Orvosi Hetilap, 1888. május (32. évfolyam, 19-22. szám)
1888-05-06 / 19. szám
603664 esetekben aránylag gyorsan, szemlátomást engednek a tünetek súlyosságukból, s teljes gyógyuláshoz vezetnek. Mindezek könnyen érthetők, mert hisz a gyurmabeli vérzés roncsol, míg a burkok vérzése csak nyomást gyakorol közvetve az agyra vagy gerinczagyra, de nem pusztít. Eseteinkben meglehetős élességgel domborodtak ki a kórjelző tünetek, úgy hogy közülök az egyikben az agy-, a másikban a gerinczagyburkok közé történt vérzést kellett felvennünk. 1. Vérzés az agy burkai közé. L. Stefánia, 5 éves leánygyermeket 1887. márczius 16-án azon panaszszal hozták kórházunkba, hogy 3 nap óta szájából vérzik, rágásnál fájdalmakról panaszkodik s lázas. A gyengén fejlett s táplált, halvány bőrszínű leányka ajkai véres pörkkel fedettek, igen könnyen vérzők. Az inyhús halvány, észrevehető fellazulás nélkül; szegélye mentén a fogak alvadt vérrel borítottak s a gingivák mögül folytonos vérszivárgás áll fenn. A pofák belfelületén folytonossághiánynak semmi nyoma sincs, azonban a nyakhártyán át itt-ott néhány kásányi egész lencsényi vérömlenyes folt tűnik kékesen át; hasonló foltocskák vehetők észre a mandolákon is. A torok halvány. Az arcz tiszta, csupán a bal halántéktájon van egy lencsényi frisebb vérömlenyes folt. A törzs bőre csak gyéren, míg az alsó végtagoké, különösen az alszárak mellső részletén sűrűn borított tűszúrásnyi, egész babnyi, szederjes, fris purpurákkal. Az ízületek szabadok, nem fájdalmasak. A belső szervek részéről semmi rendellenesség sem volt constatálható. A tüdők viszonyai normálisak. A szív s nagy edények hangjai tiszták, kellően ékeltek. Pulsus-szám 80, elég erős, rhythmicus. A hasbőr ment a maculáktól. Lép, már nem nagyobbak. Hőmérsék 37'0° C. Székletek normálisak, nem véresek. Vizelet tiszta, halványsárga. A következő napokon újabb vérömlések a bőrön nem mutatkoztak, azonban az ing- és ajkvérzéshez 17-én erős vérszivárgás társult az orrnyákhártyából is, melynek megszüntetése az alkalmazott vérzéscsillapító szerek által csak rövid időre sikerült. 21-én a glutealis tájakon léptek fel fris foltok. 22- én délben néhány perczig tartó eclamptiform-roham lepte meg a kis beteget, mely után kissé bágyadt, aluszékony s fejfájásról panaszkodik. 23- án a bágyadtság még mindig tart, láták középtágak, jól reagálnak, pulsus retardált, némileg arhythmicus. A lábakon és térdek környékén újabb vérömlenyek. A következő két napra állapota javult, élénkebb volt. Esténkint csekély hőemelkedés (38'0° C.). 26- án reggel 3 órakor a gyermekhez sürgősen felkeltetvén, azt sajátságos görcsös rángatódzásban találtam. Jobb oldalán feküdve, bal úgy felső, mint alsó végtagját a törzstől erősen abdukáltan, teljesen kinyújtva, mintegy erősen megfeszített helyzetben tartva, igen erős tremor észlelhető rajtuk, miközben azok különösen a kar, erős excursiókat végeznek. A végtagok behajlítása csak nagyobb erőkifejtés mellett sikerült. Az arczon rángatódzást kivenni nem lehetett. A jobb pupilla szűkebb a balnál. A gyermek az egész roham, alatt , mely körülbelül 2 óráig tartott, s csupán a bal oldalra szorítkozott — magánál volt. Jobb oldalán ide s tova hányva magát, erős nyugtalanság volt rajta észrevehető, az adott kérdésekre kelletlenül válaszol s fejfájásról panaszkodik. A reggeli beteglátogatásnál már nyugodtan fekszik, sensorium ép, kissé lehangolt ; mindkét baloldali végtagja pateticus, kissé emeli őket, a megkísérlett mozgás kivitelénél azonban azok csakhamar erőtlenül esnek össze. Idestova dobálhatók nagyobb ellenállás nélkül. 27- én reggel a tegnapihoz hasonló, rövidebb ideig tartó görcsös roham, ugyanazon oldalra szorítkozva, mely azonban az ápolónő kimondása szerint a jobbat is érintette. Eszmélet ismét intact, faciális működés ép. A baloldali hüdés ma még inkább kifejezett, de mégsem egészen teljes paralysis. Fejfájás folytonos, nyugtalanság nagy. Az eddig fennállott erős száj- s orrvérzés szünőben. 28- án nyugodtabb, lábujjait mozgatja. Bőrérzés megvan. 29-én alsó végtagját már képes jobbra-balra csúsztatni, kéz- és lábujjait mozgatja. Fris vérömlések a bőrön nem jelentkeznek. 