Orvosi Hetilap, 1894. július (38. évfolyam, 26-30. szám)
1894-07-01 / 26. szám
1894. 26. sz ORVOSI HETILAP A gyermekkorban a következő haemorrhagikus diathesisek fordulnak elő : a purpura, a haemophilia és a scorbut. A scorbut többnyire egy cumulálólag fellépő betegség, amelynél mint jellegzetes tünemény a foghús vérzékenysége, lobosodása és kifekélyeződése lép fel, a mellett különböző vérzések támadnak a bőrben, a bőr alatti kötőszövetben, az izomzatban és a legkülönfélébb szervekben. Amennyire aránylag gyakori megbetegedés a scorbut a felnőtteknél, annyira ritka az a gyermekeknél. Egyes gyermekgyógyászati tankönyvekben fel sincs említve, és csak Hüttenbrennert állítja, hogy a scorbut a gyermekkorban nem épen ritka és úgy elsődlegesen mint másodlagosan lép fel. Ide volna még számítható az angolkóros csecsemők scorbutikus megbetegedése, az ú. n. Barlow-féle betegség is, amelyről Heubner2 nem régen értekezett. Ezen betegség netiológiája annyiban hasonlít a scorbuthoz, hogy úgy mint ott, itt is a helytelen és rossz táplálási mód képezi a betegség alapját. A Barlow-féle betegségre jellemző az, hogy a csöves csontok (különösen a combcsont, tibia, radius) diaphysisei diffus cylindrikus duzzanatot mutatnak, amelyek fájdalommal járnak, a fogíny erősen fellazult, duzzadt és vérzékeny, a bőrben és a bőr alatti kötőszövetben egyes helyeken vérzések lépnek fel, a szemhéjak erősen pedematosusan és haemorrhagikusan meg vannak dagadva, ami által az arca elcsúfíttatik, a szemgolyók kisebb-nagyobb mértékben lefelé és előre vannak tolva. Barlow kimutatta, hogy vérzésekről van szó, amelyek a csont és a csonthártya között lépnek fel, ami által a csontban táplálkozási zavarok, nekrosisok és fracturák keletkeznek. Barlow a haemorrhagikus folyamatból magyarázza a fájdalmakat is és végre vérzéseket talált a belső szervekben (tüdők, máj és lép). Ilyen tüneményekkel járó eseteket írt le Wheadley 5 is, aki ezen megbetegedést direct scorbutnak mondja, a nélkül azonban, hogy oly beható és gondos vizsgálatokra támaszkodott volna, mint Barlow. A scorbutnál sokkal gyakoribb megbetegedés a gyermekkorban a haemophilia, amely rendszerint öröklött vagy legalább is veleszületett bántalom és abból áll, hogy úgy spontán, mint külső behatásokra gyakran ismétlődő és nehezen elállítható vérzések keletkeznek. A gyermekkori haemorrhagikus diaethesisek közül gyakoriság tekintetében kétségtelenül első helyen említendő a purpura vagy a purpura haemorrhagica. Steffens egy nemrég megjelent értekezésében a purpuréról úgy nyilatkozik, hogy az a mai álláspont szerint gyűjtőfogalomnál nem egyéb, amely alatt vérkiömlést értünk a bőrben és a különböző szervekben s szövetekben, amely vérkiömlésnek különféle okai lehetnek. Ezen álláspontra helyezkedünk mi is és klinikai tapasztalataink alapján, amelyeket a következőkben leszünk bátrak előadni, ebbeli nézetünket majd megerősíteni igyekezünk. Észleléseink körébe a purpurénak csak primaer alakjait vontuk és tekinteten kívül hagytuk azon számos betegséget, amelyek folyamán a purpura másodlagosan szokott fellépni, így ismeretes tény, hogy a heveny fertőző betegségek után, mint himlő, vörheny, kanyaró, hagymáz után, továbbá az újszülöttek septikus és pyaemikus folyamatai, az újszülöttek heveny zsíros elfajulása, a veleszületett bujakór, fekélyes szívbelhártyaláb stb. kapcsán a bőrben és a különböző szervekben elég gyakran lépnek fel vérzések. Atrophikus, tuberculosus gyermekeknél nem épen ritkán látunk a hát, mell és has bőrén vérömlenyes foltokat, amelyek szintén csak másodlagosaknak tekintendők. (Purpura cachecticorum.) 