Orvosi Hetilap, 1889. november (33. évfolyam, 44-47. szám)
1889-11-03 / 44. szám
563 ORVOSI HETILAP 1889. 44. sz. esetében 3 gm.-ra gyorsan állott elő az álom. 13 elmebetegnél 3—5 gm.-os esti adagokra a hatás kimaradt. Kiemelendő, hogy chorea két esetében cldoralamidra Alt észlelete szerint az izomnyugtalanság teljesen megszűnt. Mindent összegezve a szerzők a cldoralamidot jó, de nem teljes biztossággalható hypnoticumnak tartják, melynek álomhozó hatása 2—3 gm., melynek a szívre és vérkeringésre káros befolyása nincs, cumulativ hatást nem fejt ki. Javalata leginkább az egyszerű álmatlanság; az általa előidézett álom V2—V4 óra múlva jelentkezik 2—3 gm.-nyi adagra; tartama 6—8 óra. Áttérve saját észleleteimre, a chloralamidot a következő kóralakoknál alkalmaztam: 1. Terjedő hüdéses elmezavar 15 esete közül olyanokban, hol egyszerűen álmatlanság forgott fenn, már 2 gm.-os adag biztosított nyugodt álmot; csekélyebb izgatottságnál 4— 5 gm. nyugalmat szerzett, jelentékenyebb izgatottság egyik esetében 6 gm.-ot adva, egy másikban 5 gm. + 0 5 gm. l°/0 morphium-injectióra állott elő nyugalom, míg egy harmadik esetben 5 gm. cldloralamidra az első fél évét töltötte a beteg nyugodtan. Voltak azonban eseteim, hol 5 gm. -1- 1 cgm. morphium hasztalan adatott s a kísérletek későbbi folyamában határozottan kitűnt, hogy 3—4, sőt 5 gm. chloralamid fokozottabb nyugtalanságnál eredménytelenül alkalmaztatik. Egy paralytikus 4 gm. clcloralamidra nem, de 3 gm. chloralra aludt, egy paralytica meg 5 gm. cloloralamidra nem, de 4 gm. chloralra reagált. 2. Mania 5 esetében csak a mania mitisnél mutatkozott jó hatás, míg a mania typicanál, még inkább a gravisnál eredményt nem mutathattam fel. Az alkalmazott adag maximuma 5 gm. volt. 3. Hallucinatorius zavarodottság 5 esetében, főleg a nagy izgalommal, zavartsággal járó, mániás színezésű alaknál 4 gm. eredménytelenül adatott, míg 2 cgm. morphiumra álom következett be. A heveny sensualis tébolyodottság illetve a heveny hallucinatorius Üldöztetési téboly egy esetében, hol jelentékeny izgalom és ellenséges hallucinatiók szerepeltek eleinte 2, majd 4 gm. hatástalannak bizonyult s csak ezen ingerültségi állapot csökkenése után mutathattam fel már 2 gm.-mal eredményt. Csekélyebb izgalommal járó heveny zavarodottság egyik esetében 3 gm.-ra egész éjre kiterjedő nyugalom állott elő, míg egy másik gyógyuló félben levő alaknál 2 gm. is álmot biztosított. 4. A vesania chronicara vonatkozólag nagyjában ugyanazt mondhatom. Agitált melancholiásnak benyomását keltő vesanus 3 gm.-ra az egész éjjel aludt. A vesania lefolyásában fellépett heves mániás rohamok idejében 5 gm., sőt 3 gm. chloralamid -1- 1 cgm. morphium is sikertelenül alkalmaztatott ; az exaltalt vesania egy másik esetében 2 gm.-ról fokozatosan 5 gm.-ra felemelkedve álom nem következett be, míg egy másik nyugtalan vesananál 4 gm.-nak sikertelen adagolása után 5 gm. álmot hozott. Egyszerű álmatlanságban szenvedő, vesanusnál 2 gm. chloralamid teljes nyugalmat biztosított. Összesen a vesania 6 esetében alkalmaztatott a chloralamid. 5. Melancholia 3 esetében egyszerű álmatlanság ellen 2 gm. két esetben jó sikerrel, egy harmadikban 2 gm. eredménytelenül alkalmaztatott. G. A psychosis epileptica három nyugodtabb esetében 2 gm.-mal biztosan küzdöttünk az agrypnia ellen, míg egy, hallucinatorius izgalmakkal járó esetben 4 gm.-ra volt szükség a nyugalom biztosítására, mi azonban nem sikerült mindig, úgy hogy morphiumhoz is kellett folyamodnunk. 7. Dementia senilis két esetében 2 gm.-mal nyugodt álmot létesítettünk. 8. Delirium tremens négy esete közül egyikben sem tapasztaltam megnyugtató hatást. Az egyik deliransnál, kit rendkivüli nyugtalansága miatt isolálni kellett, s kinél nagy öntudatzavar és tömeges érzékcsalódások constatáltattak az első éjjel 5 gm.-ra, később ugyanennyi chloralamidnak 1 cgm. morphiummal való megtoldása után sem bírtunk nyugalmat létesíteni. Egy másik esetben 5 gm. szintén cserben hagyott. Egy harmadik delirans, kinek esti 6 órakor 3 gm.