Orvosi Hetilap, 1887. október (31. évfolyam, 40-44. szám)
1887-10-02 / 40. szám
1297 Közlemény Laufenauer Károly egyetemi ny. rk. tanár elmekórtani dolgozdájából. Adatok a Lyssa kórszövettanához. Irta Schaffer Károly.1) A veszettség kórképében felmerülő kórtünetek helyes értelmezését csakis a kórszöveti vizsgálat alapján eszközölhetjük. A lyssának oly érdekes és csaknem kizárólag az idegrendszer bántalmazottságára visszavezethető tüneteit azonban eddigi szöveti ismereteink alapján magyarázni vajmi bajos. Az alább felsorolandó irodalomból kitetszik, hogy az eddig talált egyedüli érdemleges elváltozás a gerinczagyra, valamint a nyúltagyra kiterjedő lábfolyamat ; az idegelemek bántalma mindeddig nem mutattatott ki. Az idegrendszer bántalmazottságára valló tünetek magyarázása pedig főleg az idegeknek elváltozása alapján lehetséges, kivált oly súlyos kórkép esetében, amilyen a veszettsége. Annyival inkább kötötte le figyelmemet egy, a közelmúltban veszettség folytán elhúnyt nő gerinczagya (F. K. megharapatott 1886. sept. 15., 1886. nov. 19.), melyben az élénk lábfolyamaton kivül még az idegsejtek és rostok mélyreható elváltozását mutathattam ki. Vizsgálatom ez alkalommal csupán a gerinczagyra terjedt ki, mivel a nyúltagy kísérletezési czélokból Hőgyes tr. intézetébe került. A lyssa kórszövettanára vonatkozó irodalom elég számú munkát mutat fel. Részben az emberi, de túlnyomólag az állati idegrendszerben előidézett változásokra terjeszkednek ki Benedikt,*) Kolessnikoff,3 * 5) Bores, *) Gowers, *) Coats,6 7) Cheadle, *) Wassilieff,8 * 10 *) Csokor,*) Schnitzer*) és Weller11) dolgozatai, melyek nem csupán a macroscopicus leletre szorítkoznak, hanem a kérdés kórszövettanával is foglalkoznak. Benedikt, Kolessnikoff, Forel, Gowers, Coats és Weller egybehangzólag a központi idegrendszerben perivascularis lobgóczokat részben vérzéseket, főkép a gerinczagy hátsó szarvában. Benedikt, Kolessnikoff és Weller az edények körül fekvő hyalin és szemcsés rögös alvadási tömegeket találtak, melyek a vérnek kivándorolt szilárd és folyékony alkotú részeiből képződtek. 1) Az ábrák magyarázata. 1. ábra. A gerinczagy tarkós duzzanatának harántmetszete. 6-szoros nagyítás, de az érző gyökérnek a hátsó szarvban levő ama részlete, mely csupasz tengelyfonalak és elfajult velős hüvelylyel bíró idegrostok által képeztetik. c . A hátsó fehér kötegel ama részletei, mely az idegrostok elfajulását illetve a gliomatosus túltengést mutatják. A fehér, kivándorolt vérsejtek által képezett,lap külső mellső; sp — külső hátsó; ma = mellső belső ; mp = hátsó belső ; i = belső csoport. 2. ábra. Idegsejtek a mellső szarvból. (Tarkós duzzanat.) Nagyítás 255. (Reichert) a = a szerfelett nagy pericellularis űr ; b = a sejttest, mely csupán egy környi keskeny szegélyre reducáltatott. c = festeny ; — a‘ = pericellularis űr; b‘ = festeny, mely az egész sejtet elfoglalja ; a sejt mint összezsugorodott, csekély kis képlet jelentkezik, nyúlványok nélkül; — a" = pericellularis űr; b" — a reducált sejttest (keskeny plasma-öv); c" — festeny, mely a magot és magvacsot usurálta. Az idegsejtek közt a gliaszövetben számos gömbölyű kivándorolt fehér vérsejt és orsóképű epitheloidsejt van elhelyezve. 3. ábra: Idegsejt a tarkói duzzanat mellső szarvából, Nagyítás 450. (Reichert) aspericellularis urbesejttest ; c .festeny, mely a mag helyét elfoglalni látszik: d ■--- magvacs ; e = kivándorolt fehér vérsejt. 4. ábra. Idegsejt a tarkói duzzanat mellső szarvából. Nagyítás 450. (Reichert) a‘ — pericellularis űr; b‘ = ép sejttest; c‘ = ép sejtmag; d‘ = ép magvacs; e‘ = pigment szemcsékben. 5. ábra. Az érző gyökérnek a hátsó szarvban levő részlete. (Tarkós duzzanat.) Nagyítás 360. (Reichert) a = csupasz tengelyfonalak; b = elváltozott velővel biró rostok ; b‘ = felkunkorodott csupasz tengelyfonalak ; 0 —gliarece szemcsékkel; d ~ szemcsés törmelék ; e = myelincseppek. 6. ábra. Részlet a hátsó fehér kötegekből. (Tarkós duzzanat.) Nagyítás 12S5 (Reichert) a — normális idegrost velős hüvelylyel; b · tengelyfonal elváltozott velős hüvelylyel ; c · csupasz tengelyfonalak ; d = űr, melyben az előtt az idegrost foglalt helyet; most csupán szemcsés szétesési anyaggal van kitöltve ; e — véredények , adventitialis beszűrődéssel;' · kivándorolt fehér vérsejtek ; g — a szétesési törmelékből alakult gömbök. 2) Virchow Arch. 64. köt. 3) Virchow Arch. 85. köt. ') Zeitschr. f. Thiermed. III. 5) Transact. of the path. Soc. XXVIII. 1878. 6) Med. chir. Transact. XI. 1878. 7) A lecture on the path. of hydroph. Med. Times and Gazette 1877. Nr. 1432. 