Orvosi Hetilap, 1885. május (29. évfolyam, 18-22. szám)

1885-05-03 / 18. szám

483 484 kívül légenyélecscsel kezelve változást nem szenved. Tony Blanchet­ vizsgálatai alapján állítja, hogy légenyélecs az állatok és növények légzését nem képes fenntartani, tiszta állapotban respirálva asphyxiát okoz ; a légenyélecs belégzése által okozott anaesthesia éleny-elvonás által van feltételezve, a vér ilyenkor sötét-vörös színű ; szerinte az állatok létezhetnek olyan atmosphaerában, mely xoo részben 79 r. légenyélecset és 21 r. élenyt tartalmaz. Lender( 2) azt találta, hogy légenyélecscsel narcotisált egyének vérében az éleny cseké­lyebb mértékben fogyasztatik, s a reductio után a metahaemoglo­­bin absorptiója tűnik fel a vörös és narancs határán. Saját vizsgálataim légenysavas ammóniumból hevítés útján előállított légenyélecsre vonatkoznak, melyet majd tisztán, majd levegővel 500/s-ban keverve alkalmaztam. Kísérlet előtt leszorított fülön a reductio 114 perez alatt mutatkozott. Tiszta legenyélecs belégzésére egy perez múlva az oxyhae­­moglobin két csíkja homályosodik, a közti tér sötétül, az állat nyugtalan , 13­4 perez múlva a reductio teljes, a gáz belégzése félbeszakíttatván rögtön előáll az oxyhaemoglobin két csíkja. Elhasz­náltatott 0'5 1. .tiszta légenyélecsgáz. Ugyanazon nyúl levegő és légenyélecsgázból 5O°/C-os elegyet lélegzett be ; 3 p. múlva 1-5 1. elhasználása után az éleny-haemo­­globin két csíkja elmosódott, leszorítás után a fülön 50 mp. múlva a reducált haemoglobin csíkja látható. A gáz belégzésének meg­szűntével a le nem szorított fülön a két csík rögtön előáll. Légenyélecs elegye élenynyel oly arányban, mint a levegő­ben a légeny az élenyhez, semmi változást nem okoz; */* órán túl respirálva is, a két csík megvan. Ezen eredményből kitűnik, hogy a­ légenyélecs, daczára annak, hogy a szervezeten kívül az égést fenntartja, sőt az élenyhez hasonlóan erősen táplálja, a szervezetben az éleny helyét pótolni nem képes, valószínűleg azon okból, mert a szervezetben nem bontatik szét; kitűnik továbbá, hogy az asphyxia, melyet okoz nem a légenyéleés activ hatásának, hanem azon körülménynek a követ­kezménye, hogy szabad előnyt nem tartalmaz, s így e tekintetben a tiszta légenynyel, mocsárléggel és más indifferens gázokkal ugyan­azon megítélés alá esik. Hogy a narcosis, amelyet előidéz az emberen, csakugyan összefüggésben van-e az asphyxiával, ennek eldöntése nem tartozik tárgyunk keretébe, csak azt tartom meg­jegyzendőnek, hogy azon eszméletlenség, melyet valóságos asphyxiá­val kapcsolatban látunk, egészen más képet mutat. A légenyélecsnél az egészségre sokkal kártékonyabb a légeny legközelebbi vegyülete élenynyel: a légenyéleg. Ennek vegyrokonsága az élenyhez oly nagy, hogy a levegőn azonnal élenyül a barna­vörös gőzöket képező allégenysavvá, amiből következik, hogy a légenyéleg hatásának vizsgálatánál azt tiszta állapotban kell vennünk, levegővel diluálva nem alkalmazhatjuk, mert a fejlődő allégenysav irrespirabilis légnemet képez. Légenyéleg-haemoglobinnak jegeczes vegyületét először Hermann­­ állította elő; ugyan ő és később Hoppe és Prey­er azt találták, hogy az allégenysav-haemoglobin színképe szintén két el­nyelési csikót mutat, mint az oxyhaemoglobiné, ezen két csik meg­egyezik helyzetére nézve az éleny-haemoglobinéval, de ezekkel még­sem azonos, mert az oxyhaemoglobin két csikját reducálni lehet, ellenben a légenyéleg-haemoglobin színképe nem változik sem redu­­cáló anyagok behatására, sem arra, ha a folyadék levegővel ráza­­tik. Ezen kísérlethez a haemoglobin jegeczeknek lúgos oldatát kell venni, hogy a képződő allégenysav