Orvosi Hetilap, 1898. november (42. évfolyam, 45-48. szám)

1898-11-06 / 45. szám

1898. 45. sz. ORVOSI HETILAP kötés feltevése előtt már megmértem a törött végtagon a mellső felső csípőtövis és a belső boka közötti távolságot. Ha már most a kötés alsó felének elkészülte után a belső boka alsó csúcsának helye nem volna jól kivehető, akkor azt úgy keresem meg, hogy a spin. anterior superiortól fogva olyan távolságra mérek a belső boka irányában lefelé, a­milyet azelőtt feljegyeztem. E helyet azután színes c­eruzával meg­jelölöm. Ez a belső boka csúcsának a helye. Ha a feötést a beteg vízszintes elhelyezésében alkalma­zom, akkor az egész elrendeződés a következő (4. ábra): Egy derékaljjal befedett asztal egyik végére egy 2 méter hosszú fényesre csiszolt vasrudat fektetek az egyenes végével, míg a másik, kampószerűleg meghajtott vége egy állványon nyugszik. A beteg törzse körülbelül az első ágyékcsigolyáig az asztalon fekszik, míg a törzs többi része, a medencze és az egészséges alsó végtag úgy fekszik a vasrúdon, hogy ez az ülőgumó és a nagy tompor között, a c­omb hátulsó ol­dalának középhosszában és a belső boka mellett vonul végig. Ha elegendő segédszemélyzettel rendelkezem, egy segéd biz­tosítja a végtagot ezen helyzetben, ellenkező esetben egy mullpólyával rögzítem a vasrúdhoz. Egy segéd a beteg oldala mellett ül és a törött c­omb oldalán megtámasztja a meden­­czét. A kötés lábrésze köré egy szíjat alkalmazok, a­mely­nek végét valamely szilárd ponthoz erősítem, míg magát a bekötött lábat ugyanazon állványra helyezem, a­melyen a rúd nyugszik. A c­ombjárókötésnek egy lényeges alkatrésze a pelotta. Korsch eleinte bélelt vaspántot használt pelettának, a­melyet erős sodronynyal hozott a gyoskötéssel összeköt­tetésbe. Én kezdettől fogva, a­mint azt az idézett értekezésem­ben le is írtam, e czélra gypspelettát használtam, a­melynek a többi felett az az előnye, hogy puha állapotban alkalmaz­tatván az ülőgumóra, azon nyeri végleges alakját, annak tehát minden egyenetlenségéhez pontosan odasimul és így decubitust nem okoz. Ez igen jól bevált és a mint látom elő­ször Albers, később mások is elfogadták és használják. Ez a peletta egy 20 cm. széles gypspólyából készül, a­melyet előbb vízbe mártva egy asztalon 25 cm. hosszúságban, mintegy 20 rétegben összehajtok, az egyes pólyameneteket jól egymáshoz simítom, az egyik felületét egy vékony réteg Bruns-wattával betakarom és az egészet gypsnélkü­li mullpólyával körülveszem. Ekkor 2 réteg 3 cm. széles calico-pólyát fektetek a törött c­omb oldalán a gáztájékra, annak egyik végét a beteg hátán, a másikat a mellén felvezetem, a váll magassága felett össze­csomózom, a calico-pólyát az ülőgumó alá húzom, az elkészített és még puha gypspelettát a pólya és az ülőgumót fedő bőr közé tolom, a pólya összecsomózott felső végét a csigacsin kampó­jába akasztom és a calico-pólya mellső és hátulsó szárát a crista­­lei magasságában madzaggal összekötöm, hogy a nyújtóerő a pelettát ne csak az ülőgumóhoz, de egyszersmind a lágyrészeket a c­ombcsonthoz is szorítsa, a­mi által az ülőfelület szélesebbé válik. A csigacsint esetleg a láb felől is lehet alkalmazni. Erre megkezdem a lassú distractiót s azt fokozom, mígnem a mérés, a­melyet azalatt a mellső felső csípőtövistől a belső bokánál levő jelig teszek, azt nem mu­tatja, hogy a két végtag egyenlő. Az ezen tárgyra vonatkozó első értekezésemben is úgy írom le a kötés feltevését, hogy a nyújtást csigacsinnal végezem, „nun wird langsam mit dem Flaschenzug distrahirt“ és mégis Graff,25 miután hangsú­lyozza, hogy mennyire szükséges a csigacsinnal való nyújtás, azt mondja: „Wir glauben nicht, dass der Vorschlag Dollinger’s mit der gepolsterten Sohle und Absatz allein genügt eine aus­reichende Extension zu bewirken, wenn wir auch selbst keine Erfahrung darüber haben.“ Graff figyelmét tehát úgy látszik elkerülte értekezésemnek épen ezen fontos pontja, a­mely ellen polemizál. Ha a distractio be van fejezve, a c­ombnak a kötésen kívüli részeit és a medenczét vékony wattapólyákkal körül­veszem és a gypskötést a c­ombra és a medenczére folytatom, arra ügyelve, hogy a gypspelettát a későbbi pólyamenetek jól odarögzítsék a helyére. A kötés befedi a beteg oldal gluteusát és csupán egy olyan szeletet hagy belőle szabadon, hogy a székletétnél a kötés­be ne piszkíttassék. A czomb alsó harmadának töréseinél a kötés csupán a nagy tomporig ér. Ha ellenben a törés a czomb felső két harmadában van, akkor a kötés az egész medenczét befoglalja és még körülbelül négy harántujjnyira a fölé terjed. Első kötéseimet az ilyen esetekben a csecsbimbóig felvittem, de a későbbi tapasztalataim azt mutatták, hogy ez felesleges. Hogy a kötés a lágyékhajlás- 4. ábra. Elrendezés a járókötés felső felének alkalmazásánál c­ombtörésnél, vízszintes helyzetben. 553

Next