Orvosi Hetilap, 1893. január (37. évfolyam, 1-5. szám)
1893-01-29 / 5. szám
54 ORVOSI HETILAP 1893. 5. s2 28- dikán — a negyedik higanybedörzsölés után — görcsei egész nap kimaradtak, délután az eszmélet nyomai mutatkoztak, egyes hozzáintézett kérdésekre fejbólintással válaszol. Láztalan. Tejet inni képes. 29- dikén eszmélete javul. Hozzá intézett kérdésekre „jól“„nem“ szókkal felel. 30- dikán éjjel egy pár rövid ideig tartó görcs a jobb arczsélben nyálfolyással. Május 1 én büdös, ataxia nincs. A jobb kéz nyomó ereje csökkent. Ezen időtől fogva a beteg erőbeli állapota folyton javult, görcsei nem ismétlődtek. Vizeletét még mindig maga alá eresztette egészen 6-dikáig, amikor a vizelet napi mennyisége 1500 cm 3, fajsúly 1010 volt. A vizelet fehérnyét nem tartalmazott. 7-dikén írása vizsgáltatván, az helyesnek mutatkozott. Ez időtől fogva az ágyat időnként karos székkel cserélte fel. 13-dikán először járt. Gyengeségét leszámítva, a járás rendellenességet nem mutatott. 17-dikén három ízben volt nyálfolyási rohama, az öntudat zavara és görcsök nélkül. Beszéde a rendestől csak annyiban mutat eltérést, hogy az egyes szavakat gyorsan ejti ki és egymástól különválasztja, z helyett sz-hez közeledő hangot mond, az r-et nehezen tudja csak kiejteni. Május 31-dikéig összesen 30 higanybedörzsölést használt. Június 5 dikén a korodáról elbocsáttatott. Rohamai végleg elmaradtak. A visszamaradt tünetek a jobb facialis alig észrevehető paresisében és igen kisfokú anarthriában állottak. Testsúlya a kórodán tartózkodása alatt 65 kgm-mal növekedett. A fényes therapiai eredmény több szóra nem szorul. 1892. szeptemberben újra bejött a kórodéra magát megvizsgáltatni. Azóta görcsei nem ismétlődtek, az anarthria teljesen megszűnt, ép úgy mint a nyálfolyás. Csupán annyi vehető észre, hogy a jobb arczfél mozgásai beszéd alatt élénkebbek mint a bal arczfél mozgásai. A kórfolyamat leírásának kapcsában nem mulaszthatom el, hogy a rohamok egyes, sok tekintetben érdekes tulajdonságaihoz ne fűzzek egy pár szót. A görcsök lefolyása minden tekintetben megfelelt a corticalis epilepsia képének: a görcsök szűk területen indultak meg, azután mind nagyobb területre szétáradva, időnként általános epileptikus rohamba mentek át. Az öntudat a rohamok kiterjedésével arányos zavart mutatott. A rohamok után paresisek maradtak vissza A tünetek közt az aphasia csak a kéreg bántalmából származhatott. A kéregbántalom diagnosisának megállapítása tehát nem járt nehézséggel. Ami az esetben rendkívül feltűnő volt, az a rohamok kezdetének módja. Először fokozott nyálelválasztás. Azután aphasia. Később a jobb szájzúg izomzatának görcse stb. A roham lezajlása után visszamaradó elváltozások, amelyek a rohamok közti időszakban mind jobban visszafejlődtek : a jobb állalatti táj fájdalmassága, aphasia, később anarthria, facialis paresis, a jobb felső végtag erejének csökkenése. Az epileptikus rohamok alatti fokozott nyálelválasztás tudvalevőleg a mindennapi jelenségek közé tartozik. Leszámítva ezen tényt, és azt, hogy psychikus folyamatok (érzések élénk elképzelése által) a nyálelválasztást befolyásolhatják, ezen működés viszonya az agykéreghez embernél nem ismeretes. Rochefontainer kutyánál az agykéreg ingerlékeny részének izgatására mindkét Wharton-vezetékből fokozott nyálfolyást észlelt; a keresztezett hatás az azonoldalit felülmúlta. Szerinte az ingerületet a nyálmirigyhez úgy a chorda tympani, mint a Sympathikus vezetik. Az elválasztás bármely ingerlékeny pont izgatásánál beállott, úgy hogy Francois Franckis szerint ez a reactió nincs az agykéreg bizonyos, elhatárolt területéhez kötve és peripherikus reflexxel hasonlítható össze. Szerinte talán az izgatás subjectív ízlési érzéseket okoz, és ezen az úton váltja ki a nyálelválasztást (?) Albertoni (idézve Franck által i. c.) kimutatta, hogy az epileptikus nyálfolyás nem már előzetesen elválasztott nyál kiürítésén, hanem a roham okát képező inger hatása alatt fokozott elválasztáson alapszik. Főleg a chorda tympani vezeti az ingerületet. Franck kutyánál azt találta, hogy a