Orvosi Hetilap, 1894. február (38. évfolyam, 5-8. szám)
1894-02-04 / 5. szám
52 ORVOSI HETILAP nél alkalmazott ambuláns féstkötéseknél, csupán a bokák felett nem volt szükséges a kötést oly szorosan a csontok contourjaihoz simítani, mint töréseknél. A betegek e kötésekkel azonnal jártak és végtagjukra reá tudtak nehezkedni a nélkül, hogy ez nekik fájt volna, s azóta is járnak a kötésekben. Ily esetekben tehát szintén jó hasznát fogjuk venni a fentebb leírt sínes csizmának, amely itt talán még annyival inkább van helyén, miután ily esetekben nem 5—6 hétig, hanem többnyirre hosszú ideig van reá szükség. * * Még megemlítem, hogy a leírt sínes csizmát Neumann H. műszerész és Lechner J. czipész készítették. Ára körülbelül 55—40 frt. Közlemény a k. m. tud. egyetem I. szül. és nőgyógyászati intézetéből. Különböző táplálások befolyása a gyermekágyasok anyagforgalmára. Blaw Sándor szig. orvostól. (Folytatása.) Ami a vizelet mennyiségét illeti, az adatokat az összegyűjtött vizelet naponként kétszeri mérésével szereztük be, azonban itt a különböző étrendeknél valamely lényeges különbözet nem volt constatálható. Megkívánjuk azonban jegyezni, hogy a vizelet mennyiségét a gyermekágyban átlag sem szaporodottnak, sem mint mások állítják, általában fogyottnak mondani nem lehet. Naponta végzett méréseim szerint az esetek valamivel nagyobb részénél tényleg kevesebb vizelet találtatott, azonban egy tekintélyes résznél meg határozottan a rendesnél több vizelet választatott ki, mely utóbbi esetekben mindig kisebb nagyobb lábvizenyő volt jelen. Ezek szerint oly gyermekágyasoknál, hol nem volt a terhesség alatt nagyobb fokú lábvizenyő, a vizelet fogyottnak, a hol pedig volt, szaporodottnak tűnt ki, mit az elsőknél a szülés alatti vérvesztés és a tartósabb gyermekágyi izzadás, az utóbbiaknál az ezen vesztességeket felülmúló vizenyőnek a szülés utáni felszívódása kellően magyaráz. Hogy ez tényleg így van, mutatja azon körülmény is, mely szerint azok, kiknél nagy lábvizenyős bő vizelés volt látható, egyszersmind a gyermekágy végén feltűnően nagyobb súlyveszteséget is mutattak, pl. egy esetben 138 kgm.-ot. Ehhez hasonló esetet ír le Wienckl, hol egy ikerterhesség utáni gyermekágynál nagy anasarca eltűnése közt 131 kgm. volt a súlyvesztesség. A vizeletben kiválasztott hugyanynak mennyiségét meghatározni, mi igen körülményes eljárás, gyakorlati szempontból feleslegesnek látszott, mert annak bármely diaetánál való szaporodottsága vagy csökkenése a gyermekágyasra valamelyes előnyt nem mutathat, de még a nitrogéntartalmú tápanyagoknak (hús-, tojásdiaeta) a huggang szaporodására való befolyását Wienckl, Lohenstein, Bert és mások egyetértőleg kimutatták. A vegyes és különösen a tej diaetánál a vizelet fajsúlya túlnyomóan 1014, kevésnél 1018 és még kevesebbnél 1021—1028 volt; a tojás-, hús- és hús-vegyes diaetáknál pedig túlnyomóan 1031 és a kisebb felénél az eseteknek sem szállott 1024— 1018 alá. Ami a vizelet fehérnye-tartalmát illeti, Möricke azt szülőnőknél, különösen primipáráknál és nehéz szülések alkalmával az esetek 37%-ában találta, mely fehérnye azonban szerinte a gyermekágyban csakhamar eltűnik. Becquerel a gyermekágyasok vizeletében előforduló kis mennyiségű fehérjét a lochia jelenlétének tudja be. Részünkről az észlelt gyermekágyasok vizelete vizsgálat ózdijából a kellő cautelák betartása mellett minden esetben csapolás által szereztetett be, s így arra a lochia jelenléte zavarólag nem hathatott. Az ily tiszta vizeletnél minden esetben a légenysav és a főzési próbát alkalmaztuk, melyekkel az esetek csekély számánál (körülbelül 6—8 ° C) voltunk képesek fehérnyét