenysavas ammóniumból hevítés útján előállított légenyélecsre vonatkoznak, melyet majd tisztán, majd levegővel 500/s-ban keverve alkalmaztam. Kísérlet előtt leszorított fülön a reductio 114 perez alatt mutatkozott. Tiszta legenyélecs belégzésére egy perez múlva az oxyhaemoglobin két csíkja homályosodik, a közti tér sötétül, az állat nyugtalan , 134 perez múlva a reductio teljes, a gáz belégzése félbeszakíttatván rögtön előáll az oxyhaemoglobin két csíkja. Elhasználtatott 0'5 1. .tiszta légenyélecsgáz. Ugyanazon nyúl levegő és légenyélecsgázból 5O°/C-os elegyet lélegzett be ; 3 p. múlva 1-5 1. elhasználása után az éleny-haemoglobin két csíkja elmosódott, leszorítás után a fülön 50 mp. múlva a reducált haemoglobin csíkja látható. A gáz belégzésének megszűntével a le nem szorított fülön a két csík rögtön előáll. Légenyélecs elegye élenynyel oly arányban, mint a levegőben a légeny az élenyhez, semmi változást nem okoz; */* órán túl respirálva is, a két csík megvan. Ezen eredményből kitűnik, hogy a légenyélecs, daczára annak, hogy a szervezeten kívül az égést fenntartja, sőt az élenyhez hasonlóan erősen táplálja, a szervezetben az éleny helyét pótolni nem képes, valószínűleg azon okból, mert a szervezetben nem bontatik szét; kitűnik továbbá, hogy az asphyxia, melyet okoz nem a légenyéleés activ hatásának, hanem azon körülménynek a következménye, hogy szabad előnyt nem tartalmaz, s így e tekintetben a tiszta légenynyel, mocsárléggel és más indifferens gázokkal ugyanazon megítélés alá esik. Hogy a narcosis, amelyet előidéz az emberen, csakugyan összefüggésben van-e az asphyxiával, ennek eldöntése nem tartozik tárgyunk keretébe, csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy azon eszméletlenség, melyet valóságos asphyxiával kapcsolatban látunk, egészen más képet mutat. A légenyélecsnél az egészségre sokkal kártékonyabb a légeny legközelebbi vegyülete élenynyel: a légenyéleg. Ennek vegyrokonsága az élenyhez oly nagy, hogy a levegőn azonnal élenyül a barnavörös gőzöket képező allégenysavvá, amiből következik, hogy a légenyéleg hatásának vizsgálatánál azt tiszta állapotban kell vennünk, levegővel diluálva nem alkalmazhatjuk, mert a fejlődő allégenysav irrespirabilis légnemet képez. Légenyéleg-haemoglobinnak jegeczes vegyületét először Hermann állította elő; ugyan ő és később Hoppe és Preyer azt találták, hogy az allégenysav-haemoglobin színképe szintén két elnyelési csikót mutat, mint az oxyhaemoglobiné, ezen két csik megegyezik helyzetére nézve az éleny-haemoglobinéval, de ezekkel mégsem azonos, mert az oxyhaemoglobin két csikját reducálni lehet, ellenben a légenyéleg-haemoglobin színképe nem változik sem reducáló anyagok behatására, sem arra, ha a folyadék levegővel rázatik. Ezen kísérlethez a haemoglobin jegeczeknek lúgos oldatát kell venni, hogy a képződő allégenysav megköttessék, amint a légenyéleg az oldatba vezettetik, előbb az oxyhaemoglobin két csikja tűnik el és van egy pillanat, amidőn a színkép megszakítást nem mutat; csakhamar fellép a légenyéleg-haemoglobin két említett csikja, amelyek nem reducálhatók, kéksav behatására nem változnak, sőt a légenyéleg még a szénéleg-haemoglobint is légenyéleghaemoglobinná alakítja. Miután