Orvosi Hetilap, 1890. október (34. évfolyam, 40-43. szám)

1890-10-05 / 40. szám

1890. 40. az­ ORVOSI HETILAP 1 perekkel kitöltve, melyek a­mint ezt nem ritkán láthatni, vari­cosus duzzanatokat mutattak. A coccusok közül a szövet mind­azon változásokat mutatta, a mit azok helybeli felszaporodása rendszerint létrehoz. Coagulatiós necrosist, vérömlenyt és geny­­sejtes beszűrődést; a synovialis hártya egyéb, macroscopice is ép helyein, górcső alatt sem lehetett behatóbb változozásokat kideríteni. Megjegyzem még, hogy az izületi folyadék számtalan streptococcust tartalmazott s a tenyésztés által belőle a strepto­coccus pyogenest lehetett előállítani. Ugyanezen egyéneknél végeztem oltásokat egyéb ízületekből is, melyekben izü­let­­gyuladásnak semmi nyoma nem volt s kitűnt, hogy azokban a synovia nem tartalmazott baktériumokat. Úgy látszik tehát, hogy a synovialis hártya váladékába nem mentek át a vérbe jutott streptococcusok, hanem azon izületben, hol őket feltalálták, metastatikus embolus jött létre s az így keletkező körülírt genyes láb és vérzés képezték a streptococcusok első szaporodási helyét s innen jutottak csak az izületi váladékba. Azt hiszem, ezen két eset, a­hol kezdeti stádiumot találtunk baktérium embolussal, egyúttal érthetővé teszi, ha nem találjuk meg előhaladott láboknál az emboluso­­kat, a­mennyiben, a­mint az abscessus beomlik az iztiletűrbe s utána meglobosodik az egész synovialis hártya, ennek mint­egy nivelláló hatása van, a synovialis hártya a lobnak min­denütt egyforma fokát mutatja s így a kiindulási hely nem ismerhető fel többé. Kérdés már most, mit következtethetünk ezen kísérleti és bonczvizsgálati adatokból? Gondolom, a vázolt kísérleti adatok eléggé meggyőzők arra nézve, hogy a vérbe jutott baktériumok, nevezetesen a genyedéseknél szereplő baktériu­mok szabály szerint nem szoktak az izületi váladékokba át­menni, úgy hogy secretorikus metastasisoknak az ilyen haema­­togen izületlábok nem tekinthetők Mint a felemlített esetek mutatják, inkább okunk van feltenni, hogy az ízületimbe csak akkor jutnak bacteriumok, ha az izülethártya valahol áttéti genygóczot, nekrosist, vagy vérömlenyt mutat. Tehát meg kell különböztetnünk a miliaris abscessus metastatikust az izü­let­­falában s az abscessusnak az izületüregbe történt áttörése után fellépő diffus izületlobot. Fogadjuk el már most, hogy a másodlagos heveny izület­lobok főkép embolikus természetűek, akkor, hogy gyakorisá­gukat megfejthessük, a kérdést úgy kell felállítani, mert gyakoriak az embolikus abscessusok a synovialis hártyában. Az eddigi vizsgálati eredmények szerint, melyeket az emboli­kus abscessusok keletkezésére nézve ismerünk, két kedvező körülmény van arra nézve, hogy a vérben keringő, aránylag csekély számú genyedési baktériumok valamely capillarisban megakadjanak. Először a véráram lassúsága mechanikai aka­dályok folytán; ez az oka, hogy a vese glomerulusai oly kedvező helyet szolgáltatnak embolikus abscessusok keletkezé­sére, a másik a capillaris endothel­ kibélelésének állapota. Minél duzzadtabbak a capillaris endotheljei, minél lazább azok össze­függése, annál egyenetlenebb a hajszáledény belfelü­lete, s aránylag kis számú baktérium is könnyebben odatapadhat a falzathoz és felszaporodhatik. Ez utóbbi keletkezési módja az embolikus abscessusok­­nak némileg megfelel annak, a­mit azelőtt úgy fejeztek ki, hogy az illető szövetrészlet locus minoris resistentiaet képez a beléfutott baktériumokkal szemben, mintegy zúgot ad nekik, a­hol magukat megvonhassák.­­Ezen két keletkezési mód közül az első, a mechanikus okokból való meglassulása a véráramnak a synovialis hártyá­nál kisebb jelentőségű. Kétségtelen ugyan, hogy felületesen fekvő capillarisokban a véráramlás nem lesz oly könnyű, mint a­hol a szövet minden irányban egyforma nyomást gyakorol rájuk, s talán ebből érthető, hogy a tüdőben, szívben, lépben, vesében inkább a felületes szöveti részekben jönnek létre a metastatikus abscessusok. De ezt az ízülethártyánál csak másod­lagos értékűnek tartanám, mert a synovialis hártya felületes edényei oly tágak, hogy a véráram erősebb akadályozottságát feltételezni nem volna elég alapunk. Már sokkal fontosabb a synov.