Orvosi Hetilap, 1890. március (34. évfolyam, 9-13. szám)
1890-03-02 / 9. szám
1890. 9. sz. ORVOSI HETILAP Pick nézete ezek után az volt, hogy a syphilitikus bőre sebzékenyebb és így csak ez alkalmas arra, hogy közönséges geny-oltásra sankerrel reagáljon. De csak a syphilisben szenvedők bőre volt ezen eljárás iránt fogékony ? Nem! Hasonló positiv eredménynyel oltott nem luetikus emberek bőrére pemphigus, közönséges ekthyma, acne genyjéből Kaposi, Tanturr és Wigglesworth ; utóbbi saját magára 3 generatióig. Tehát bizonyosságön az, hogy a közönséges nem izgatott geny bizonyos körülmények között kísérletileg több szigten átoltható egészséges emberekre. De ezen közönséges genyből származó oltási pustula, sanker-pustula-e ? És a fent elől említett tulajdonságokkal felruházott sanker-geny egyenértékű volna a közönséges genynyel ? Már Rinecker klinikáján megadták erre részben a választ az 1877—81-ig nyert kísérleti eredmények; 50 oltás közül egészségesre scabies pustulával egyetlen positiv eredményt sem kaptak. Ép oly eredménytelenül oltottak egészségesre egyszeregyszer mirigy-genyből, parotis-tályogból, csecsmirigy-tályogból, decubitus-genyből, furunculusból, térdresectio sebjéből, sőt sankert követő mirigytályog gengjéből is. Ellenben egy ilyen negatív eredményt adott egyénre sanker-genyet oltottak át és eclatans typikus tovább oltható sankert kaptak. Ezen positív oltás szembeállítva az 57 negatívval, már mutatja a különbséget, mely a közönséges geny és a sanker geny között fennforog. Finger mindazonáltal 1885-ben újra felvette ezen kísérleti fonalat és miután az eddigi kísérletek nem az ivarszervek genyedő folyamataiból indultak ki, hanem a test legkülönbözőbb részeiből, ő egyenesen a nemi szervek ebbeli befolyását akarta kideríteni. Kaparás által művi sebet ejtett egy nő hátsó comissuráján (új eszközzel, cautelával) oly szobán fekvőn, ahol hetek óta nem volt sankeres beteg. A seb gyér genyet termelt és átoltása negatív eredményt adott. Erre sabinával izgatta a sebet és begenyedés állott be; ebből oltott a vivő czombjára. 2 nap múlva typikus pustula támadt, melyből fekélyek keletkeztek. A comissura sebe, a sabina elhagyásával gyógyult és az egész idő alatt nem mutatott sankeres jelleget. A czombfekélyből azonban tovább oltatott a vivőre és másra, 6 generatióig. Amint mondja, mindig typikus oltási sanker jött létre. A czombanyai fekélyek 14 napig magukra hagyatva nem akartak gyógyulni, mire jodoform alkalmaztatott és a fekélyek mindig nőttek 4 hétig, és csak 4 hét múlva gyógyultak be. A nyugalom daczára genyedő buba támadt a lágyéktájon. Négy hasonló esetben az ivarszervek nem specifikus folytonossághiányaiból akár spontán, akár sabinával állott be a genyedés, mindig positív oltási eredménynyel olthatott; görcsöket kapott, melyek 48 óra múlva pustulákká, azután fekélyekké alakultak át. A felkarra történt oltást genyedő axillaris dob követte. Volt negatív eredmény is, ha sabinára genyedés nem jött. 1887-ben folytatta Finger ezen kísérleteit és azt találta, hogy a heveny húgycső kalikó genyje csak futólagos reactiót, soha tovább oltható fekélyt adott, hogy egyszerű sebek, furunculus, nem specifikus adenitis genyje csak luetikus egyénen és itt is ritkán adott tovább oltható fekélyeket. Vegyi izgatok, milyen a croton-olaj által csinált genyedés bizonyos számú esetekben positiv eredményt adott, de leginkább 2—3 generatióig, syphilitikus egyénen számosabb eredményt. Genyesen szétesett scleroma, papula, luetikus egyéneken csaknem mindig generatiókba tovább oltható fekélyeket adott, a sclerosis diphtheritikus lepedéke azonban mindig negatív eredményt, mint azt már a régiek is tapasztalták. Ezek után úgy mint már 1885-ben tette, újra hangsúlyozta, hogy a sankernek nincs specifikus virítsa, hogy az nem más mint az eléggé izgatott közönséges geny produktuma eléggé izgékony bőrön, milyen az ivarszerveké, de kijelenti, hogy az oltási sanker külseje más, mint a coitus alatt szerzetté, de ez csak az átviteli mód különbözőségéből ered és nyitva hagyja azon kérdést, hogy a genyben mindig jelenlevő mikroorganismusok részt