1 2 3 4 5 6 Ami a purpura előfordulását illeti, úgy azt látjuk, hogy a különböző szerzők különféleképen nyilatkoznak. Immermann1 szerint a fiatal kor, nevezetesen a 15—20-dik életévig terjedő kor az, amelyben a purpura leggyakrabban előfordul. Barthes és Billiett szerint a purpura csak az 5-dik életév után lép fel, leggyakrabban a 9—15-dik életévig. Förster, a haemorrhagikus diathesiseket úgy a felnőtteknél, mint agyermekeknél általában véve a ritkábban előforduló bántalmak közé sorozza és a 3 főalak, ú. m. a purpura, a haemophilia és a scorbut közül az utóbbit a gyermekkorban a legnagyobb ritkaságnak tartja. Ugyanő a drezdai gyermek-poliklinika jegyzőkönyveiből az 1834—1876-ig terjedő időszakban 34,276 beteg közül csak 22 esetét a haemorrhagikus diaethesiseknek találta feljegyezve, és pedig 2 haemophiliát, 11 purpura simplexet, 6 purpura haemorrhagicát és 3 peliosis rheumatica esetet. Steffens a már említett értekezésében felemlíti, hogy 128 részben az irodalomból, részben a saját gyakorlatából merített esetben, amelyek a gyermekkorra vonatkoznak, a 6 9-dik évig, valamint az 1 éven aluli kor leginkább van képviselve ; 1 éven aluli gyermek 22 volt, akik közül 2 újszülött szerepel. Észleléseim substratumát a Stefánia-gyermekkórházban 6 év alatt előfordult purpura-esetek képezik, amelyek 1887— 1892-ig (bezárólag) részint ambulanter, részint klinikáikig észleltettek. A mellékelt táblában össze vannak állítva összes purpuraeseteink. A kórház nyilvános rendelésein ezen 6 év alatt összesen 41 purpura haemorrhagica észleltetett mint primaer megbetegedés és pedig 25 fiú- és 16 leánynál, kor szerint volt 0— 1 éves 5, 1—3 éves 15, 3—7 éves 9 és 7- 14 éves 12 eset. A betegeink legnagyobb contingensét képezik tehát az 1—3 és a 7—14 évesek. A 41 eset közül csak 12 képezte a klinikai megfigyelés tárgyát, amely esetek symptomatológiájára alább ki fogunk terjeszkedni. Ami a purpura előfordulását illeti, úgy azt mondhatjuk, hogy az nem épen gyakori, amennyiben ezen 6 év alatt a Stefánia-gyermekkórház nyilvános rendelésein összesen 90,556 beteg közül csak 41-szer jelentkezett, ami 0‘04°/„-nak felel meg. Ezen 6 év alatt csak 2 ízben tétetett a diagnosis peliosis rheumaticára. Ezek oly esetek voltak, amelyekben az izületi tünetek és pedig a térdizületre vonatkozólag, praevaleáltak. A 12 klinikailag észlelt eset közül volt 5 fiú és 7 leány, akiknek kora a következő viszonyt tünteti fel: 1—3 éves volt 2, 3—7 éves 4 és 7—14 éves 6, és pedig egy 2/4, egy 27*, egy 4, egy 5, egy 6, egy 7, egy 7 V2, egy 8, három 9 Mielőtt azegyes symptomák taglalásába bocsátkoznánk, a klinikailag észlelt eseteink kórlefolyását kivonatosan közöljük, anélkül, hogy az ambulanter észlelt esetekre kiterjeszkednénk, amennyiben ezekről természetszerűleg pontos és kimerítő feljegyzéseink nincsenek. (Folytatása következik.) 1 Ziemssen’s Handbuch. XIII. 2. II. 1876. 2 Traité des maladies des enfants. Deux. edit. 1853. tom. II. 3 Gerhardt’8 Handbuch der Kinderkrankheiten. Ill, Bd. I. II. 1878. 4 L. c. * Ambulanter észlelt esetek Klinikailag észlelt esetek összesen leány T—1 o co 1 rH L— 1 CO T* rH 1 !—■ összesen gyógyult javult nem javult meghalt 18878 4 4 1 3 4 4 4 1888 108 2 3 2 3 2 1 — — 18898 5 3 2 3 2 1 — — — — 18903 — 3 — 3 — — 1 1 — — — 18918 6 2 — 4 1 3 4 2 1 — 1 18924 2 2 — 2 — 2 2 1 — — 1 41 25 165 159 12 128 12 1 Lehrbuch der Kinderheilk. 1876. 2 Jahrbuch f. Kinderheilk. XXXIV. 1892. 3 Medico-Chirurgical Transactions London, 1883. 4 Lancet. Nov. 1878. és Jul. 1*82. 5 Jahrbuch f. Kinderheilk. XXXVII. 1. H. 1893. végén. 6 v. Ritter. Ueber die Blutungen im frühesten Kindesalter. Oesterr. Jahrb. f. Paediatrik, 1871. — Epstein. Zur Aetiologie der Blutungen im frühesten Kindesalter. Oesterr. Jahrb. f. Paediatrik. 1876. 311