Orvosi Hetilap, 1901. február (45. évfolyam, 5-8. szám)
1901-02-03 / 5. szám
68 ORVOSI HETILAP 1901. 5. sz. nem létezik és azok között ahol létezik számbavehető különbség nincsen, azt nekik is el kellett ismerniük. Úgy hogy, ha azon axioma, hogy a prostitutio képezi a venereás bántalmak legfőbb terjesztőjét, feltétlenül meg is áll, azon következtetés, a melyet ebből eddig levontunk, hogy tehát a prostitutio megrendszabályozása és ellenőrzése az, amelynek a venereás bántalmak csökkentésére a legnagyobb befolyása van és amelynek az előtt én is buzgó szószólója voltam, nézetem szerint ma már legalább egy egészen kategorice meg nem állhat. Ne méltóztassanak csodálkozni, hogy erre csak most kezdünk rájönni, mert hisz a prostitutio ellenőrzése mondhatni egészen a legújabb időkig tisztán csak erkölcsrendőri szempontból történt és alig egy pár évtizede, hogy azon államokban, ahol ellenőrzés van, annak az orvosi, közegészségi része is figyelemre len méltatva. Nem tartható fel pedig az említett axióma azért, mert: 1. A venereás bántalmak ma már oly óriási mértékben el vannak terjedve és a mostani társadalmi viszonyok között oly számtalan más tényező propagálja azok terjedését, hogy tisztán a prostitutio megrendszabályozásától várni azok csökkenését egy utópia annál is inkább, mert 2. a prostitutio egész ellenőrzése mindig csak egy nagyon is relatív intézmény fog maradni, ha még annyira tökéletesítjük is azt, úgyhogy a prostitutio ellenőrzéséről tulajdonképen nem is, csak a prostitutio egy kis részének az ellenőrzéséről lehet szó , mert könnyű belátni, hogy bármit csináljunk is, a prostitutio keresetszerűleg űző nőszemélyeknek csak egy nagyon is kis részét vonhatjuk ellenőrzés alá. 8. Mert az egész ellenőrzés úgy, ahogy az manapság nemcsak nálunk, de mindenütt gyakoroltatik, határozottan elégtelen ; és 4. mert magának a prostitutio orvosi ellenőrzésének is, ha azt még annyira tökéletesítjük is, mindig csak egy nagyon is relatív értéke lesz közegészségi szempontból. * # ❖ Ami az első pontot illeti, tény az, hogy egy csomó fontos tényező van, amely a venereás bántalmakat ép oly hatalmasan propagálja, mint maga a prostitutio és amíg azokat meg nem oldjuk, addig hiába szabályozzuk a prostitutiot. Minden egyébtől eltekintve, csak azt akarom felemlíteni, hogy hisz a prostituáltak a velük közlekedő férfiak által lesznek inficiálva és a venereás bántalmak — eltekintve a prostituáltaktól — a férfilakosság körében aránytalanul nagyobb számban vannak elterjedve, mint a nőknél. Már csak ebből is látható, hogy a prostitutio megrendszabályozása egymagában a venereás bántalmak prophylaxisára nézve korántsem elegendő. Eltekintek itt egy sereg társadalmi kérdéstől, amelynek rendezése kétségtelenül nagy befolyással lenne a venereás bántalmak megcsökkentésére, így a cselédügy, lelenczügy, dajkaügy stb. rendezése, a proletariátus csökkentése, szabadságolt katonák vagy a városokból hazatérő gyári munkások ellenőrzése — hisz a vidéken épen ezek terjesztik legjobban a venereát —, mert ezen kérdéseket gyökeresen megoldani egyhamar úgy sem fogjuk. Csak egy pontra akarok röviden kiterjeszkedni, mert őszintén megvallom, legalább is oly fontosnak tartom, mint a prostitutioügy rendezését és főképp abban látom azon tényezőt, amelynek a venereás bántalmak megcsökkentésére a legnagyobb befolyása lenne, ez pedig a venereás bántalmak intenzív gyógykezelésére vonatkozik. Nincs talán egy fertőző betegség sem, ahol a kellő időben alkalmazott szakavatott gyógykezelés által annyira képesek lennénk a betegséget befolyásolni és a ragályozó képességet és tartamot megcsökkenteni, sőt megszüntetni, mint épen a venereás bántalmaknál, és megfordítva, ahol az orvos tájékozatlansága és különösen a beteg tudatlansága annyit árthatna, mint épen itt. Mindazon kérdések, amelyek ezen pontra vonatkoznak, tehát az orvosi kiképzés reformja, teljesen ingyenes gyógykezelésnek — és pedig úgy ambuláns, mint különösen kórházi gyógykezelésnek — minden venereás beteg számára könnyen hozzáférhetővé tétele, a laikus közönségnek, és pedig nemcsak az alsóbb néposztályoknak, hanem a műveltebb laikus elemeknek is és különösen a