Orvosi Hetilap, 1893. január (37. évfolyam, 1-5. szám)

1893-01-29 / 5. szám

54 ORVOSI HETILAP 1893. 5. s2 28- dikán — a negyedik higanybedörzsölés után — görcsei egész nap kimaradtak, délután az eszmélet nyomai mutatkoz­tak, egyes hozzáintézett kérdésekre fejbólintással válaszol. Láz­­talan. Tejet inni képes. 29- dikén eszmélete javul. Hozzá intézett kérdésekre „jól“­­„nem“ szókkal felel. 30- dikán éjjel egy pár rövid ideig tartó görcs a jobb arczsélben nyálfolyással. Május 1 én büdös, ataxia nincs. A jobb kéz nyomó ereje csökkent. Ezen időtől fogva a beteg erőbeli állapota folyton javult, görcsei nem ismétlődtek. Vizeletét még mindig maga alá eresztette egészen 6-dikáig, a­mikor a vizelet napi mennyi­sége 1500 cm 3, fajsúly 1010 volt. A vizelet fehérnyét nem tartalmazott. 7-dikén írása vizsgáltatván, az helyesnek mutat­kozott. Ez időtől fogva az ágyat időnként karos székkel cserélte fel. 13-dikán először járt. Gyengeségét leszámítva, a járás rendellenességet nem mutatott. 17-dikén három ízben volt nyál­folyási rohama, az öntudat zavara és görcsök nélkül. Beszéde a rendestől csak annyiban mutat eltérést, hogy az egyes szavakat gyorsan ejti ki és egymástól különválasztja, z helyett sz-hez közeledő hangot mond, az r-et nehezen tudja csak ki­ejteni. Május 31-dikéig összesen 30 higanybedörzsölést használt. Június 5 dikén a korodáról elbocsáttatott. Rohamai végleg elmaradtak. A visszamaradt tünetek a jobb facialis alig észre­vehető paresisében és igen kisfokú anarthriában állottak. Test­súlya a kórodán tartózkodása alatt 6­5 kgm­-mal növekedett. A fényes therapiai eredmény több szóra nem szorul. 1892. szeptemberben újra bejött a kórodéra magát megvizs­gáltatni. Azóta görcsei nem ismétlődtek, az anarthria teljesen megszűnt, ép úgy mint a nyálfolyás. Csupán annyi vehető észre, hogy a jobb arczfél mozgásai beszéd alatt élénkebbek mint a bal arczfél mozgásai. A kórfolyamat leírásának kapcsában nem mulaszthatom el, hogy a rohamok egyes, sok tekintetben érdekes tulajdon­ságaihoz ne fűzzek egy pár szót. A görcsök lefolyása minden tekintetben megfelelt a cor­­ticalis epilepsia képének: a görcsök szűk területen indultak meg, azután mind nagyobb területre szétáradva, időnként általános epileptikus rohamba mentek át. Az öntudat a roha­mok kiterjedésével arányos zavart mutatott. A rohamok után paresisek maradtak vissza A tünetek közt az aphasia csak a kéreg bántalmából származhatott. A kéregbántalom diagnosisá­­nak megállapítása tehát nem járt nehézséggel. A­mi az esetben rendkívül feltűnő volt, az a rohamok kezdetének módja. Először fokozott nyálelválasztás. Azután aphasia. Később a jobb szájzúg izomzatának görcse stb. A roham lezajlása után visszamaradó elváltozások, a­melyek a rohamok közti időszakban mind jobban visszafejlődtek : a jobb állalatti táj fájdalmassága, aphasia, később anarthria, facialis paresis, a jobb felső végtag erejének csökkenése. Az epileptikus rohamok alatti fokozott nyálelválasztás tudvalevőleg a mindennapi jelenségek közé tartozik. Leszámítva ezen tényt, és azt, hogy psychikus folyamatok (érzések élénk elképzelése által) a nyálelválasztást befolyásolhatják, ezen működés viszonya az agykéreghez embernél nem ismeretes. Rochefontainer kutyánál az agykéreg ingerlékeny részé­nek izgatására mindkét Wharton-vezetékből fokozott nyál­folyást észlelt; a keresztezett hatás az azonoldalit felülmúlta. Szerinte az ingerületet a nyálmirigyhez úgy a chorda tympani, mint a Sympathikus vezetik. Az elválasztás bármely ingerlé­keny pont izgatásánál beállott, úgy hogy Francois Francki­s szerint ez a reactió nincs az agykéreg bizonyos, elhatárolt területéhez kötve és peripherikus reflexxel hasonlítható össze. Szerinte talán az izgatás subjectív ízlési érzéseket okoz, és ezen az úton váltja ki a nyálelválasztást (?) Albertoni (idézve Franck által i. c.) kimutatta, hogy az epileptikus nyálfolyás nem már előzetesen elválasztott nyál kiürítésén, hanem a roham okát képező inger hatása alatt fokozott elválasztáson alapszik. Főleg a chorda tympani vezeti az ingerületet. Franck kutyánál azt találta, hogy a nyálfolyás