8) Centralbl. f. med. Wissensch. 1876. 9) Virchow Arch. 1880. 10) Deutsch. Arch. f. klin. Med. 20. a) Archiv für Psychiatrie 1879. Benedikt visszérthrombosist és szemcsés szétesési góczokat észlelt. Csokor a Weller által az edények körül talált színtelen vagy halványsárgás, többnyire sphaericus és a lyssa caninára vonatkozólag kórjelzőknek tartott rögöket és »zsírtesteket« visszafejlődési jelenségeknek tekinti, melyeket a festenyképződés előfokának tart és azokat a vörös vérsejtekből származtatja. Cooper esetében részint a nyúltagy és gerinczagy tarkós részletének hyperaemiája, részint azok lágysága volt a feltűnő, úgy hogy ezen részek Müllerféle folyadékkal nehezen voltak keményíthetők; a górcső pedig az edények körül számos szemcséket és fehér vérsejtek halmazát mutatta. Forel vizsgálataiban említésre méltó elváltozásokat nem talált. Csupán a macroscopicus boncsleletre vonatkoznak Rennié, Morisani és többeknek esetei. Mindezekből kitűnik, hogy a veszettség vírusa által előidézett szöveti elváltozások máris tanulmány tárgyát képezték, és ha ennek daczára a kérdés ezen oldalát újból megvilágítani törekszem, úgy ez indokát ama néhány, eddig még nem ismeretes, az idegelemekre vonatkozó elváltozásban leli, melyeket alább kifejtendő leszek. A kóros elváltozások a legnagyobb mértékben a gerinczagy tarkói részletében mutatkoztak, már kevésbé a háti szelvényben, valamint az ágyéki részletben. Látható ebből, hogy az elváltozások lépcsőzetesen csökkennek a nyúltagytól lefelé, mivel kétségkívül a nyúltagy az, melyet a kérdésben forgó körfolyamat góczpontjának kell tekintenünk. A gerinczagy számos metszeteinek átvizsgálásakor figyelmemet mindenekelőtt lekötötte a diffus lob, mely a fehér, de főkép a szürke állományra terjeszkedik ki. A szürke állomány, vagyis a mellső és hátsó szarvak kivándorolt fehér vérsejtekkel tömegesen vannak ellepve, ésannyira, hogy a szürke állomány számtalan kivándorolt fehér vérsejtek által mintegy képeztetni látszik, mi különösen a boraxos carmin- és haematoxylinnal kezelt készítményeken jól látható. A kivándorolt fehér vérsejtek közt számos megnyúlt, orsóképű, epitheloidsejt látható, a kétszövetes organisatiónak nyomai. (L. 2. ábra.) A hátsó szarvban a kivándorolt sejtek tömötten, de egyenletesebben vannak elszórva, a mellső szarvban azonban minden nehézség nélkül e sejtek bizonyos csoportjait lehet felismerni, így látható egy hátsó oldalsó és egy mellső oldalsó, továbbá egy mellső belső és hátsó belső, sőt egy belső csoport is; e csoportok tehát számos, szorosan egymás mellé helyezkedett fehér vérsejtek által képeztetnek; közöttük vannak ugyan hasonló sejtek, csakhogy elszórtan és minden csoportos jelleg nélkül. Az említett csoportok helyei épen megfelelnek a mellső szarvban levő edények elrendeződésének, valamint az idegsejtek csoportosulásának, amennyiben mindezek hasonnevű csoportokat képeznek, mint ez esetben a kivándorolt fehér vérsejtek. (L. i. ábra.) A központi csatorna be van tömeszelve kivándorolt vérsejtek által, tehát obliterált; hámjából mi sem látható, de alakját nagyobbára megtartotta. Az obliterátiót minden szelvényben, bármily magasságban fellelhetjük. A fehér állomány hasonlókép, csakhogy sokkal gyérebben van a fehér vérsejtek által ellepve és ezek itt inkább ama sövények mentén lépnek fel nagyobb számban, melyek a gerinczagyat körülövező lágyagyburkot a szürke szarvak glia reczéjével kötik össze. Az említett sugárszerű sövények mentén haladnak ugyanis a nagyobb véredények és úgy ezek, valamint a szürke állomány edényei körül fehér vérsejtekből álló jelentékeny sejtfelhalmozódást látunk. Ugyanis az edények belvilága többnyire szorosan el van tömeszelve vegyesen fehér, de főkép vörös vérsejtek által, az edények adventitlája pedig a kivándorolt sejtekkel bő beszűrődést tanúsítja. Az edények többi hártyái, mint az intima és media szembeötlő elváltozásokat nem mutattak ; az endothelcsövet mindig épnek leltem. Tehát csupán a permeabilitás, a falak átengedékenysége és a periadventitialis beszűrődés ama változások, melyeknek az üterek alá voltak vetve. A visszerek körül szintén nagy sejtfelhalmozódást látunk. A gerinczagy körüli nagy edénytörzsek vérrel tömvék és ami feltűnő, adventitialis beszűrődést nem tanúsítanak , szorosan véve tehát eme edények a lobos folyamat által nem szenvedtek, csupán a gerinczagy saját állományában, főleg a szürke szarvakban lefutó edények azok, melyek az élénk lobfolyamatban résztvettek. A felsorolt elváltozások igen jelentékeny lobfolyamatra utalnak. 40* — 1298 —