serdülő ifjúságnak kellő felvilágosítása a’venereás bántalmak természete felől és kitanítása arra, hogy miképen óvakodjanak azoktól, elsősorban lesznek újabb időben valamennyi szakember által hangoztatva és — örömmel constatáljuk — az irányadó tényezők, a kormányok és hatóságok által mindinkább elismerve. A brüsszeli conferentia „óhajai“ közül, amelyeket a kormányok megszívlelésébe ajánlott, három szintén erre vonatkozik. Nézetem szerint ez azon egyedüli helyes út, amelyen tovább haladva, a venereás bántalmak ellen egy egészségesebb alapon nyugvó védekezést fogunk szervezhetni, mint ezt a prostitutio nagyon is ingatag alapon nyugvó ellenőrzése képezi. És épen azért sajnálattal kell látnunk, hogy nálunk a venereás bántalmaknak és különösen a syphilisnek teljesen és feltétlenül ingyenes kórházi gyógykezelése mindenki számára, aki azt csak igénybe venni óhajtja, még ha vagyona az 1000 koronát valamivel talán felül is haladja, még nincsen keresztül vive; addig pedig nem lehet az államot azon szemrehányástól megkímélni, hogy ő neki is része van a venereás bántalmak propagálásában. Fáradozásainknak már sikerült kivinni, hogy azon bizonyos „C“ lap, mely eddig a szegény venereás betegeket otthon pellengérre állította, megszűnt és bizonyos jóleső érzéssel mondhatom, hogy megszűnt ama mozgalom következtében, amelynek kiindulási pontját az én, ezelőtt hat évvel ezen mélyen tisztelt egyesület kebelében tartott előadásom képezte. Ezzel azonban nekünk nem szabad megelégednünk. Megvallom, hogy én a magam részéről teljesen indokoltnak tartom azt a félelmet, a melylyel a szegényebb néposztályhoz tartozó venereás beteg a kórházak iránt viseltetik s melyet bizonynyal mindazon kartársaim is tapasztaltak és folyton tapasztalhatnak, a kiknek alkalmuk van nagyobb venereás kórházi beteganyagot megfigyelni. Tény az, hogy az ilyen beteg, különösen, ha pár száz korona értékű vagyonkája is van, jobban fél a kórháztól, ha syphilist kap, mint a tisztító tűztől, mert a kis vagyonka vagy legalább annak jó része kórházi költség fejében úszik el. És ezt tőlük rossz néven venni igazán nem lehet. Hogy ennek következtében hány syphilises beteg titkolja el baját és nem lesz egyáltalában gyógykezelve, az könnyen elképzelhető. Mi nekünk oda kell törekedni, hogy a syphilises beteg kórházi gyógykezelése feltétlenül ingyenes legyen és én nagyon szeretném, ha meghallanák szavamat azok, akiket illet, mert ha szavam gyenge is, de erőt ad neki az, hogy az ország első orvosi fóruma az, amely előtt szerencsés vagyok beszélni, hogy pedig a mélyen tisztelt kortárs urak ezen pontban velem valamennyien egyetértenek, arról meg vagyok győződve. ❖ * * Ami a második pontot illeti, hogy t. i. a prostitutio ellenőrzése már csak azért sem válhatik sohasem egy tökéletes intézménynyé, sőt annak csak egy nagyon is relatív értéke fog lenni, mert akárhogy erőlködjünk is, a prostitutiót keresetszerűleg űző nőszemélyeknek csak egy igen kis részét fogjuk ellenőrzés alá vonhatni, azt bővebben — azt hiszem — nem szükséges fejtegetnem. Igaz ugyan, hogy a titkos prostitutionak azon és tényleg különösen veszedelmes részét, amelyik egészen nyíltan és szemérmetlenül, minden személyválogatás nélkül űzi mesterségét és amely a nyilvános prostitutiotól csak abban különbözik, hogy nem áll ellenőrzés alatt, könnyű lenne kinyomozni a rendőrségnek és az orvosi vizsgálat számára hozzáférhetővé tenni, hisz az ezt legtöbbnyire már ismeri is. Azonban ne felejtsük el, hogy egyrészt, ha a rendőrségnek igen nagy hatalmat adunk a kezébe, ha az egyszerű közrendőr felfogásától és tapintatától teszszük függővé, hogy kit tartson ő ily titkos kéjnőnek, akit bekísérnie és előállítania szabad, sőt kötelessége, ez okvetlenül mindig túlkapásokra vezet és vezetett eddig mindig és mindenütt és fog is vezetni. Márpedig a közerkölcsiség szempontjából, megvallom, sokkal károsabbnak vélem, ha egyetlen tisztességes nőszemély lesz insultálva, mintha tíz más titkos prostituált szabadjára hagyatik. Másrészt azonban az ilyen notórius titkos kémek csak egy kisebb, sőt aránytalanul kisebb részét teszik ki a titkos prostitutiónak; e mellett azonban minden nagyobb város.