a vizeletben kimutatni. A gyermekágyasok vizeletében leggyakoribb idegen alkotórész a czukor. Ney szülés előtt és alatt 24 nőnél 4 esetben talált a vizeletben ezukrot; ugyanő 148 gyermekágyas közt 115-nél (77%) talált ezukrot a vizeletben, mit az emlőkben pangó tejből a véredényekbe bejutó tejezukornak a vizelet útján való kiválasztásával magyaráz. Smety szerint ugyanezen okból különösen a gyermekágy 2—3-dik napján jelenik meg, mikor a tejelválasztás erősebben indul meg és az újszülött még kevesebbet szopik ; ő megkísértette szoptató kutyáktól kölykeiket elvonni, mire a czukor vizeletükben rendesen megjelent. Hempel a czukor mennyiségét átlag 0 5%-ra teszi; olyanoknál pedig, kik épen nem szoptattak, a gyermekágyban 1 6%-ra is felszáll. Hofmeier megvizsgálta ezen czukrot és azt találta, hogy kristályalak, alvadási hőfok, összeállás, optikai tulajdonság, reductio képessége stb. mind arra mutat, hogy ez tejezukor s azért e tünetet „lactosuriá“-nak ajánlja nevezni. Vizsgálataimnál a Heller-Moore és Trommer-féle próbákat alkalmaztam, melyekkel a 2—3-dik naptól kezdve minden esetben képes voltam a vizeletben czukrot kimutatni, s ott is, ahol az első napon épen nem, vagy csak nyomokban volt jelen, a 23-dik napon nyilván a tej bővebb elválasztásával lépést tartva mindig, illetőleg az előbbinél nagyob mennyiségben volt jelen, hogy azután csaknem az egész gyermekágy tartama alatt állandó vizeletalkatrésznek maradjon meg. Ezek után áttérek a gyermekágyasok azon anyagforgalmi viszonyainak tárgyalására, melyek egyik-másik diaetánál való kedvező alakulása az illetékre határozott előnynyel jár. 1. A nemi szervek visszafejlődése. A nemi szervek visszafejlődésének megítélésénél mint legfontosabbat és aránylag pontosan ellenőrizhetőt az uterust vettük tekintetbe és pedig fundusának a symphysishez való közeledési fokát és a külső, valamint belső méhszáj állapotát a gyermekágy végén. Próbálták a méh involutiójának meghatározására időközönként sondával mérni a méhfenék távolát a külső méhszájtól, azonban e talán pontosabb, de a fertőzést illetőleg mindenesetre veszélyes beavatkozást meg sem kísértettük. E helyett más módszert alkalmaztunk és pedig a méh fundusa a hasfalon át kitapintatott és az így megjelölt pontnak távola a symphysistől leméretett. Ezen mérések szerint a nyolczadik nap végéig a méhfenék a symphysistől átlag 4—8 cm.-nyíre fejlődött vissza s ezek közt az esetek nagyobb részénél 5—3 cm.-nyíre, csak kevésnél maradt 8 cm-re vissza. Összehasonlítva a különféle diaetáknál talált adatokat, azokban egyikre nézve sem volt valamely lényegesebb különbözet constatálható, mindenütt ugyanazon átlagos és megközelítőleg ugyanazon részleges számokat nyertük, azért ez adatok táblázatos kimutatását mellőzhetőnek tartottuk. A méh visszafejlődésének megítéléséül a méhszáj állapota a 9-dik gyermekágyi napon is felvétetett. Ennek vizsgálására mint rendesen a bimanualis módszer lett alkalmazva. Úgy itt, mint a következő leírásoknál az egyes diaetáknál összeállított táblázatokat térszűke miatt elhagyom és csakis az összehasonlító táblázatokra szorítkozom annál is inkább, mert közlésük a dolgozatot még egyszer oly bosszúra nyújtaná, másrészt kihagyásuk az áttekintést nem igen zavarja. Összehasonlító táblázat a külső és belső méhszáj visszafejlődéséhez. Bőven ujjnyi külső és ujjnyi belső méhszáj Ujjnyi külső és ujj hegynyi belső méhszáj Szűkén ujjnyi külső és el n. érd. belső méhszáj Vegyes diaét, _ 67-8% 32-2°/„ Tejdiaeta ... 64-3°/0 28-6 °b 7T°/0 Tojásdiaeta ... 48-2 "/„ 39T°/„ 12-7% Húsdiaeta ____ 57% 41-4°/0 69 °/„ Dúsvegyes diaeta 55-5 % 33-3% 11-17* 1894. 5. sz.