nyálfolyás ép úgy beáll reflex epilepsiánál (a dura izgatása által kiváltva), mint corticalisnál. A nyálelválasztás graphikus tanulmányozása által azon eredményre jut, hogy az epileptikus roham tonikus szakában kevés nyál folyik ki a Wharton-féle vezetékből. Ez a nyál már előzetesen választatott el és fokozott kiürülése csak az izmok összehúzódásának eredménye. A cronikus szakasz alatt maga az elválasztás folyamata fokozódik. A fokozódás mintegy lökésenként történik és időbelileg összeesik a clonikus görcsök erősbbödésével. A folyamatok azonosak a reflex és corticalis epilepsiánál. Ismétlődő rohamoknál a nyálfolyás a clonikus görcsökhöz képest fokozatosan késik, csökken, a status epileptikus későbbi szakában elmarad. Az észlelt eset a mondottakkal sok tekintetben ellenmondásban áll. A görcsök kezdetén a nyálelválasztás ép úgy viselkedett, mint pl. a hüvelykujj izomzata a Jackson-féle epilepsia azon gyakoribb alakjánál, amelynél a kiindulás a hüvelykujj izomzatában történik. Eleinte a rohamok nem is terjedtek el az izomzatra, hanem csak anarthria, a rohamok növekedésével pedig aphasia által kisértettek. A beteg határozottan állíthatta, hogy subjectív ízérzés nem képezte az elválasztás okát, ami már az elválasztott óriási mennyiség által is, de főleg az által bizonyíttatik, hogy az öntudat elvesztése után a nyálfolyás tovább tartott egészen a roham befejeződéséig, oly óriási mértékben, amilyenben az az általános epileptikus rohamot kísérni nem szokta. Mindezek azt bizonyítják, hogy egy partiális epilepsiaroham egyedül fokozott nyálelválasztásban is nyilvánulhat, amiből tovább következik, hogy az agykéregnek egy körülírt területe embernél a nyálelvasztással szoros összefüggésben áll. Ezen terület helyét illetőleg, ha egyáltalában valami, természetesen csak sectio adhatott volna felvilágosítást. Ismerve azonban a corticalis epilepsia elterjedésének törvényeit, nagy valószínűséggel bír ama következtetés, hogy az a beszéd mező motorius részének közelében van. Az elválasztott nyál chemiai vizsgálata azt mutatta, hogy az normális, vegyes szájnyál, ezen a kéreg által megindított elválasztásnál képződött nyál tehát minden sajátságára nézve azonos volt a reflectorikus elválasztás terményével és úgy látszik, hogy az agykéreg úgy a „trophikus“ mint a „secretorikus’‘ (Heidenhain) idegek útján fejtheti ki működését. Több szempontból érdekes a rohamok alatt fellépett aphasiának képe. Enyhébb rohamok anarthriával, később motorius aphasiával, kevesebbek pedig totálissal jártak. A sensorius aphasia tűnt el legkorábban, úgy hogy ilyenkor motorius aphasia corticalis alexiával (Westphal) maradt vissza, ami hasonló esetekben szabálynak mondható. Figyelmet érdemel azonban a beteg sajátságos magatartása írásnál. Gondolatát írásban akarja kifejezni, azonban paragraphia áll fenn. A beteg szavak. Ennek daczára tudja, hogy nem azt írja, amit akar. A szókép elemei közül a hangképek fennállanak. Ezek a hallás útján felidézhetők, és értelemmel vannak felruházva. A gondolat hibás írási mozgási képeket idéz fel, amelyek hibás szóalkotáshoz vezetnek. Paraphasia azonban soha sincs jelen. A beteg írásának helyességét nem ellenőrizheti a szak visuális képeinek segítségével, az alexia folytán. Ha ennek daczára észreveszi, hogy helytelenül ír, az csak a kinaesthetikus érzések segítségével történhetik. Ezek közül a beidegzés érzése nem szerepelhet, mert hiszen ez hibás. A beidegzési érzés nyilván azonos a mozgási képekkel és ha helyes gondolatok associatio útján helytelen mozgási képeket idéznek fel, ez az associatio hibás voltán alapszik. Ha helytelen az associatio a gondolatokból a mozgási képek felé, bizonyára helytelen az a fordított irányban is és a mozgás helytelenségének felismeréséhez nem vezethet. Ez tehát csak a már végbevitt mozgás érzetének útján történhetett, épen úgy, mint ahogy pl. Westphalalexiás betege képes volt olvasni, ha az eléje tett írást lemásolta. 1 Arch, de Phys. 1876. 2 Fonctions motrices du cerveau. 1887. 1 Zschr. f. Ethnologie, 1874. id. Charcot: Előadások stb. Budapest 1889.