31-én a büdös rohamos javulását lehet constatálni, alsó s felső végtagját jól emeli, complicáltabb működés kivitele azonban, mint valamely tárgy megragadása, nehezére esik; a bal kéz szorító képessége még gyengült. A pofa nyakhártyáján és a köztakarón levő haemorrhagicus foltok jobbára eltűntek. Közérzet jó. Láza nincs. Tápláltsága javul. A pulsus többé nem arhythmicus. Április 9-én állapota folyton halad a javulás felé. Ágyában felül, játszik. Támogatva néhány lépést is tesz előre. A hütött oldalon izomsorvadásnak semmi nyoma. Érzékenység teljes. Contracturák nincsenek. 20-ika körül már kikelt az ágyból, jár és pedig elég könnyedséggel. Május első napjaiban teljesen gyógyultan bocsáttatott haza. Esetünkben szembetűnő, hogy kifejezett, heveny morbus maculosus Werlhoffi-nél, tehát egy mindenesetre vérzékeny edényrendszerrel bíró gyermeknél bevezető, apoplecticus rohamhoz hasonló izgatásos tünetek mellett kezdetben félhüdéses állapot fejlődik ki az egyik testfélen, mely egy második roham után súlyosbodik, majdnem teljes hüdéssé lesz. E mellett látókülönbség, a rhythmicus pulsus lépnek fel, az eszmélet azonban ép marad. A gyógyulás gyors menetű, 16 nap múlva a beteg már lábára áll, 4 hét leforgása után pedig már gyógyultan bocsáttatik el. A gyermeknél szívbaj után hiába kutatunk, annak legkisebb jelét sem találjuk; embolikus vérzés tehát kizárható. Hogy azonban koponyaűri vérzéssel lehet csak dolgunk, annak elfogadása a leírtak után alig lehet kétséges. A vérzés nem egyszerre, hanem fokozatosan történt, ezt mutatja a nyomás tünetek nem hirtelen, hanem fokozatos kifejlődése, majdnem a teljes paralysisig; de váljon ez intravagy extramedullaris-e, ezt kezdetben, az első tünetek jelentkezésekor nehezen lehetett volna eldöntenünk, csak a szokatlanul gyors javulás irányította a figyelmet egy intermeningealis vérzés lehetősége felé, mit az egész kórkép, a lassú keletkezés s a rövid idő alatt bekövetkezett teljes gyógyulás valószínűvé, hogy ne mondjuk bizonyossá tettek. Az eszmélet eltekintve a csekély aluszékonyságtól mindvégig sértetlenül állott. Ez annál is inkább kiemelendő, mert Steffen, Gerhardt gyűjtőmunkájában az agyhártyák közé történő vérzések tárgyalásánál az eszméletlenséget mint mindig észlelhető tünetet említi fel. Azt hisszük azonban, hogy miután apoplexia cerebrnél hosszabb-rövidebb időre mindig felfüggesztett a sensorium, ha esetünkben ez hiányzott, úgy a többi jel mellett még inkább meningealis vérzés mellett, habár ez kisfokú volt is, bizonyíthat. A büdös féloldali volt s így a vérzés csak az egyik hemisphaera területére szorítkozott, mi nem argumentum esetünkben intramedullaris vérzés mellett, hanem csak figyelmeztet, hogy az nem a dura és arachnoidea közé, hol szétfolyhatott volna, hanem jobb oldalt az arachnoidea rekeszei közé történhetett. A gyógykezelés kezdetben roboráló, később vérzéscsillapító kellett hogy legyen s ennek megfelelően decoct, chinae, majd ergotin adagoltatott. A reconvalescentiában a vérszegénység ellen vaskészítmények által küzdöttünk. 2. Vérzés a gerinczagy burkai közé. B. István, 11 éves fiúgyermek 1885. november 2-án azon kijelentéssel hozatott kórházunkba, hogy 5 nap előtt, játszás közben egyik társa által hányát löketve, ágyékát egy kiálló tárgyba erősen megütötte; az ütés után azonnal heves, a combok felé kisugárzó ágyéktáji fájdalmak léptek fel, s lábait csak nehezen volt képes mozgatni. Haza vánszorogva, az orvos által hidegvizes borogatások, majd nadályok rendeltettek a kereszttájra; mindezek daczára a fájdalmak még másnap is tartottak, sőt ekkor a beteg lábaira már állni sem volt képes. Ali az elég jól fejlett, mérsékelten táplált gyermeknél az általános halványság mellett a következő jelen állapotot találtuk: az arca beesett, a lázák középtágak, egyenlők, jól reagálnak. Strabismus convergens van jelen, a szülők állítása szerint 2 éves kora óta. A nyelv tiszta, nyelés szabad. A mellkas dombordad, légzésnél mindkét fél egyenletes kitéréseket végez. Szívműködés rendes, szívhangok tiszták. Pulsus elég erős, percenkint 72, rhythmicus. A hasbeli viszonyok normálisak, nyomásra érzékenység sehol sem mutatkozik, a mélyben semmi rendellenesség sem tapintható. A felső végtagok mozgási s érzési működései épek. Az ágyéktájon csekély fájdalmasság van jelen. A gerinczoszlop hajlása szabályos. A processus spinosusok rendellenes ki-