­hártya hajszáledényeinek szerkezete; a capillarisokat kibélelő endothel ugyanis szabály szerint sokkal nagyobb, proto­­plasmában gazdagabb, erősebben a lumen felé beszögelő sej­tekből áll, mint akár a pleura, akár a pericardium edényeié. Tillmans említi egy helyen, hogy az izülethártya rendes körül­mények közt is állandóan bizonyos csekély fokú lobos irrita­­tiót mutat. Hogy épen lobos volna ez az állapot, azt nem lehet mondani, mert a lobra jellemző szöveti változásokat nem mu­tatja, csak annyi igaz Tillmans észrevételében, s erről mindig meggyőződünk metszeteken, hogy a synovialis hártya sejtes rétegében a capillarisok endothelje oly duzzadt, mint más szöve­teknél lobos állapotban szokott lenni. Az izülethártya tehát ebben az értelemben véve a genyedési baktériumokra nézve valóban locus mino­resist. Ezekben, azt hiszem, találtunk magyarázatot az emboli­kus abseessusok gyakoriságára. Azonban általános izületláb létre­­jövetelére még szükséges, hogy ilyen abseessusok tartalma az izü­let üregébe áttörjön s így az embolus baktériumai az ízület árterébe jussanak. Erre pedig az izülethártyánál a feltételek nagyon kedvezők. Először is azon edények, melyekben embo­lus, s melyek közül abscessus fejlődik, a legfelületesebb edé­nyei a synor­­hártyának, mint azt a felhozott esetek is mutat­ták. Alig egy vagy két sor sejtből álló takaró választja el őket az izü­let üregétől. S van egy másik körülmény is, t. i. hogy az erős ruganyos rostokból szőtt basalis hártya, mely az izü­let­­üreget megvédené a felületes abscessusok áttörésétől, itt hiány­zik, úgy hogy egy subpleuralis, vagy subpericardialis absces­sus áttörése a pleura vagy pericardium űrébe kétségtelenül nehezebben történhetik meg, mint az a synov­­hártyánál történik. Végül egy utolsó körülményt kell még említenem, mely az áttéti izületlábok gyakoriságát magyarázza. T. i. az izület­hártya szövete az ízületek használásánál úgyszólván folytono­san szenved kis traumatikus sérüléseket, zúzásokat, vérömlenye­ket, főleg a villások s az ilyen bántalmazott helyek megint hozzájárulnak ahhoz, hogy a metastatikus lábok épen az ízü­letekben gyakran keletkezhessenek. Ennek azonban csak másod­rangú értéket tulajdonítanék. Azon ellenvetést lehetne tenni következtetéseink ellen, hogy a felsorolt esetekben mind csak genyedési baktériumok szerepeltek és így azon esetekre lehet csak belőlük valami tanulságot vonni, melyeknél genyedési coccusok okozzák az elsődleges bántalmat, ellenben a typhus, variola, scarlatina után fellépő izü­letlábtokra ezeket nem alkalmazhatjuk, mivel ott más baktérium okozza az elsődleges bajt. Azt hiszem azon­ban, hogy szükségtelen ily korlátot vonni, mert ki van mutatva, hogy metastatikus izületbántalmaknál nem találjuk meg az izületi izzadmányban a specifikus baktériumot, pl. typhus abdo­­minalisnál a typhus bacillust, hanem többnyire csak genyedési coccusokat s ezért ha nincsenek is reá direkt adataim, magá­ból a tényből, hogy itt is pyogen coccusok szerepelnek, nem tartanám jogosulatlannak azt a következtetést, hogy ezek is valószínűen embolikus származásúak. * * * Az eddigiekben a genyedési baktériumok viszonyát az ízülethez illetőleg az általuk előidézett m­etastikus izületlábok gyakoriságát tettük fejtegetés tárgyává. Kísértsük meg már most ehhez kapcsolva a metastatikus izületláboknak a poly­arthritis rheumaticához való viszonyáról néhány megjegyzést tenni, a­mennyiben, s ezt mindjárt előre bocsáthatom, véle­ményem­ szerint a polyarthritis rheumatica számos esete aetiologice és anatomice egyaránt szoros rokonságban áll a most tárgyalt másodlagos genyes izületlábokkal. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy a polyarthritis rheumatica acuta olyan fertőzéses bántalom, melynél baktériumok, főleg pyogen coccu­sok valami módon a vérbe kerültek, s azután az ízületekben metastasis, talán embolikus metastasis útján lábot okoztak. Itt megjegyzem, hogy a polyarthritis rheumatica acuta alatt olyan folyamatot értek, melynél az izületláb különben egészséges egyéneknél lázzal egyszerre vagy gyorsan egymásután több ízületben lép fel, s azután rendszerint nyom nélkül eltűnik. Mielőtt felfogásomat a polyarthritis aetiologiájáról okadatolnám, legyen szabad előbb a polyarthritis rheumaticának egy kivéte- 480

Next