ép úgy beáll reflex epilepsiánál (a dura izgatása által ki­váltva), mint corticalisnál. A nyálelválasztás graphikus tanul­mányozása által azon eredményre jut, hogy az epileptikus roham tonikus szakában kevés nyál folyik ki a Wharton-féle vezetékből. Ez a nyál már előzetesen választatott el és foko­zott kiürülése csak az izmok összehúzódásának eredménye. A cronikus szakasz alatt maga az elválasztás folyamata fokozó­dik. A fokozódás mintegy lökésenként történik és időbelileg összeesik a clonikus görcsök erősbbödésével. A folyamatok azonosak a reflex­ és corticalis epilepsiánál. Ismétlődő roha­moknál a nyálfolyás a clonikus görcsökhöz képest fokozatosan késik, csökken, a status epileptikus későbbi szakában elmarad. Az észlelt eset a mondottakkal sok tekintetben ellen­­mondásban áll. A görcsök kezdetén a nyálelválasztás ép úgy viselkedett, mint pl. a hüvelykujj izomzata a Jackson-féle epilepsia azon gyakoribb alakjánál, a­melynél a kiindulás a hüvelykujj izomzatában történik. Eleinte a rohamok nem is terjedtek el az izomzatra, hanem csak anarthria, a rohamok növekedésével pedig aphasia által kisértettek. A beteg határo­zottan állíthatta, hogy subjectív ízérzés nem képezte az el­választás okát, a­mi már az elválasztott óriási mennyiség által is, de főleg az által bizonyíttatik, hogy az öntudat elvesztése után a nyálfolyás tovább tartott egészen a roham befejező­déséig, oly óriási mértékben, a­milyenben az az általános epileptikus rohamot kísérni nem szokta. Mindezek azt bizonyít­ják, hogy egy partiális epilepsiaroham egyedül fokozott nyál­­elválasztásban is nyilvánulhat, a­miből tovább következik, hogy az agykéregnek egy körülírt területe embernél a nyálelvasztással szoros összefüggésben áll. Ezen terület helyét illetőleg, ha egyáltalában valami, természetesen csak sectio adhatott volna felvilágosítást. Ismerve azonban a corticalis epilepsia elterje­désének törvényeit, nagy valószínűséggel bír ama következtetés, hogy az a beszéd mező motorius részének közelében van. Az elválasztott nyál chemiai vizsgálata azt mutatta, hogy az normális, vegyes szájnyál, ezen a kéreg által megindított elválasztásnál képződött nyál tehát minden sajátságára nézve azonos volt a reflectorikus elválasztás terményével és úgy lát­szik, hogy az agykéreg úgy a „trophikus“ mint a „secretori­­kus’‘ (Heidenhain) idegek útján fejtheti ki működését. Több szempontból érdekes a rohamok alatt fellépett aphasiának képe. Enyhébb rohamok anarthriával, később motorius aphasiá­­val, kevesebbek pedig totálissal jártak. A sensorius aphasia tűnt el legkorábban, úgy hogy ilyenkor motorius aphasia cor­ticalis alexiával (Westphal) maradt vissza, a­mi hasonló esetek­ben szabálynak mondható. Figyelmet érdemel azonban a beteg sajátságos maga­tartása írásnál. Gondolatát írásban akarja kifejezni, azonban paragraphia áll fenn. A beteg szavak. Ennek daczára tudja, hogy nem azt írja, a­mit akar. A szókép elemei közül a hang­képek fennállanak. Ezek a hallás útján felidézhetők, és érte­lemmel vannak felruházva. A gondolat hibás írási mozgási képeket idéz fel, a­melyek hibás szóalkotáshoz vezetnek. Paraphasia azonban soha sincs jelen. A beteg írásának helyes­ségét nem ellenőrizheti a szak visuális képeinek segítségével, az alexia folytán. Ha ennek daczára észreveszi, hogy helytele­nül ír, az csak a kinaesthetikus érzések segítségével történhetik. Ezek közül a beidegzés érzése nem szerepelhet, mert hiszen ez hibás. A beidegzési érzés nyilván azonos a mozgási képek­kel és ha helyes gondolatok associatio útján helytelen moz­gási képeket idéznek fel, ez az associatio hibás voltán alap­szik. Ha helytelen az associatio a gondolatokból a mozgási képek felé, bizonyára helytelen az a fordított irányban is és a mozgás helytelenségének felismeréséhez nem vezethet. Ez tehát csak a már végbevitt mozgás érzetének útján történhetett, épen úgy, mint a­hogy pl. Westphal­­alexiás betege képes volt olvasni, ha az eléje tett írást lemásolta. 1 Arch, de Phys. 1876. 2 Fonctions motrices du cerveau. 1887. 1 Zschr. f. Ethnologie, 1874. id. Charcot: Előadások stb. Buda­pest 1889.

Next