vesznek-e mint ők és mennyiben ezen átoltásnál is ? (Folytatása következik.) Vizsgálatok a kénese okozta diuresisről. Jendrassik Ernő dr., egyetemi magántanártól. (Folytatás.) Ha a nyirok eltávolodásának ezen körülményei úgy változnak, hogy bizonyos idő alatt kevesebb szívódik fel, mint amennyi ugyanazon idő folyamán kiszivárgott, létre jön a vízkór. Incompenzált szívbaj még nem okoz okvetetlenül vízkórt; egyes esetekben daczára a pangásnak vagy nem szűrődik túlságos mennyiség át a talán kevésbé átjárható érfalon, vagy a felszívás körülményei annyira kedvezők, hogy a túlproductio daczára felhalmozódás nem jön létre. A két tényező közt beálló aránytalanság, mely vízkóros duzzanatra vezet, legalább eleinte csak igen csekély fokú szokott lenni általában s hosszú időre állandó maradhat; tudjuk, hogy az oedema csak lassan - lassan fokozódik. Ha ezen állapotban a tényezőknek bármelyikén is segíthetünk, az oedema csökkentése is sikerül. Ha a vér áramlási sebességét fokozhatjuk (pl. digitalis által), úgy csökken a pangás, kisebb lesz a filtratios javulnak egyszersmind a lympha eltávolításának feltételei. Ez az eljárás czélhoz természetesen csak akkor vezet, midőn a vérkeringés rosszabbodásának oka a szívizomzat hiányos működésében rejlik, de nem használ az oly esetekben, amelyekben a hiányos működés az izom súlyosabb megbetegedéséből származik, vagy pedig az már fokozott izommunka által működésében eléggé nem javítható szervi elváltozásnak a következése, amely igen fontos körülményre eddigelé a szerzők alig vannak figyelemmel. Ezen utóbbi esetekben a pangásra nem igen bírunk hatni s törekvésünk csakis a felszívódás előmozdítására irányulhat. Miután pedig — mint láttuk — a pangás a nyirok tovahaladását is minden valószínűség szerint gátolja: működésünk tere csakis a vér felszívó képességének módosítására szorítkozhatik Ilyen pl. az, ha a tetemesen megduzzadt alsó végtagok egyikéből Southey-féle hajszálcsapocskák, vagy Straub-féle tölcsérecskék segítségével nagyobb mennyiségű folyadékot bocsátunk le, amikor csakhamar a másik alsó végtag beszűrődése is csökken, ami másképp mint közvetetlen felszívódás által nem történhetett. Ezen felszívódás pedig a legnagyobb részben onnét származtatható, hogy a megcsapolt végtagban a szövetek ellenállása a kifelé szűrődő nyirok ellenében kissebbedett s így a változatlan vérnyomási viszonyok mellett most már több folyadék szűrődhetik át a megcsapolt végtagban, ez által a vér besűrűsödik, s a másik végtagon a filtratio csökken, az endozmosis pedig javul. Alig lehetne kitűnőbb példát képzelni, mint ezen kísérletet arra nézve, hogy milyen érzékenyen reagál a vér sűrűségére az oedema. De már a rendes viszonyok tanulmányozása is mutat fel hasonló körülményeket. Ha egy állatnak vénájába nagyobb mennyiségű híg konyhasó-oldatot fecskendünk úgy, amint az főleg Regéczy kísérleteiből tűnik ki, rövid idővel a befecskendés után az állatnak sem a vérnyomása nem emelkedett, sem, ami még érdekesebb vére nagyobb fokú higulást sem szenvedett, tehát mint az Regéczy munkájában részletesen ki van mutatva, a folyadéknak legnagyobb része a szövetekbe kiömlött s onnét arányban a vesék kiválasztásával csak lassanként szívódik ismét vissza. Mindezen viszonyok eléggé mutatják, mily állandó viszony van rendes körülmények közt a vér nyomása és a vér alkata (sűrűsége) közt, s mily pontossággal és gyorsasággal egyenlíti ki az organizmus az esetleg beállott változásokat. Csak ilyen módon lesz az lehetséges, hogy a vér sűrűsége olyannyira állandó marad; ha a vér fokozott folyadékfelvétel következtében hígabb lesz, akkor a fennálló vérnyomás azonnal kipréseli belőle a felesleg vizet. Ez lehetségessé válik főleg azon óriási felület által, amelylyel a hajszálerek a szövetekkel érintkeznek. Még tovább is juthatunk levezetésünkkel : belátható, hogy csupán csak azon része a vérnyomásnak lesz irányadó a vér sűrűségére, a mely a hajszálerekben van. Ezen erek falazata olyan hártya, a mely tulajdonképen csak bizo- 1. e. évf. 7. számát. 2 A vérnyomás állandóságának oka. Orvosi Hetilap 1884. és Pflüger Archiv 1886. 99