Orvosi Hetilap, 1898. november (42. évfolyam, 45-48. szám)
1898-11-06 / 45. szám
1898. 45. sz. ORVOSI HETILAP kötés feltevése előtt már megmértem a törött végtagon a mellső felső csípőtövis és a belső boka közötti távolságot. Ha már most a kötés alsó felének elkészülte után a belső boka alsó csúcsának helye nem volna jól kivehető, akkor azt úgy keresem meg, hogy a spin. anterior superiortól fogva olyan távolságra mérek a belső boka irányában lefelé, amilyet azelőtt feljegyeztem. E helyet azután színes ceruzával megjelölöm. Ez a belső boka csúcsának a helye. Ha a feötést a beteg vízszintes elhelyezésében alkalmazom, akkor az egész elrendeződés a következő (4. ábra): Egy derékaljjal befedett asztal egyik végére egy 2 méter hosszú fényesre csiszolt vasrudat fektetek az egyenes végével, míg a másik, kampószerűleg meghajtott vége egy állványon nyugszik. A beteg törzse körülbelül az első ágyékcsigolyáig az asztalon fekszik, míg a törzs többi része, a medencze és az egészséges alsó végtag úgy fekszik a vasrúdon, hogy ez az ülőgumó és a nagy tompor között, a comb hátulsó oldalának középhosszában és a belső boka mellett vonul végig. Ha elegendő segédszemélyzettel rendelkezem, egy segéd biztosítja a végtagot ezen helyzetben, ellenkező esetben egy mullpólyával rögzítem a vasrúdhoz. Egy segéd a beteg oldala mellett ül és a törött comb oldalán megtámasztja a medenczét. A kötés lábrésze köré egy szíjat alkalmazok, amelynek végét valamely szilárd ponthoz erősítem, míg magát a bekötött lábat ugyanazon állványra helyezem, amelyen a rúd nyugszik. A combjárókötésnek egy lényeges alkatrésze a pelotta. Korsch eleinte bélelt vaspántot használt pelettának, amelyet erős sodronynyal hozott a gyoskötéssel összeköttetésbe. Én kezdettől fogva, amint azt az idézett értekezésemben le is írtam, e czélra gypspelettát használtam, amelynek a többi felett az az előnye, hogy puha állapotban alkalmaztatván az ülőgumóra, azon nyeri végleges alakját, annak tehát minden egyenetlenségéhez pontosan odasimul és így decubitust nem okoz. Ez igen jól bevált és a mint látom először Albers, később mások is elfogadták és használják. Ez a peletta egy 20 cm. széles gypspólyából készül, amelyet előbb vízbe mártva egy asztalon 25 cm. hosszúságban, mintegy 20 rétegben összehajtok, az egyes pólyameneteket jól egymáshoz simítom, az egyik felületét egy vékony réteg Bruns-wattával betakarom és az egészet gypsnélküli mullpólyával körülveszem. Ekkor 2 réteg 3 cm. széles calico-pólyát fektetek a törött comb oldalán a gáztájékra, annak egyik végét a beteg hátán, a másikat a mellén felvezetem, a váll magassága felett összecsomózom, a calico-pólyát az ülőgumó alá húzom, az elkészített és még puha gypspelettát a pólya és az ülőgumót fedő bőr közé tolom, a pólya összecsomózott felső végét a csigacsin kampójába akasztom és a calico-pólya mellső és hátulsó szárát a cristalei magasságában madzaggal összekötöm, hogy a nyújtóerő a pelettát ne csak az ülőgumóhoz, de egyszersmind a lágyrészeket a combcsonthoz is szorítsa, ami által az ülőfelület szélesebbé válik. A csigacsint esetleg a láb felől is lehet alkalmazni. Erre megkezdem a lassú distractiót s azt fokozom, mígnem a mérés, amelyet azalatt a mellső felső csípőtövistől a belső bokánál levő jelig teszek, azt nem mutatja, hogy a két végtag egyenlő. Az ezen tárgyra vonatkozó első értekezésemben is úgy írom le a kötés feltevését, hogy a nyújtást csigacsinnal végezem, „nun wird langsam mit dem Flaschenzug distrahirt“ és mégis Graff,25 miután hangsúlyozza, hogy mennyire szükséges a csigacsinnal való nyújtás, azt mondja: „Wir glauben nicht, dass der Vorschlag Dollinger’s mit der gepolsterten Sohle und Absatz allein genügt eine ausreichende Extension zu bewirken, wenn wir auch selbst keine Erfahrung darüber haben.“ Graff figyelmét tehát úgy látszik elkerülte értekezésemnek épen ezen fontos pontja, amely ellen polemizál. Ha a distractio be van fejezve, a combnak a kötésen kívüli részeit és a medenczét vékony wattapólyákkal körülveszem és a gypskötést a combra és a medenczére folytatom, arra ügyelve, hogy a gypspelettát a későbbi pólyamenetek jól odarögzítsék a helyére. A kötés befedi a beteg oldal gluteusát és csupán egy olyan szeletet hagy belőle szabadon, hogy a székletétnél a kötésbe ne piszkíttassék. A czomb alsó harmadának töréseinél a kötés csupán a nagy tomporig ér. Ha ellenben a törés a czomb felső két harmadában van, akkor a kötés az egész medenczét befoglalja és még körülbelül négy harántujjnyira a fölé terjed. Első kötéseimet az ilyen esetekben a csecsbimbóig felvittem, de a későbbi tapasztalataim azt mutatták, hogy ez felesleges. Hogy a kötés a lágyékhajlás- 4. ábra. Elrendezés a járókötés felső felének alkalmazásánál combtörésnél, vízszintes helyzetben. 553