megköttessék, amint a légeny­éleg az oldatba vezettetik, előbb az oxyhaemoglobin két csikja tűnik el és van egy pillanat, amidőn a színkép megszakítást nem mutat; csakhamar fellép a légenyéleg-haemoglobin két említett csikja, amelyek nem reducálhatók, kéksav behatására nem változ­nak, sőt a légenyéleg még a szénéleg-haemoglobint is légenyéleg­­haemoglobinná alakítja. Miután Preyer1­ szerint a szénéleg kiűzése teljesen sikerül, s e­közben a gáz térfogati változást nem szenved, ebből Preyer azt következteti, hogy a légenyéleg-haemoglobin a szénéleg-haemoglobinnal analóg összetételű. COHb­­)- NO - NOHb + CO. A vizsgálatokhoz szükséges légenyéleget vas­készülékből és salétromból sósavval állítottam elő, s gazométerben felfogva alkal­maztam. Most lássuk azok eredményét. Kísérlet előtt a leszorított fülön 11/4 percz alatt teljes reduc­tio mutatkozik. Légenyéleg belélegeztetvén, néhány másodpercz múlva minden agonia nélkül halál. A halál pillanatában a reductio csíkja van jelen. A vízben áztatott fül néhány percz múlva az oxyhaemoglobin két csíkját mutatja. Egy másik nyúlnál légenyéleg belégzésére ,­2 percz múlva menekülési kísérletek, 3/4 perez múlva tökéletes reductio. Ekkor a légenyéreg légzése félbeszakíttatván, az állat életben marad, gyorsan lélegzik, 3 perez múlva a reducált haemoglobin csíkja kettőre fosz­lik, a közti tér még homályos, 6 perez múlva a két csík egészen tisztán kivehető. Ezek szerint az eredmény ismét egészen eltér attól, melyre kibocsátott véren tett vizsgálatok alkalmával jutottak. A belégzett légenyéleg élenyül, mindenesetre allégenysavvá, s pedig élenyül az oxyhaemoglobin élenyének rovására, minélfogva ez egyszerű haemoglo­­binná reducáltatik. Ha a kísérlet félbeszakíttatik, akkor, amidőn ezen reductio nagyrészt megtörtént, az állat levegőt lélegezhetvén, ismét oxyhaemoglobinná alakul át, jeléül annak, hogy a légenyéleg és haemoglobin olyan vegyülete nem forog fenn, mely az éleny­­felvételt akadályozná. A képződött allogenysav a vérben megkötte­tik, valószínűleg a vér lúgos hatása neutrálisává, s miután az agonia igen gyors lefolyású, nem valószínű, hogy az oly mértékben gyűl­hetne meg, hogy ezen gyors elhalálozás okozásában része volna. Humphry azt találta, hogy légenyéleggel rázott vér bíbor-vörös színű, Vintschgau pedig, hogy az ilyen vér nem dichrostikus, ami áll a kibocsátott és légenyéleggel kezelt vérre, de nem áll sem »intra vitam«, sem »post mortem«, miután a légenyéleggel mérgezett állat vére, reducált haemoglobint tartalmaz, s így sötétvörös színű, mely ha levegővel érintkezik oxyhaemoglobinná alakul, s ennek megfelelőleg színe élénk vörös lesz. Hogy a légény vegyületeivel végezzünk, szólhatok mindjárt az ammóniák gázról is, amely csak erősebb concentratióban képez irrespirabilis légnemet, levegővel kellőleg keverve lélegezhető. Preyer valószínűnek tartja, hogy az ammóniák úgy az oxy­­haemoglobinnal, mint az egyszerű haemoglobinnal egyesül. Követ­kezteti ezt abból, hogy az ammóniumhydrát a haemoglobin jegeczeket sokkal jobban oldja, mint a víz. Hirt2) ammóniák gőzökben meg­fújt állatok kibocsátott vérét sötétbarna-vörös színűnek találta, a­mely azonban a levegőn élénk vörös színű lett és a rendes vér spektrumát mutatta; ha ammóniák gáz vezettetett belé, a két csík teljesen eltűnt, levegővel rázva ismét előállott. Hermann 3) vizsga­ 1) Jahresbericht f. Pharraacie. 1874. 2) Centralblatt f. nied. Wissenschaften. 1877. 3) Archiv f. Anatomie u. Physiologie. 1865. 469 1. *) Preyer. 1. c. 2) Die Krankheiten der Arbeiter. I. Abth. 2. Th. 1873. 93. 1. 3) Lehrbuch d. experimentellen Toxicologie. 1874. 186 1.

Next