Orvosi Hetilap, 1885. december (29. évfolyam, 49-52. szám)
1885-12-06 / 49. szám
1387 138- ben a bimbó vonaltól kissé kifelé 4 cm. hosszú szúrt seb, mely a rekeszen át a hasürbe hatol. A seben keresztül 14 cm. hosszú csepleszdarab esett elő; szoros desinfectio után cseplesz-csonkolás és visszahelyezés. A seb később per primam gyógyult. Január 20-dikán empyema, 22-dikén rázóhideg, hő 40°. Az újonnan megnyitott sebből bűzös váladék ürült ki. Állandó irrigatio (thymosi : 1000). Ettől kezdve beteg láztalan, a váladék mind kevesebb, s a bal mellkasfél a légzési mozgásokban mindinkább részt vesz. A tüdő előbbi térfogatát visszanyerte. Sérült 1884. ápr. elején sipoly és scoliosis nélkül, teljesen gyógyúlva hagyta el a kórházat. 3. Sl. 20 éves, kereskedősegéd, felv. 1884. ápril 1-én gyermek-tenyérnyi lőseb a bal mellkason az 5—6. borda magasságában a bimbóvonalban. Bűzös eves váladék, ev- és légmell. Sérült mártius 25-dikén ólomdarabkokal töltött pisztolylyal lőtte meg magát, bő 40,5 °. Az üszkös 5-6. bordák (az 5-dik 5 cm-nyi, a 6-dik 4-5 cm-nyi hosszban) resecáltattak. Állandó irrigatio, melylyel sok ev és üszkös mellhártya- és tüdőczafat távolíttatik el. Szívburok tisztán látható, harmadnapra a bő reggel 375, este 38°-ra szállt alá, váladék egy hét alatt teljesen tiszta, beteg étvágya és ereje fokozatosan nő, a tüdő tágul, június közepén rendes helyét elfoglalta, július 3-dikán minden következményes baj nélkül teljesen gyógyulva távozott. 4. K. A., 34 éves, gépész-lakatos, felvétetett 1884. december 25-dikén. Be-, s kiható lőseb a bal mellkason bejárati nyílás a bimbóvonalon kívül 1 cm-nyire, kijárati nyílás a lapocz felső harmadában , er- és légmell a megfelelő tüdő teljes comprimálásával. Sérült 6/2 héttel előbb golyóval töltött vadászfegyverrel meglőtte magát. A golyó a lapoczot áttörve fennakadt, innen lecsúszott a lapocz csúcsáig, honnan 12-ed napra kimetszetett. Felvételnél bő reggel 395, este 40 °, bűzös váladék, nagy erőfogyatkozás mellett teljes étvágytalanság. Másnapra folytonos irrigatio alkalmaztatott akként, hogy a bemeneti draincső számára a lapocznyilás használtatott, e czélból a lapocz alsó szögletétől a kijárati nyilásig a lágyrészek felhasíttattak. A kivezető cső mell felől alkalmaztatott. A láz azonnal alászállt, a bűzös, s üszkös czafatok 3 nap alatt végleg eltakarodtak, beteg étvágya visszatért, ereje növekedőben 6 hét alatt a tüdő kitágult. Sérült saját kivonatára kis sipolynyilással elhagyta a kórházat. Ugyanazon év május isején beteg újra jelentkezett, állapota változatlan, a sipolynyilás tágíttatván, a mellkasból egy csomó kenderkőcz (fojtás) vétetett ki. Ettől kezdve a sipolynyilás teljesen begyógyúlt. (Lásd a mellékelt 1. és 2. ábrákat mell és hát felől.) 5. Sz. M., 22 éves, pinczér. Lőseb szorosan a bimbóvonal alatt. Felvétetett 1885. aug. 24-dikén, 14 nap múlva 39—40° lázak kíséretében genymell jelentkezett. A mellkas a behegedt lőseb helyén megnyittatván, abból összesen 70 gm. bűzös folyadék távolodott el. Drainezés. Állapot változatlan. Negyednapra az igen megvastagodott mellhártyába alkalmazott szúrásra azon 1/2 liter bűzös geny üríttetett ki, folytonos irrigatióra a láz már harmadnapra megszűnt, a kifolyás szagtalan lett. Jelenleg a beteg még az osztályon van, légmell eltűnt, s a tüdő előbbi helyét majdnem egészen elfoglalta. Az irrigatio naponkint csak kétszer egy-egy órán át alkalmaztatik. Tekintve a gyors asepsist, melyet ily módon sikerült gengermellnél létesíteni, a folytonos irrigatlót morzsás nyílt törések oly eseteinél is alkalmaztam, hol a lágyrészek nagyfokú zúzódása volt egyidejűleg jelen, s ahol a szigorúan alkalmazott antiseptikus eljárások (kifecskendések cárból-, sublimat-, chlorzink-oldattal a megfelelő kötésekkel együtt) sem vezettek eredményhez, s ahol a csonkítás javalata, mint életmentő műtét mind erősebb követelményként állott elő. Ezen esetekben is a folytonos irrigatio gyors asepsist létesített és sikerült megmenteni a veszélyeztetett élettel együtt az illető végtagot. Több eset közül a következő 3-at közlöm. J. T. M., 22 éves, kézműves leánya. 1884. dec. 13-dikán magasról jobb alszárára esvén, nagyfokú zúzódással szövődött törést szenvedett, melyhez phlegmonosus orbáncz csatlakozott; az izmok közti genyjáratok, ellennyílásokkal megnyittattak. Drainage, sublimat- és chlorzinkoldat-befecskendések daczára genyedés és 39—400 hő folyton tartanak. Jan. 10-dikén állandó irrigatio vétetett alkalmazásba, oly módon, hogy a tompor alatt levő nyílástól egész a külboka feletti ránczig drain huzatott keresztül, erre kemény organtin-kötés létetett. A láz másnapon alá szállott. 2 heti irrigatio után a genyedés az alszárra korlátolódott, hol egyes genygyülemek voltak még megnyitandók. Az előadott folyamatok alatt a törés helyén cariosus lett a csont, melynek kikaparása után a csont ép callus által egyesült. Sérült 1885. ápr. 9-dikén gyógyultan bocsáttatott el. 2. M. K.5 éves, földmíves leánya, 1884. július 30-dikán jobb alszára mindkét csontján nyílt törést szenvedett el, mi mellett a tibia felső térvége 10 cm. hosszúságban csonthártyától 1. ábra, 2. ábra.