Preyer1 szerint a szénéleg kiűzése teljesen sikerül, s eközben a gáz térfogati változást nem szenved, ebből Preyer azt következteti, hogy a légenyéleg-haemoglobin a szénéleg-haemoglobinnal analóg összetételű. COHb)- NO - NOHb + CO. A vizsgálatokhoz szükséges légenyéleget vaskészülékből és salétromból sósavval állítottam elő, s gazométerben felfogva alkalmaztam. Most lássuk azok eredményét. Kísérlet előtt a leszorított fülön 11/4 percz alatt teljes reductio mutatkozik. Légenyéleg belélegeztetvén, néhány másodpercz múlva minden agonia nélkül halál. A halál pillanatában a reductio csíkja van jelen. A vízben áztatott fül néhány percz múlva az oxyhaemoglobin két csíkját mutatja. Egy másik nyúlnál légenyéleg belégzésére ,2 percz múlva menekülési kísérletek, 3/4 perez múlva tökéletes reductio. Ekkor a légenyéreg légzése félbeszakíttatván, az állat életben marad, gyorsan lélegzik, 3 perez múlva a reducált haemoglobin csíkja kettőre foszlik, a közti tér még homályos, 6 perez múlva a két csík egészen tisztán kivehető. Ezek szerint az eredmény ismét egészen eltér attól, melyre kibocsátott véren tett vizsgálatok alkalmával jutottak. A belégzett légenyéleg élenyül, mindenesetre allégenysavvá, s pedig élenyül az oxyhaemoglobin élenyének rovására, minélfogva ez egyszerű haemoglobinná reducáltatik. Ha a kísérlet félbeszakíttatik, akkor, amidőn ezen reductio nagyrészt megtörtént, az állat levegőt lélegezhetvén, ismét oxyhaemoglobinná alakul át, jeléül annak, hogy a légenyéleg és haemoglobin olyan vegyülete nem forog fenn, mely az élenyfelvételt akadályozná. A képződött allogenysav a vérben megköttetik, valószínűleg a vér lúgos hatása neutrálisává, s miután az agonia igen gyors lefolyású, nem valószínű, hogy az oly mértékben gyűlhetne meg, hogy ezen gyors elhalálozás okozásában része volna. Humphry azt találta, hogy légenyéleggel rázott vér bíbor-vörös színű, Vintschgau pedig, hogy az ilyen vér nem dichrostikus, ami áll a kibocsátott és légenyéleggel kezelt vérre, de nem áll sem »intra vitam«, sem »post mortem«, miután a légenyéleggel mérgezett állat vére, reducált haemoglobint tartalmaz, s így sötétvörös színű, mely ha levegővel érintkezik oxyhaemoglobinná alakul, s ennek megfelelőleg színe élénk vörös lesz. Hogy a légény vegyületeivel végezzünk, szólhatok mindjárt az ammóniák gázról is, amely csak erősebb concentratióban képez irrespirabilis légnemet, levegővel kellőleg keverve lélegezhető. Preyer valószínűnek tartja, hogy az ammóniák úgy az oxyhaemoglobinnal, mint az egyszerű haemoglobinnal egyesül. Következteti ezt abból, hogy az ammóniumhydrát a haemoglobin jegeczeket sokkal jobban oldja, mint a víz. Hirt2) ammóniák gőzökben megfújt állatok kibocsátott vérét sötétbarna-vörös színűnek találta, amely azonban a levegőn élénk vörös színű lett és a rendes vér spektrumát mutatta; ha ammóniák gáz vezettetett belé, a két csík teljesen eltűnt, levegővel rázva ismét előállott. Hermann 3) vizsga 1) Jahresbericht f. Pharraacie. 1874. 2) Centralblatt f. nied. Wissenschaften. 1877. 3) Archiv f. Anatomie u. Physiologie. 1865. 469 1. *) Preyer. 1. c. 2) Die Krankheiten der Arbeiter. I. Abth. 2. Th. 1873. 93. 1. 3) Lehrbuch d. experimentellen Toxicologie. 1874. 186 1.