Orvosi Hetilap, 1905. november (49. évfolyam, 45-48. szám)
1905-11-05 / 45. szám
1905. 45. az. ORVOSI HETILAP • .......--.........-^-- ' vx—T ------- ' •--------7 779 ; Hogy szabálytalan communicatiók is előfordulhatnak, erre tanít bennünket Mac Callan egy dolgozata; e szerző 10 eset közül 4 ízben mutatott ki communicatiós ágat a n. glossopharyngeus és n. facialis között, mely az utóbbit a foramen stylomastoideumnál vagy egy külön csontcsatornán át hagyja el. Mindazonáltal valószínűtlennek tartom, hogy a bénult arcfél sensibilitás-zavarai főleg vagy épenséggel kizárólagosan ezen anatómiai összeköttetésekre volnának visszavezethetők. Hisz elsősorban túlnyomóan állandóak ezen anastomosisok, míg a sensibilitás-zavarok (hypaesthesiák) az eseteknek csupán egy részében, vizsgálataim szerint azok kisebbségében — 8‘5°/o — mutathatók ki. Másodsorban a canalis Faliopiaeben haladó sensibilis rostokra nézve kellene hogy álljon az, miszerint súlyos bénulási tünetek esetén, midőn a facialis törzs erős corapressióját vagy egyéb sérülését a csontcsatornában vehetjük fel, a sensibilitás-zavaroknak is kifejezettebbeknek kellene lenniük. Ilyen arányosság azonban — a villamosság iránti magatartást és a bénulás időtartamát véve mértékül — nem áll fenn, mivel ily sensibilitás-zavarok elfajulási reactiót nélkülöző esetekben is előfordultak és viszont. Egy harmadik argumentumot szolgáltatnak a fájdalmak, melyek meghűléses arczbénulásokkal egy időben távolabb eső, a plexus cervicalistól ellátott tájakon, pl. a nyakszirten (n. occipitalis major és minor) támadnak. Végül fontosnak tartom idegtransplantatiós esetemet, melyben az arczbőr sensibilitása a fennálló súlyos arczbénulás és tökéletes elfajulási reactio daczára intact maradt. Hisz ez esetben az arczidegnek a foramen stylomastoideumnál történt átmetszése által egész biztosan megszakítottak az összes sensibilis rostok, melyek közvetlenül a sziklacsontból való kilépése előtt és után hozzácsatlakoznak és az arcz sensibilis innervatiojánál — amennyiben ez a facialis által közvetíttetik — leginkább esnek latba. Kitűnik ebből, hogy ily facialis átmetszéseknek mily fontos szerepük lehet azon kérdés eldöntésében, vájjon minő mértékben közvetíti ezen ideg az arcz sensibilis innervatioját és én e helyen a sebészek és ideggyógyászok figyelmét óhajtom e tárgyra felhívni, hogy e kérdés lehetőleg nagy anyagon vizsgáltassák. Ily úton tanulságos eredményeket remélhetünk, melyek nem kevésbé érdeklik az anatómust és physiologust is, mint ahogy a ganglion Gasseri sebészi kimetszése is fontos eredményekre vezetett az ízbeidegzés kérdését illetőleg. Ezek után hajlandó vagyok az arczon székelő meghűléses facialis bénulásoknál fellépő sensibilitás-zavarokat, valamint a fájdalmakat a trigeminus, a plexus cervicalis, illetőleg a többi érzőideg végszálai sérülésének tartani, melyet ugyanazon káros behatás okozott, mint a mely a facialis törzset is érte. Közlemény a m. kir. tud.egyetem II. sz. belgyógyászati klinikájáról. (Igazgató: Kétly Károly ny. r. tanár.) A vizelet katalase tartalma s a katalase-vizsgálatok klinikai értéke. Irta: Dalmady Zoltán dr. v. kim. gyakornok, tátrafüredi fürdőorvos. (Vége.) Merem mondani, nincs semmiféle használatban levő vizeletvizsgáló eljárás, mely annyi és oly súlyos tévedésekre vezethetne, mint épen ez. A hydrogénsuperoxydot oly sok minden bontja, de viszont bomlását oly sok minden befolyásolja, hogy a tévedésnek százféle módja van. Oly különbségek, minőket Schilling említ, hogy a hab színtelen, a gyöngyözés finomszemű legyen, sokkal gyengébben meghatározottak, semhogy kétes esetekben dönthetnének. Csak azt tekintve, vájjon bontja-e a vizelet a H302-t, s nem ügyelve a gyöngy nagyságára, a habréteg vastagságára és színére, kísérleteim eredményeit a következőkben foglalhatom össze : A vizsgálat alá kerülő vizeleteknek igen nagy része többékevésbé katalyzál. Normális, egészséges egyén friss, savi vegyhatású