Orvosi Hetilap, 1902. augusztus (46. évfolyam, 31-35. szám)

1902-08-03 / 31. szám

1902. 31. sz. ORVOSI HETILAP 1 esetben a triceps és lapoczka csonthártyareflex hiányzott. 1 esetben a patella- és triceps-reflex mindkét oldalon, 1 esetben a triceps- és Achilles-ínreflex egy oldalon hiányzott, 1 esetben csak a triceps-reflex volt kivárható egyoldali, 1 esetben az Achilles-ín és lapocskacsonthártya-reflex fél­oldalt megvolt, a többi reflex hiányzott. Kiemeljük egyik ese­tünket (8 sz.), mely 4 hónapi időközben kétszer volt vizsgálva, először csak az Achilles-ínreflex hiányzott, a patella-reflex egyik oldalon jól, a másikon kézfogással volt kiváltható. A második vizsgálatkor mind a két reflex hiányzott. Az egyes reflexekre vonatkozólag a következőt találtuk. Az Achilles-ínreflex hiányzott 65, megvolt 30, féloldalt 5 esetben A patella- „ „ 56, „ 40, „ 4 „ A triceps- „ „ 43, „ 47, „ 10 „ A lapoczkacsonthártyarefl. „ 35, „ 63, „ 2 „ A mondottakból kitűnik, hogy a reflexek közül legnagyobb fontosságú az Aehilles-ínreflex, a­mennyiben 11 esetben csak ez hiányzott, a­mikor a többi reflex még ép volt. A patella-ínreflex is korán tűnik el. Ezt mutatja, hogy az Aehilles-ínreflex az esetek 65, a patelláé 560/6-ban hiányzott kétoldalt. Fontos azonban, hogy csak 1 olyan eset akadt, a­melyben a többi reflex ép volta mellett a patelláé, bár csak féloldalt, hiányzott. A triceps-reflex fontossága kisebb, a csonthártya-reflexnek jelentősége nincs. Azon esetek közül, a­midőn a reflex mind a két oldalon megvolt, az Achilles-ínreflex 4, a patella reflex 3, a triceps-reflex 1 esetben mutatott igen feltűnő és állandó fokozatbeli különbséget. A kézfogás az a nélkül ki nem váltható Achilles-ínreflexet 6, patella­­reflexet 7, triceps-reflexet 5, scapula periost reflexet 8 esetben hozta napvilágra. A tabes többi tünete között legfontosabb a Robertson-féle tünet, mely 79 esetben volt kétoldalt kimutatható a száz között, 9-szer féloldalt volt meg, 3 esetben a pupilla alig reagált és csak 9 eset­ben volt a fény reactio kielégítő. Hypotonia 73 esetben, ataxia csak 55 esetben volt kimutatható. Érdekesek azon esetek, melyekben a tabes kétségtelenül meg volt állapítható, daczára annak, hogy a vizsgált négy reflex kiváltható volt. A 100 közül 25 ilyet találtam, ezek a 4, 7, 12, 13, 14, 24, 29, 32, 42, 44, 45, 46, 50, 53, 56, 57, 61, 64, 66, 71, 82, 85, 88, 90 szám alatt leirottak. Ezek közül a következő eset tanúsítani fogja, hogy tabesra gyanús betegen az érzészavar fontos segítséget nyújthat a kórismében. B. B. (64 sz. a táblázatban) 42 éves lakatos 1900. deczember 10-dikén kereste fel először a klinikai rendelést mindkét oldali oculomo­torius bénulással, melynek oka kikutatásra várt. Hat év előtt volt fekélye hímvesszőjén, mely 6 hétig tartott, utána kiütése volt egész testén és kénesfi-kezelést használt. 5 éve nős. Feleségének 3 első terhessége (egy a 7., egy a 8., egy a 9. hónapban) abortussal végződött, egy két éves fia egészségesnek látszott,­ felesége egészségesnek látszik és a vizsgálatkor újra más állapotban volt. A beteg­nek most is gyakran van fejfájása, de inkább nappal és reggel, mint éjjel. 1898. augusztus 16-dikán bal szeme lecsukódott, 6 hónapig be­csukva maradt. Ezen időtől származik kettős látása is. Bal szemének állapota javult, de fél év óta a jobbat nehezen nyitja fel. A két­­oldali oculomotorius bénulás mellett renyhe volt a pupillák reactioja. Ezen kívül anaesthesias öv volt található a mellen. Az ínreflexek jól voltak kiválthatók és semmi egyéb tabesra valló jel sem volt kideríthető. 1901. februárban szúró fájdalmak jelentkeztek a lábakban. 1901. deczember 17-dikén történt vizsgálatkor a patella-, az Achilles-, a triceps brachii-ínreflex és a lapocskacsonthártya-reflex még mindig jól volt kiváltható ; a szemizombénulás változatlan volt, a jobb pupilla fény­­■eactioját elvesztette, a bal, bár renyhén, megtartotta. Ataxiája most nem volt a betegnek, de hypotoniája már jelentékeny. Itt tehát 1894-ben lues-szel fertőzött egyénről van szó, a­ki még 1897-ben valószínűleg syphilisben szenvedett (felesége 1-szer abortált) és 1898-ban szemizombénulást kapott. Közelfekvő gondolat volt ezen szemizombénulást a még egy évvel azelőtt önállott lues-szel összefüggésbe hozni, az érzéstelenség azonban, mely övalakban derekán ki volt mutatható, kiderítette, hogy abes-szal van dolgunk. A 25 említett eset közül 16-szor mindkét oldalt, 3-szor éloldalt voltak merev pupillák, 2 esetben igen renyhe volt a fény­­eactio és csak 4 eset akadt, melyben a pupillareactio kifogástalan ok­a daczára tabesra volt tehető a kórisme. Ez mutatja, hogy a Robertson-féle tünet igazít leggyakrabban a helyes útra a kőris­­mében azon tabes esetekben, melyekben az ínreflexek megtartottak. (Folytatása következik.) Közlemény a székes­fővárosi Szt. István-kórház bőr­­beteg és bnjakóros osztályáról, ad II. a) Scabies. 