-ot, később 9-kor ugyancsak 3 gm.-ot adtam, szintén nem aludt. Az első deliransnál a cioloralamidra étvágytalanságot és felböfögést láttunk létrejönni. A deliriumok lezajlása után azonban egyszerűen mint hypnoticum e betegeknél jól bevált, 3 gm.-ra jól aludtak. Áttekintve azon eredményeket, melyeket a chloralamidnak a felsorolt elmebetegségeknél köszönhettünk, ki kell mondanunk, hogy az mint hypnoticum egyszerű álmatlanság eseteiben jó sikerrel alkalmaztatott, mihez hozzájárul még az is, hogy betegeink még 4-5 gm. után sem panaszkodtak fejfájásról, émelygésről vagy valamely egyéb kellemetlen utóhatásról, kivéve egy alkoholistát; de mint sedativum egyáltalán nem vált be, mert 5, sőt 6 gm.-nyi adagban, avagy morphiummal combinálva, eredményt egyáltalán nem mutathattunk fel. Mindaddig, míg csak valamely kóralak lefolyásában az álmatlanság ellen kellett hatnunk, úgy számíthattunk a chloralamidra, ahol azonban izgalmakat és nyugtalanságot kell csillapítanunk, ott cserben hagyott. Felemlítem, hogy a szert 8 kóralaknál 46 betegen 540 esetben kísérlettem meg. A chloralamid bevétele után az álom isim 1 óra múlva következett be; egy mániás nőnél 3 óra múlva a bevett szer mennyisége és elalvás bekövetkezésének ideje közt összefüggést nem tapasztaltam. Az álom tartama 2 és 7 óra között váltakozott; nyugtalanság és izgalom eseteiben 2 órai álom a maximum volt. Hátra van még, hogy megemlékezzem azon eredményekről, melyeket a chloralamid alkalmazására némely idegbetegségnél felmutathattunk. Alkalmaztuk a hysteria egy, a hysteroepilepsia 3 és a haematomyelitis egy esetében. Hysteroepilepsiában szenvedő három beteg 1—3 gm.-ra igen jól aludt; ezek közül az egyiknél a chloralamid typikus hatása mutatkozott, miért is e beteg naplójából a következőket sorolom fel különösen: N. M. 20 éves; mindeddig szükség esetén chloralt szedett. Október 1 jén bevett 2 gm. chloralamidot; jól aludt, fejfájásról panaszkodik. Október 2-dikán bevett 2 gm.-ot, mire élénkebb fejfájások jelentkeztek; beteg nappal gyakrabban érez álmosságot és elalvásra hajlamot. Október 9-dikén 1 gm.-ra jól aludt. Október 10-dikén 2 gm.-ra 15 percz múlva elaludt és 8 órán át zavartalanul aludt, fejfájása nincs. Október 11-dikén 3 gm. oldloralamidra másnap heves fejfájást érzett, mely főleg a homlokon volt legerősebb s egész napig eltartott, étvágytalan. E kellemetlen tünetek egy nap múlva megszűntek. Október 13-dikán 2 gm.-ra jól aludt. Vizelete, érlökése, légzése a chloralamid adagolása alatt rendes. Felemlítem, hogy egy másik hysteroepilepsiás betegünknél 2—3 gm. tartós álmot eredményzett, de heves fejfájásokról, émelygésről és fülzúgásról panaszkodott. Egy hysteriás betegünk, kinek egyébként bizonyos megszokott gyógyszerei vannak és minden új szer iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetik, a chloralamidra nem aludt oly jól mint sulfonalra, mely az ő rendes hypnoticuma. Haematomyelitisben szenvedő betegnél 2 gm. chloralamid álmot nem hozott; e beteg éjjelenként sokat szenved az alsó végtagokban jelentkező fájdalmas tonikus görcsöktől, melyek őt mindannyiszor felébresztik; chloralhydratra legalább a görcsök közti időben aludt a beteg, mi a chloralamidnál nem mutatkozott; valamely fájdalomcsillapító hatását ez esetben nem észlelhettem. Összegezve utóbbi észleleteimet, úgy csak ismételhetem ama kijelentésemet, hogy a chloralamid elég jó hypnoticum, de már 2 gm.-os adagok után kellemetlen fejfájásokat eredményezett, melyek 3 gm. után igen kellemetlenekké váltak; az étvágyat ily adagban némely betegnél határozottan csökkenté, és mint eddig le nem írt utóhatást másnapra kiterjedő álmosságot eredményezett. Végül összehasonlítani akarom a chloralamidot eddigi álomhozó szereinkkel, s előnyeit egyéb szokásos szerekkel szemben kiemelni, valamint javalatait megállapítani.