vizelete nem katalyzál. A vizelet H2 O2 bontóképessége nincs mindig vér jelenlétéhez kötve. Bizonyos gyógyszerek — mindenekelőtt a jód — a vizeletet katalyzálóvá teszik. A vizelet vegyhatása nagy befolyással van a katalizáló képességre. Savanyú vegyhatás mellett néha még a vértartalmú vizelet sem katalyzál. Savi vegyhatás mellett csekély katalysist csak a bő vér-, geny-, fehérje- vagy jódtartalmú vizeletek mutatnak. Nyomokban látunk katalysist ezeken kívül néha oly esetekben, hol a vesékben pangás vehető fel (vitium cord. incompens.) és a transitorius vagy cyclikus albuminuria fehérjementes szakában. Megjegyzendőnek tartom, hogy nephr. parench. acuta postscarlatinosa egy esetében a vizelet gyengén savi vegyhatás mellett a gyógyulás oly stádiumában is erősen katalizált, melyben fehérjét a legérzékenyebb eljárásokkal sem lehetett már kimutatni. Az alkalikus vegyhatás elősegíti a katalysist. Kaliumcarbonát vagy kálikig f ion, oldatával óvatosan közömbösített vagy gyengén alkalikussá tett vizeletek közül több és élénkebben katalyzál. A fehérjetartalmú vizeletek alkalikus vegyhatás mellett csaknem kivétel nélkül katalyzálnak. A katalyzáló képesség nincs arányban a fehérjetartalommal. Nephritis interstitialisban elég bő fehérjetartalom mellett is jóval csekélyebb, mint nephr. parenchymatosa acuta vagy chronica esetében, vagy pangásból eredő albuminuriában. Az alkalikus vegyhatású vizeletek között sok van, mely nem tartalmaz sem vért, sem fehérjét, sem genyet, sem jódot, mégis katalizál. Itt vagy oldott katalase szerepel, vagy a következőkben említendő körülménynyel van dolgunk. Vizsgálataim közben azt a feltűnő jelenséget vettem észre, hogy az eredetileg nem, vagy csak igen kissé katalizáló vizeletek 1—2 napig állva katalizáló képességet nyernek. Ez az észlelet annál feltűnőbb, mert általános tapasztalás szerint a katalasetartalmú folyadékok — szervek kivonata, maláta-kivonat, vér, tej stb. — állás közben veszítenek 1120., bontó képességükből. Kísérleteimből kiderült, hogy a katalizáló képesség beállta vagy erősbödése a vegyhatás alkalikussá válásával esik össze. A katalysist fermentum okozza; erre vall az, hogy 20 perczig 80° C-on tartott bomlott vizelet katalizáló képessége elvész. A CNH typusos gátló hatást fejt ki. A jelenségek magyarázatára felvehető: 1. Az eredeti vizeletben is volt katalyse, de ez vagy a vegyhatás, vagy gátló anyagok jelenléte miatt nem tudott érvényesülni. Ez a magyarázat elesik, mikor látjuk, hogy állás után oly vizeletek is katalytikus képességűvé lesznek, melyek K2COa, vagy NaOH, vagy (NH3)2 CO3, vagy (NH3)OlI-val alkalizálva nem árultak el ily képességet, melyek dializálva nem nyertek N2 02 bontó képességet, s melyekből a tiszta kovaföld összerázáskor nem tudott katalaset kiragadó. Az a körülmény, hogy eredetileg a katalytikus, de hő által inactivált vizelet állás után ismét activvá lesz, szintén e felvétel ellen szól. 2. A vizeletben levő sejtes elemek szétesésekor jut annyi katalase a vizeletbe, hogy hatása kimutatható lesz. Ez ellen szól, hogy gondosan centrifugált és szűrt vizeletben is beáll a katalyzáló képesség. Különben is a sejtek autolytikus szétesése inkább a katalizáló képesség csökkenésével szokott járni, mint emelkedésével. 3. A bomlás folytán előállott anorganikus anyagok hatnak. Ez ellen szól a typikus thermolabilitás, a HCN gátlása. A vizelet bomlásakor előálló anorganikus anyagok fontosabbjai — húgysavas ammóniák, ammóniák, tripelphosphat stb. — csak igen kissé bontják a H2O2-t. Hátra van még két eshetőség, t. i. 4. proenzymek vannak a vizeletben, melyekből tán bizonyos külső körülmények hozzájárulásával kifejlődött az enzym, vagy 5. baktériumtestek s baktériumtermékek okozzák a katalysist. Proenzymek létezését katalasenál már Aso felvette azon H. F. Callan : A communication between the facial and glossopharyngeal nerves. Journal of Anar. XXIX. k. Ref. Jabresb. über d. j Fortschr. d. Med. 1895. I. 36. 1.