157 scabieses egyént vizsgáltam meg. A betegség pár hétig és több hónapig, néhányszor 1. évnél is tovább tartott. Ezek közül csak a 150 nem kezelt és 2 már régóta nem kezelt esetet, összesen 152-t vettem figyelembe, tehát csak azokat, a­melyekben gyógyszeres (chemiai) inger nem játszott szere­pet a laesiok előidézésénél. A­ csoport. 88 betegnél a meneteken kívül csak pont- vagy csíkszerű excoriatiok, elszórtan néhány esetben csoportosan kölesnyi hyperaemiás göcsök és egy résznél pigmentált hegecskék voltak láthatók. Ezen csoportból különösen kiemelendőnek vélem a következő esetet: régóta ulcus cruris és „eczema“ az egyik alszáron, több hét óta scabies erős viszketéssel, és az eczema mégis csak az alszárra localizált maradt. B) csoport: 24 betegen a fenti bőrelváltozásokon kívül még impetigok és ekthymák, 5-an még furunculusok, lymphangioitis, mint a staphylococcus-infectio typikus képviselői voltak észlelhe­­­tők. 1 betegnél még lichenificatio is volt. C) csoport: 34 betegen a fenti elváltozásokon (tehát excoria­­tiokon, elszórt impetigokon stb.) kívül még a következőket ész­leltem, és­pedig: 1. 20 betegen elszórtan, néha nagy számban, különálló, gombostüfejnyi, leginkább perifollicularis pustulákat, vagy papulo­­pustulákat élénk hyperaemiás udvartól környezve. 2. 5 betegen kis gombostüfejnyi, kölesnyi, sőt közbe-közbe nagyobb pustulák vagy papulo-pustulák, melyek csoportokba egyesülve lencsényi, körömnyi, koronányi vagy nagyobb, élesszél­­ plaque-okat, majd múlékonyan nedvező és gyors beszáradásuk után hasonló nagyságú vékony pikkelyváros vagy hámló területet képeznek. Ezen plaques szelein egyik-másik esetben friss miliaris pustulák képződését is láthatjuk. 3. 7 betegen jól kivehetőleg közönséges impetigoknak sűrűn egyesüléséből származó krajczárnyi usque tenyérnyi, éles határú varas plaque-okat. A varak eltávolítása után kenderrangnyi­ len­­csényi genyedő vagy vérző excoriatiok csoportjai tűnnek elő. Néha ezen plaque-ok szélein és szomszédságában is friss miliaris pustulákat constatáltam. Egy esetben circinarius tovaterjedést, több plaque-nak egy nagy területté összefolyását észleltem. A 2. és 3. alatti alakok együttes előfordulását is találjuk. E 2. és 3. csoportba tartozónak vélek két beteget, a­kiket már hónapok óta nem kezeltek. D) csoport: Nem tartottam figyelembe veendőnek 4 kezelés alatt bejött beteget, a­kiknél egyes helyeken vesicula- és populo­­vesicula-csoportok voltak láthatók. Ezek nem tiszta esetek, mert ezeknél chemiai szerek is játszottak közbe. Valamint külön veendő­nek véltem a következő nem kezelt beteget is: K. J. 16 éves fiú, állítólag két hét óta van erős viszketése és igen erősen izzad munka közben. Status pl. Typikus scabies van jelen. A bőr nagyobb területein excoriatiok, excoriált hyper­aemiás göcsök, elszórt, miliaris pustulák; a czombvágányokban, a serotumon kétoldalt, a mony alsó felületén számos pontszerű nedvezés, megannyi vesiculának megfelelőleg, és ezek összefolyá­sából származott nagyobb nedvező hyperaemiás területek és itt-ott egy kölesnyi ép vesicula. Itt a bő izzadást is mint közbejött ágenst kell tekintetbe ■ vennünk. Ezen esetre különben még visszatérek. ad II. b) Epizodik. 1. Számos pediculi pubis és capitis által bántott beteget vizsgáltam meg. Az előbbiek jelenléténél mindig csak excoratiokat és ez utóbbiaknál mindig typicus impetigokat és ezek összefolyásából származott nagyobb varas felületeket találtam a fejbőrön, tarkón stb. és legfeljebb még több-kevesebb miliaris pustulát. 2. 42 pediculi vestimentiben szenvedő beteget vizsgáltam meg. A viszketés tartama egy hét és több hónap között váltako­zott. Ezek között: Az „eczema“-kérdéshez. Irta: Róna Sámuel dr. főorvos, egyetemi rk. tanár. (Folytatás.) 497

Next